Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 332

334 KRÓNIKA nal összekötő 1. számú római út ós a Fő tér D-i oldala között némi párhuzamosság fellelhető. Az út más szakaszainál azonban ilyen párhuzamosság a középkori utcahálózattal már nem mutatható ki. Párhuzamos futás mutatható ki még az Uri utca, ma Széchenyi út és ennek az utcának É-i oldalán levő házsor, illetve e házsor kertjei alatt húzódó 2. sz. római út között. Minthogy a népvándorlás korára vonatkozóan számottevő, jelentős régészeti leletünk nincsen Savaria területéről, a jelenleg rendelkezésre álló régészeti leletek birtokában arra lehet csak következtetni, hogy az i. sz. 453-ban lezajlott földrengést követő időkben a város kiürült, és csak századokkal később, a népvándorlás korában, vagy talán csak a magyar honfoglalást követően épült itt újból település a régi építőanyagok felhasználásával. Ezt a nézetet látszik alátámasztani a Nagy Károly csapatainak itteni 791 — 799 közötti felvonulása során keletkezett ,,Stein-am-anger", kövek a pusztában jelentésű elnevezés is. így tehát P. Buócz Teréz nézete szerint arról lehet csak szó, hogy egyfelől kedvező földrajzi fekvés kiválasztása folytán, másfelől a föllelhető építési anyagok folytán a római város, a középkori város és az újkori város központja egybeesett egymással. Ugyanis a mai székesegyház területe és környéke a Gyöngyös és Perint patakok által körülövezett területekkel szemben bizonyos magaslati pontot jelentett, és e magaslati területet kivéve a jelenlegi város többi területe korábban a két folyó áradásának gyakran kitett, és több helyen mocsaras terület volt. Ezen felül e központi területen korlátlan mennyiségű római épületanyag volt található, melynek felhasználásával épült fel a középkori vár, és a város első utcáinak házsorai. Abból a tényből, hogy van pár középkori utca, amely római utakkal párhuzamosan (azonban nem felettük, hanem csak megközelítőleg mellettük) fut, arra lehet következtetni, hogy a későbbi Szombathely, bár a római város romjai közé, de nem a római romokra, hanem azok mellé épült, és a római romokat építkezések céljaira az idők folyamán fokozatosan hordták el. Ez vehető ki Schönvissner István „Antiquitatum et históriáé Sabariensis . . ." című munkájának ama kitételéből, hogy míg más római alapokon fekvő városokban a római emlékek többnyire már mind a föld alatt vannak, addig Szombathelyen a római kor emlékei még mindig a felszínen lelhetők meg. A kontinuitás problémája szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a középkori Szombathely K-i határában a Gyöngyös patakon túl fekvő Szentmárton községet. Paulovits István és Horváth Tibor Antal a volt domonkosrendi templom szentélyének a köztemetőre néző falánál keresték a toursi püspök szülőházát. Az „Acta Savariensa" c. kötetben a templom építészeti megoldása, a középkori Szombathely plébániájának itt, a városfalon kívüli léte, oklevelek és a hagyomány alapján igyekçznek bizonyítani azt, hogy e terület mint a savariai ókereszténység központja és mint Szent Márton születésének helye a középkori város vallásos életének központja lett. Sőt Horváth Tibor Antal a Vasi Szemle új folyamának első számában „A középkori Szombathely" c. tanulmányában már olyan megállapítást is tesz, miszerint a későrómai Sabaria nem a jelenlegi város szívében, hanem Szentmártonban lett volna. A régészeti adatok ez utóbbit semmivel sem támasztják alá, hanem csak az előbbieket bizonyítják, amikónt ez a római város topográfiájára vonatkozóan előadottakból kitűnik. Egy azonban kétségtelen, hogy Szentmárton területén a római időkben őskeresztény temető volt, és hogy a mai templom tövében előkerült épületmaradványok az őskeresztény temetőmezőkben voltak. Az épület rendeltetésére azonban kísérőleletek hiányában következtetni nem tudunk. Az eddig vázoltakból a római és a középkori város bizonyos egybeesése kétséget kizáróan megállapítható. Csakhogy ez kontinuitás-e, és ha igen, akkor milyen fokú, ahhoz szükséges tisztázni magát a kontinuitás fogalmát is, vagyis, hogy jelen esetben mit nevezhetünk kontinuitásnak és mit nem. A referátumhoz elsőnek Kádár Zoltán docens (Debrecen) szólt hozzá, két kérdést vetve fel:l. а ИДИ. század fordulóján bekövetkezett történeti események által a városkép változására gyakorolt hatás, 2. a kontinuitás kérdése. A markomann—szarmata háborúknak a városkép változására gyakorolt hatását látszik igazolni Szentléleky Tihamérnak az Iseum feltárásával kapcsolatos kutatása. Kétségtelen, hogy Savaria szerepe nem szűnt meg teljesen а IV. században, s ez a tény nemcsak Ammianus Marcellinus adataiból, hanem a városban talált régészeti emlókanyagból (G. Volcacius Rufinus felirata, Quirinus-bazilika mozaikjának bővítése) is bizonyítható. Miután azonban a koraközépkori építkezésre vonatkozó adatok teljesen hiányoznak, csak pontos stratigráfiai megfigyelésekkel egybekötött újabb ásatások adhatnak majd biztosabb választ a kontinuitásra vonatkozólag. Géjin Gyula pápai prelátus (Szombathely) méltatva Buócz Teréziának a rómaikori topográfia elkészítésével szerzett érdemeit, felhívta a figyelmet arra, hogy a Quirinusbazilika, a középkori vár és a mai püspöki székesegyház egy és ugyanazon helyen áll.