Századok – 1965

Figyelő - Helytörténeti kiállítás a XX. kerületben (Stier Miklós–Vida István) 326

FIGYELŐ HELYTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS A XX. KERÜLETBEN „Negyvennyolcas honvédek és utódaik alapították Kossuthfalvát, mely 1919-ben a megtisztelő Leninváros nevet nyerte, hogy aztán Horthyék alatt a körmenetes-búcsújárós Pestszenterzsébetre kereszteljék. 80 000 ember élt itt. Kevesebbje jól, nagy többsége nyomorban. Főleg Csepelre jártak dolgozni, mert a Fegyvergyáron és a Fésűsfonón kívül jelentősebb üzem nemigen volt helyben." — így tájékoztatja a belépőt a bevezető felirat. A Legújabbkori Történeti Múzeum Pesterzsébeti Múzeumának munkatársai a kerület felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából helytörténeti kiállítást rendeztek. Négy termet betöltő dokumentumanyag tárja a látogatók elé Pesterzsébet történetét 1918—1919-től napjainkig. Az első terem egyrészt az 1918 — 1919-es polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság országos jelentőségét érzékelteti, másrészt pedig arról tanúskodik, hogy érmek a peremvárosnak a munkásai is tevékenyen vettek részt az első magyar szocialista forradalom hősi erőfeszítéseiben. Emléktábla idézi a nevezetes napot: 1919. január 22-én — éppen a kiállítás épületében — megalakult a KMP erzsóbetfalvai szervezete. Ugyancsak történelmi jelentőségű tényként emlékeznek a kerület lakói arra, amikor Kun Béla jelenlétében az addigi Erzsébetfalva nagygyűlésén határozott új nevének felvételéről: Lenin-városnak nevezték ezután e munkáslakta külvárost. Fényképek őrizték meg azoknak a munkásoknak az emlékét, akik készek voltak fegyvert fogni — karöltve a csepeliekkel — veszélybe került proletárhazájuk védelmére. Több apró dokumentummal is igyekeztek a kiállítás rendezői közelebb hozni a Tanácsköztársaság emlékét a mai kor emberéhez: így itt látható a leninvárosiak 1919. évi szavazólapja, a város munkástanácsa művelődési osztályának egyik rendelete s egy pesterzsébeti vörös katona igazolványa. A terem két nagy tárlójában azonban — meglehetősen váratlanul — a város kórusainak, a Pesterzsébeti Petőfi Dalkörnek, a Soroksári Munkás Dalkörnek és a Jutagyári Dalkörnek a különböző — 1945 utáni — dalosversenyeken nyert díjait, emlékzászlókat és serlegeket láthat a közönség. A második terem „Pestszenterzsóbet a Horthy-korszakban" címet viselhetné. Számos fénykép, felnagyított újságcikk beszél a város munkásságának sorsáról, sztrájkjairól, az MSzMP pesterzsébeti csoportjának erőteljes tevékenységéről. A kiállítás rendezői a terem anyagának tekintélyesebb részével a legelesettebbek, a legnyomorúságosabb helyzetben élő munkások sanyarú sorsára, hallatlanul rossz lakás- és egészségügyi viszonyaira mutatnak rá megdöbbentő adalékokkal. Fényképek emlékeztetnek a munkanélküliség idejének ínségkonyháira, újságok szólnak az állandó jellegű 8 — 9000 dolgozót érintő nagy munkanélküliségről, s megrázó erővel emlékeztetnek a városka nyomortanyájára, az ún. földalatti városra, a Hangyatelepre. „Tudják Önök, mi a nyomor? — vádolja a múlt urait az Újság 1930. március 30-i száma. — Képzeljenek el egy hatalmas térséget, domb és völgy váltakozását, s e domboldalakban még állatok számára sem alkalmas deszkatákolmányokat . Három lépés hosszú, talán ugyanilyen széles, benne egy ágynak nevezett valami, rozoga szék, a földön rongyok, egy kis kályha, melynek csöve a „ház" tetején kikiváncsiskodik a borús égre. S az öt—hét lakón kívül még valami, ami a deszkafal résein és a skatulyányi ablakon nem jut ki a szabadba: a tüdőre ráfekvő, torkot szorító rettenetes bűz. Ezt csak a mindenre megedzett ideg vagy az ilyen sorban nyomorgó pária képes elbírni. És csodálatosan bírják évek óta." A terem utolsó fényképei még a huszonöt éves ellenforradalmi korszak bukásának idejét, a romokban heverő várost mutatják, de a cím: Pesterzsébet a felszabadulás pillanatában — már egy következő, derűsebb korszak hajnalát idézi. S ezt jelentik a kenyeret osztó szovjet katonákról készült felvételek, valamint az újjáépítés megindulását jelző dokumentumok is.