Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 343

KRÓNIKA 345 hogy a tárgyalások sikertelenségre vezetnek. F.zt a Turnu-severini események beigazolták. Németország ekkor döntőbíróként léphetett fel, 1940. augusztus 30-án aláírták a második bécsi döntés jegyzőkönyvét. A német elképzelés maradéktalanul megvalósult. 1940 végéig a német csapatok által megszállt országok köre már majdnem bezárult Magyarország körül. A Teleki-kormány ebben a helyzetben, hogy megingott pozícióját Délkelet-Európában megerősítse, az egyetlen még viszonylag független országgal, Jugoszláviával a megegyezés útjait kereste. Jugoszlávia volt a „nyitott ablak" a nyugati hatalmak felé. A két kormány közötti eszmecserék 1940 októberében indultak meg. A magyar kezdeményezés csakhamar a németek részéről is támogatásra talált. Hitler az olaszok görögországi kudarca után fontosnak tartotta, hogy Jugoszláviát diplomáciai úton Németország vazallus rendszerébe kényszerítsék, mivel Jugoszlávia magatartása a Görögország elleni német akció szempontjából, de méginkább a Szovjetunió elleni háború szempontjából, nem lehetett közömbös. így Hitler felszólította Telekit és Csákyt, teremtsenek békülékeny szellemű viszonyt Magyarország és Jugoszlávia között. 1940 november végén megkezdődött a jugoszláv—magyar tárgyalások második szakasza. December 10-én aláírták a jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződést. Jugoszlávia azonban továbbra is vonakodott belépni a háromhatalmi egyezménybe, így a magyar—jugoszláv szerződés az adott körülmények között inkább gátolta, mintsem erősítette a hitleri terveket. Németország nem nézte tétlenül a jugoszláv eseményeket. Az 1941 márciusi fordulat után a vezérkar a Görögország elleni háborús akciót Jugoszláviára is kiterjesztette. Hitler március 27-én magához kérette Sztójayt és elismerve Magyarország revíziós igényeit, kérte a német csapatok átvonulásához való hozzájárulást. Március 28-án Horthy hozzájárult Hitler kívánságához. Ez nyilván az örökbarátsági szerződés megszegését jelentette. Teleki benyújtotta ugyan lemondását, de később visszavonta. Március 30-án üzenetet küldött Londonba és Washingtonba, amelyben igyekezett megindokolni a Jugoszlávia elleni magyar támadást (magyar kisebbség védelme) és a szerződós megszegését (Jugoszlávia alkotóelemeire bomlik és így Magyarországot nem kötik a szerződési kötelezettségek). Április 2-án megérkezett a nyugati válasz: Anglia a német csapatok átengedése esetén a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, magyar csapatok Jugoszlávia elleni felhasználása esetén pedig a hadüzenetet helyezte kilátásba. Az egész Teleki-féle külpolitikai koncepció összeomlott. Teleki április 3-ára virradó éjjel főbelőtte magát. Halálában annak a politikai irányzatnak kiúttalansága ós értelmetlensége nyert szimbolikus kifejezést, amelyik a német fasizmusnak tett sorozatos bel- és külpolitikai engedmények révén a Horthy-rendszer antidemokratikus és népellenes politikájának töretlen folytatása mellett is fenntarthatónak hitte Magyarország önállóságát. Ezután Juhász Gyula a Teleki öngyilkosságától a Szovjetunió elleni hadbalépésig eltelt időszak elemzése alapján kimutatta, hogy Horthyék féltek lemaradni szövetségeseiktől, s a június 2G-i, németek által végrehajtott kassai provokatív bombázást a Szovjetunió elleni casus bellinek tekintve, június 27-én hadat üzent. A Szovjetunió megtámadása az ellenforradalmi rendszer utolsó felvonásának bevezető akkordja volt. A revíziós törekvések és a szovjetellenesség vezettek a németbarát politikáig, a németbarát politika vezetett a háborúig. Berend T. Iván, a történettudományok doktora, opponensi véleményében elismeréssel adózott az értekezés szerzőjének tudományos teljesítményéért. Mint ismeretes, az 1939 — 41 közötti periódus az ellenforradalmi negyedszázad egyik legsajátosabb időszaka. Mondhatni ez a két esztendő politikailag, ideológiailag többet ártott, mint az egész korszak, hiszen a hadikonjunktúrával együtt jelentkező bizonyos gazdasági fellendülés ós az „országgyarapodás sikerei" nem voltak hatástalanok a tömegek gondolkozására sem. Hogy ez mennyire így van, mutatják azok a vélemények, amelyek közvéleményünkben, elsősorban értelmiségi körökben, a Teleki-kérdésről ma is felbukkannak. Voltaképpen egy magát makacsul tartó Teleki-legendával kell számolnunk napjainkban is. Juhász Gyula biztonsággal kerüli el a Teleki-probléma leegyszerűsítő summás értékelésének, valamint a kritikátlan túlértékelésnek veszélyeit. S ami e diplomáciatörtóneti munka külön érdemének tekinthető: a külpolitikai eseményeket a belpolitikával szoros összefüggésben ábrázolja. A disszertáció számos új megállapítással gyarapítja a legújabbkori magyar történeti irodalmat. Ezek sorában említést érdemel a délkelet-európai semleges blokk terve. Érdekesen mutatja be a szerző, hogyan fejlődtek a Teleki-kormány erdélyi revíziós elképzelései 1939 tavaszától 1940 augusztusáig. Igen szemléletesen, gazdag tényanyaggal dokumentálva mutatja be Juhász Gyula a magyar vezérkar szélsőjobboldali beállítottságát ós fenntartás nélküli németbarátságát, ami 1940 tavaszán nem kis szerepet játszott