Századok – 1965
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303
FOLYÓIRATSZEMLE 323 keleti front helyzetéről. A Stauffenberg aktatáskájában becsempészett bomba mintegy 1 kg a hadseregben használatos robbanóanyagot tartalmazott mindenféle burkolat vagy köpeny nélkül, úgyhogy csupán a robbanóerejére számítottak, repeszhatásra nem. A robbanás 124 0 —125 0 közt következett be. A merénylet következtében egy részvevő még aznap, hárman később meghaltak. A jelenlevők közül számosan szenvedtek könnyű vagy súlyos sérüléseket. Hitler a robbanás pillanatában éppen az asztalra, a térképek fölé hajolt; ezenkívül az asztalláb, továbbá a robbanás forrása és a közte levő emberek is védték a robbanás erejétől. így csak jelentéktelen sérüléseket szenvedett. A merénylet után gyorsan visszanyerte cselekvőképességét, hírzárlatot rendelt el, s magához hívatta Göringet ós Himmlert. A merénylők 1 — 2 perccel a robbanás után nagy sietségükben nem tudtak határozott meggyőződést szerezni a merénylet sikeréről. Nem nehézségek nélkül, de azért sikerült kijutniuk a főhadiszállásról a repülőtérre, s 13u-kor, még mielőtt megérkezett volna a vezéri főhadiszállásról a felszállási titalom, levegőbe emelkedett gépük. A náluk levő második bombát, amelynek rendeltetése mindezideig tisztázatlan, a repülőtérre vivő útjukban kidobták az autóból. — EBERHARD ZELLER: Claus és Berthold Stauffenberg c. tanulmánya (223 — 249. 1.), a szerző A szabadság szelleme — júl. 20. c. műve új, negyedik kiadása átdolgozott fejezetének különlenyomata. Zeller tanulmányából, amelynek új eleme a Stauffenbergfivérek bizalmasa, Rudolf Fahrner germanista feljegyzéseinek értékesítése, egy konzervatív, nemzeti és keresztény szellemű, erősen irodalmi-művészeti-történelmi műveltségű, kissé romantikus egyéniség képe bontakozik ki, aki 1936-ban lép a politikai öntudatosodás útjára, és 1943 — 44-ben jut el akciótervei előkészítésének stádiumába. Kezdetben ő is Hitler programjának és kezdeti sikereinek vonzásába került, a második világháborúban sem Hitler bűnét, hanem hazafias kötelességet látott, és minden hivatalában, megbízatásában odaadóan tevékenykedett. A háború során először katonai s katonapolitikai téren került összeütközésbe Hitlerrel. A franciaországi győzelem után a francia—német kibékülés híve volt. Helytelenítette Rommel afrikai „cserbenhagyását". (1943 elején részt vett a tuniszi visszavonulásban, s itt vesztette el félszemét és félkarját.) Kalandor vállalkozásnak tekintette a szovjetellenes háborút, s megbélyegezte az orosz polgári munkásokkal alkalmazott embertelen német bánásmódot. A keleti és afrikai front helyzetében idejekorán meglátta a kikerülhetetlen katasztrófát, de hiába várta a felelős hadseregvezetők Hitler-ellenes fellépését. így jutott el az összeesküvés és a merénylet gondolatáig. Polgári demokratikus jellegű, utópisztikus, de fasiszta elemeket is tartalmazó politikai programjára fényt vetnek azok a testvérével és közös barátjukkal, Rudolf Fahrnerrel 1943 augusztus második felében, szeptember elején otthonukban, a svábföldi Lautlingenben folytatott politikai beszélgetések, amelyeknek summáját a szerző Fahrner feljegyzéseiből idézi (247 — 248. 1.). — A szám tartalmából figyelmet érdemel még a Bundeswehr középső tiszti generációjának tagja, WOLFGANG VON GROOTE: Bundeswehr és július 20. c. állásfoglalása (285 — 289. 1.), a kreisaui összeesküvő körhöz tartozó, a Stauffenbergcsaláddal rokon Paul York von Wartenburg grófnak 1957-ben Lautlingenben, a Stauffenberg-kápolna felszentelésén elmondott emlékbeszéde (250—253. 1.) és nem utolsósorban a Hans Rothfels bevezetőjével közölt, az ellenállás külpolitikáját több oldalról megvilágító értékes dokumentumok (300—323. 1.). — B. ZEITSCHRIFT FÜR OSTFORSCHUNG. 1963. 12. köt. 3. (szept.) sz. — ERICH WEISE: A német lovagrend harca a pogányság ellen (420 — 473. 1.) címen két részben (a második a folyóirat 1963. évi 4. számában a 622—672. lapokon jelent meg) a teuton lovagrend védelmével foglalkozik az azt erőszakoskodásai miatt ért vádakkal szemben. A konstanci zsinaton (1414—18) a rend tevékenységeiről folytatott vitát vizsgálva és az utóbbiban Johannes Urbach álláspontját fogadva el autentikusnak, illetve II. Frigyes császár 1226-i aranybulláját, IX. Gergely pápa és a császár között létesült megegyezést, a lovagrend egyes ténykedéseit ismertetve úgy látja, hogy a rend nem folytatott erőszakos térítést Poroszországban. Nézete szerint a rend pogányság elleni harca közvetett misszionárius háború volt, amely kizárólag a kereszténységre áttértek védelmének biztosítását szolgálta, nem pedig az erőszakos térítést, ahogyan mindezidáig feltételezték. — WALTER KUHN: A Pflug mint termelési egység a régi Poroszországban с. (473 — 500. 1.) dolgozatában gazdag anyag alapján azt fejtegeti, hogy az okmányokban fellelhető Pflug (eke) kifejezés (а XIII. századtól kezdve) nem a föld meghatározott területét jelentette, mint azt korábban feltételezték, hanem termelési egységet, amely a mezőgazdasági termelés mérésére egészen a modern időkig fennmaradt. — Németi-lengyel kereskedelmi kapcsolatok 1923-tól 1933-ig (500—518 1.) címen KLAUS-RICHARD BÖHME A sziléziai szén 21*
