Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 332

KRÓNIKA 333 1964. október 7-én a tagozat tanulmányi kirándulást szervezett Aquincumba, melynek célja a budapesti V. általános iskolai osztályok aquincumi kirándulásainak tartalmi és módszertani előkészítése volt. A kirándulást dr. Waczulik Margit gyak. vez. tanár vezette. 1964. november 17-én a tagozat gimnáziumi módszertani csoportja bemutató tanítást rendezett a gimnázium II. osztályának anyagából (a lovagok ós a keresztes háborúk). Az órát Kiss Istvánné gyak. vez. tanár tartotta, a megfigyelési szempont a tanulói önállóság (aktivitás) kibontakoztatása a házi feladat elvégzésekor és az ellenőrzés •Blkalmából volt. A VIDÉKI CSOPORTOK HÍREI A debreceni tudományos ülésszak Társulatunk Kelet-Magyarországi Csoportja a Kossuth L. Tudományegyetem Történelmi Intézetével, a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezetével, Debrecen város és Hajdú-Bihar megye Tanácsa Művelődésügyi Osztályaival 1964. november 3—4-én Debrecenben tudományos ülésszakot rendezett. November 3-án Fehér András docens elnöklete alatt Ságvári Ágnes kandidátus „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány", Szilágyi Miklós „A debreceni Nemzeti Bizottság szerepe és tevékenysége a népi demokratikus forradalomban" címmel, november 4-én Tibori János elnöklete alatt M. Somlyai Magda kandidátus „Népi demokratikus forradalom és földosztás Magyarországon", Mikecz Ferenc „A két munkáspárt egyesülése Hajdú-Bihar megyében" címmel tartott előadást. Az előadások és a vita részletes ismertetésére legközelebbi számunkban visszatérünk. A szombathelyi várostörténeti konferencia Társulatunk Nyugat-Dunántúli Csoportja és Vas Megye Tanácsa 1964. november 4—6-én Szombathelyen rendezte meg a III. várostörténeti konferenciát, melynek programján a kontinuitás kérdésének és a dualizmuskori várostörténet problémáinak megvitatása szerepelt. A konferencia programját kőszegi kirándulás és városnézés egészítette ki. A konferencián megjelentek dr. Peter Ratkoi és dr. Richard Marsina, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársai is. A november 4-i ülés elnökségében Székely György, a Társulat főtitkára, Lengyel Alfréd, a Nyugat-Dunántúli Csoport elnöke és Gonda György, Vas megye tanácsának VB-elnöke foglalt helyet. Székely György megnyitója után Gonda György üdvözölte a konferencia résztvevőit. P. Buócz Terézia muzeológus referátumában az egyes topográfiai elemek (városfalak, temetők, utak stb.) sorrendjében haladva ismertette Savaria helyrajzát. A két periódusban épült római város első (I. és II. sz.ázadi) periódusához tartoznak az É—D irányban futó utak, a második periódushoz az ÉNy—DK, ill. erre keresztben Ny—DNy irányban futó utak, amelyek valószínűleg a Perint és a Gyöngyös patakok vonalához alkalmazkodtak, és biztosan insulás településformát mutatnak. A városfalakon kívül fekvő temetők közül az északit az I. század végén és all. század elején használták, a legnagyobb kiterjedésű déli mindvégig használatban volt, a keletiben pedig már ókeresztény feliratokkal ellátott sírokat tártak fel. Részletesen foglalkozott a referátum az ókeresztény bazilikával, az Isis-templommal ós a város házainak építészeti jellegével. Az épületekkel kapcsolatban a régészet ma is töredékekre van utalva, nem sikerült eddig megnyugtatóan tisztázni a városból kivezető utak vonalát és a városkapuk helyét sem. A topográfiai kutatás és a topográfiai szemlélet szemszögéből vetette fel Buócz a kontinuitás kérdését is. Az ókori Savaria és a középkori Szombathely között messzemenő kontinuitást vél Pleidell Ambrus, Horváth Tibor Antal és Paulovits István. Pleidell Ambrus és Horváth Tibor Antal a kontinuitás koncepcióját főleg középkori — itt is főleg okirati — adatokkal igyekeznek alátámasztani, a római korból való leletanyagot már kevésbé vették tekintetbe. Paulovits István a romkerti ásatások alapján feltételezte a római és a középkori város kontinuitását. A referátum a rómaikori topográfia szempontjából kívánt Savaria kontinuitásához hozzászólni, s elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Savaria úthálózata egyenes lefutású, insulás rendszert mutat, addig a középkori város utcarendszere kör-körös, helyesebben a vár tengelye körül elhelyezkedő U-alakú rendszert mutat. Érdekes módon a középkori Kámon utca, később Szily János, jelenleg Alkotmány utcának két szélső oldala egybeesik két É—D-i irányú római út vonulatával. Az egyik, amely a bíróság épülete alatt húzódó út, illetve csatorna, a másik pedig, amely az Alkotmány utca tölcsérszerű kiszélesedésénél az Ölbei kanonokház (jelenleg zeneiskola) házsorával párhuzamosan fut. A többi megvonható úttal a középkori utcahálózat már nem esik egybe, bár talán annyi megemlíthető, hogy az Amphitheatrumot Szent Márton-