Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 332

KRÓNIKA 335 A bazilika mozaikját egy 1939-ben folytatott ásatás adatából következtetve a XIII. században, a vár építésekor rombolták szét. Végül a kontinuitás szempontjából igen fontos szerepet játszó Szent Márton templom falainak vizsgálatát sürgette. Mócsy András docens (Budapest) a város utcahálózatából kiindulva a római várostípus kérdését vetette fel. Pannoniában három várostípus különböztethető meg: a veteránok földhözjuttatásával alapított „colonia", a fokozatosan létrejövő, a városi jogot csak a fejlődés szentesítéseként elnyerő „municipium" s a légióstáborok mellett kialakult iparos- és kereskedőtelep, a „canabae". Savaria az első típust képviseli, в ez már önmagában véve derékszögű utcahálózatot feltételez, amely a topográfiában meg is található. ,,A Járdányi — Paulovics-romkertben feltárt utcák ugyan eltérnek ettől az utcarendszertől, de ez az egész v&roshoz képest kicsiny terület éppen a Capitolium körzetébe esik, s más coloniáknál is előfordul, hogy a város közéleti ós kultikus centrumának tájolása eltér a derékszögű hálózat tájolásától." A város nagyobb része kataszteri hálózatának csak nemrég sikerült nyomára bukkanni. ,,A római coloniák kataszterét rendkívül pontosan ós következetesen alkalmazott négyzethálózatban mérték fel; nyílegyenes határvonalai az egész territóriumot, gyakran 40 — 50 km hosszúságban átszelték. A mçsgyék és utak iránya kis részben akkor is konzerválódik, ha nem volt folyamatos művelés vagy birtoklás a római kor óta. így megvan a lehetősége annak, hogy a római kataszterhálózat nyomait ma is felfedezzük. A nyomok különösen sűrűn jelentkeznek Szombathely környékén. Római voltukat bizonyítja az is, hogy Savaria territóriumának feltételezett keleti és déli határán, a Rábán túl egyáltalán nom jelentkeznek." A kataszter megtalálható a város belterületén is, ez kiküszöbölné a két utcarendszer-periódus megfejthetetlennek látszó kérdését, s feleslegessé tenné a szokatlan romboid alakú insulák feltételezését. — Befejezésül a városmag és a városfal kérdésével foglalkozott. A városfal nemcsak a sűrűn beépített városmagot, hanem a nyugati ós keleti oldalon egy ritkábban betelepült részt is körülfogott. Mollay Károly docens a város német nevével (Steinamanger) kapcsolatban a helynév keletkezésének, nyelvi és topográfiai értelmezésének kérdését vetette fel. Steinamanger névre az első adatok a XIV. századból valók, s a Stein szó megfelel a ma már Szombathellyel egybeépült Kámon (a szláv kamen = Stein) helynévnek. Steinamanger tehát Kámon német neve volt, melyet utóbb vittek át Szombathelyre. „A középkori Szombathely kialakulásánál tehát nemcsak Savariát és Szentmárton községet, hanem Kámont is figyelembe kell venni. A további várostörténeti kutatás feladata, hogy a nyelvtörténeti értelmezés alapján a helynév topográfiai értelmezését is elvégezze, ELZELZ £LZ említett névátvitel hátterét megvilágítsa." A kontinuitásnál három típust (topográfiai, etnikai és történeti) kell megkülönböztetni. A topográfiai — akár teljes, akár részleges — ásatásokkal általában megnyugtatóan igazolható. Az etnikai és történeti azonban a régészeti antropológia nagyobb arányú alkalmazásáig esak a helynevek vallomása alapján oldható meg. A középkori Nyugat-Magyarország, egyúttal az avarok Nagy Károly császár által kijelölt szállásterületének egyik legészakibb csücskén, a Lajta jobb partján fekvő Királyudvar (ma: Königshof) története azt mutatja, hogy a honfoglalás után itt berendezett magyar határvédelem római-karoling örökség helyébe lépett. Holl Imre tudományos kutató felszólalásának első részében a soproni ásatásokról és azok eddigi eredményéről adott beszámolót. Az 1958 óta folyó ásatás keretén belül Póczy Klára a római város, Nováki Gyula a sáncerődítés, Holl íinre pedig a középkori város kérdéseit vizsgálja. Eddig sikerült tisztázni a római város településének fő periódusait, megállapítani a IV. században felépülő falait. A gerendavázas sánc a római város pusztulása után keletkezett, és a IV. századi városfallal azonos területet véd, ugyanezzel a fallal esik egybe a középkori középső városfal is. „Megállapítható volt az is, hogy más (korábban példaként említett) városoktól eltérően a védett terület bővülése, fokozatos nagyobbítása nem következett be, a középkorban is azonos területet (az egész Belvárost) védik kezdettől fogva." Ezt az eredményt az oklevelek vizsgálata is alátámasztja. A kontinuitás szempontjából a települések egymásutánját — más városainkhoz hasonlóan — nagy törések szakítják meg, viszont „a római örökség középkori felhasználásának minden eddiginél jellemzőbb bizonyítékai kerültek elő". — Hozzászólása második részében Holl Imre a kutatási módszer kérdésével foglalkozott, és hangsúlyozta, hogy csakis a szó legtágabb értelmében vett komplex kutatás hozhat eredményt. Kezdetként olyan tanulmánykötetet javasolt, „mely 5 — (> jól kiválasztott város történetének alapvető kérdéseivel foglalkoznék, a levonható tanulságokat összegezné". A régészeti kutatás is több, különböző korszakkal foglalkozó kutató munkáját igényli, hiszen „minden ásatás, a legtöbb leletmentés szükségszerűen a későbbi rétegeken keresztül hatol le a korábbi századokba, és a római periódusok megismerése közben a kora- és késő-középkor nyomai pusztulnak