Századok – 1965

Figyelő - Háborús bűnösök (Szabó Miklós–Sipos Péter) 328

328 FIGYELŐ a négyszáezer leningrádi tömegsírja felett őrködő emlékművet mutatják, jelképezvén azt a hatalmas áldozatot, amelyet a hősi helytállás követelt. A leningrádi és volhovi front haditudósítói által készített felvételek híven érzékeltetik az ostrom előtti feszült hangulatot, azt az időszakot, amikor a városban még békés élet folyik, de már megkezdődnek az erődítési munkálatok, s az utcákon menetelnek a védelemre készülő reguláris alakulatok ós a népfölkelők. 1941. október 7-ón Jodl tábornok, a Wehrmacht hadműveleti osztályának vezetője utasította az előretörő német csapatok parancsnokságát a város elfoglalására és lerombolására. Azonban az első betörési kísérletek kudarccal végződtek, és a német hadvezetőség kénytelen volt tartós ostromra berendezkedni, amely jelentős erőket kötött le. Számos megrázó kép idézi fel az ostrom megpróbáltatásait. A film alkotói e téren nyilván nehéz helyzetben voltak, hiszen a város védőinek nemigen volt lehetőségük arra, hogy a védelem megörökítéséről gondoskodjanak. Azonban néhány felvétel mégis megmaradt, és híven érzékelteti, milyen hallatlan problémát jelentett a német gyűrűben a legelemibb létszükségletek kielégítése is. A közszolgáltatások már az ostrom első hetében megszűntek, alig volt fűtőanyag és orvosság. A leningrádiak jégbe vágott lékekből vödörrel merték a vizet, az élelmiszeradagok elképzelhetetlenül szűkösek voltak. A súlyos helyzet rendkívül szigorú intézkedéseket követelt: egy karéj kenyér ellopásáért halálbüntetés járt. A film nem titkolja, hogy az emberfeletti nehézségek nyomán olyanok is akadtak, akik árulókká lettek. Ezekkel szemben a leghatározottabb fellépésre volt szükség. A védők ós a lakosság egésze azonban bátran helytállt. Az üzemekben majdnem megszakítás nélkül dolgoztak, a munkások nem egyszer a gyárból a frontvonalba mentek, hogy kijavítsák az erődítményeket és a harcigépeket. 1942-ben a város parkjait ós köztereit élelmezési növényekkel vetették be. Miután a német hadvezetőség belátta, hogy nem tudja bevenni a várost, elhatározta, hogy fokozott tüzérségi tűzzel és légitámadásokkal teljesen megsemmisíti. Az áldozatok száma egyre növekedett, a hideg és az éhség mind több emberéletet követelt. Egész családok fagytak meg, mint azt a legdöbbenetesebb filmkockák mutatják. 1944 januárjában azonban a leningrádi front csapatai áttörték a németek jól erődített „északi sánc"-át, s ezzel megszűnt a város blokádja. A szabadulás napját a három millió lakosból csak kétmilliónyi érte meg . . . Megrázó alkotás Taluntisz és Arisztrahov műve. Eszközeik azonban helyenként egysíkúak. Az alkotók nem vették figyelembe, hogy a film jellege feltétlenül megkívánta volna néhány történeti összefüggés alaposabb megvilágítását is. Elsősorban azt hiányoljuk, hogy a város ostromát sem tér-, sem időbelileg nem ágyazták kellően a Nagy Honvédő Háború menetébe. Ezért a néző nem látja tisztán, milyen helyet foglalt el Leningrád védelme a katonai erőviszonyok alakulásában. Az ostrom bemutatása is — feltehetően a hiányos képanyag következtében — néhol mozaikszerűnek, töredezettnek tűnik. A szerzők nem törekedtek arra, hogy térképek, a hadműveletekre vonatkozó német filmanyag segítségével rekonstruálják az események folyamatát. A kísórőszöveg csak részben járult hozzá a film eszmei mondanivalójának kifejtéséhez. Néhol indokolatlanul patetikus hangvétele ellentétben állott a hétköznapi egyszerűségében is mélyen emberi és megrázóan sokatmondó képanyaggal. A leningrádi televízió alkotó kollektívájának más országokban is sikert aratott műve azonban még így is méltó emléket állít a „Néva-parti erőd" védőinek. Sipos Péter—Szász Zoltán HÁBORÚS BŰNÖSÖK (Svéd dokumentumfilm) „A náci bacillus még ma is mételyez és ragályt hint szerte a világban, ezért irtása korunkban is aktuális és égető feladat" — vallják a Háborús bűnösök c. svéd dokumentumfilm alkotói. Igazukat mi sem bizonyítja jobban, mint a hasonló jellegű filmek egész sora, amelyek az utóbbi években készültek és Magyarországon is bemutatásra kerültek, így a Te és annyi más bajtársad, a Soha többé és a Hitler élete. A Háborús bűnösök lényegesen különbözik az említettektől, s ez részben magyarázatul szolgálhat erényeire és hiányosságaira egyaránt. Előbbiek is ismeretterjesztő célzattal, mégis bizonyos tudományos igénnyel készültek. Nem pusztán a jelenséget ábrázolták a maga külső megjelenési formáiban, hanem arra törekedtek, hogy oknyomozó jellegű vizsgálódással történetiségében mutassák be a német fasizmus gyökereit, kövessék nyomon fejlődését, határozzák meg szerepét és jellegét.