Századok – 1965

Történeti irodalom - Római történeti chrestomathia (Ism. Hahn István) 279

.279 TÖRTÉNETI IRODALOM való teljes kiszolgáltatottság nélkül, s el akarta érni a revíziót anélkül, hogy Magyar ország olyan háborúba keveredjék, ami szembeállítaná Angliával. Ez okolta meg Németországnak tett messzemenő gazdasági engedményeit, másfelől viszonylag kemény ellenállását a lengyel kérdésben, de ugyanakkor sürgető fellépését a Románia elleni akcióban, majd „dilemmáját", azaz politikájának teljes csődjét. Helyesen vonja le a szerző Teleki pályájának és egyéni tragikus sorsának következtetéseit, amikor a kortársak által a valóság elleplezéséül emlegetett „depressziója" és „felesége betegsége felett érzett fájdalma" stb. hangsúlyozásával szemben megállapítja, hogy öngyilkossága ítélet volt az uralkodó osztály általa is képviselt politikája felett, s hogy ebben az elkerülhetetlen katasztrófa felismerése játszott döntő szerepet. A „Sándor-palota" megjelent kötetét a szerző Bárdossy uralomra jutásával, a Jugoszlávia elleni fellépéssel és a Szovjetunió elleni hadüzenettel zárja, hogy a második kötetben majd a háborús magyar politikát vegye vizsgálat alá. Mint a szerző minden eddigi munkája, ez is kitűnik azáltal, hogy az olvasónak a függelékben adott i'itmu tatok révén is minél több segítséget és tájékozódást kíván nyújtani. A jegyzetek felsorolása után található, a megnevezett személy fontosabb adatait is tartalmazó névmutató, valamint az időrendi mutató nagyban emeli a könyv értékét. A névmutatóval kapcsolatban azonban el lehetne gondolkodni azon, hogy ezek az egyébként sok más kiadványban is hasonló jellegű, néha kicsit esetleges adatok nem félrevezetőek-e. Az olvasó olykor nem tudja meg, hogy az illető politikus a tárgyalt korszak előtt és után mit csinált, hogy él-e, vagy meghalt (némelyik éppen a tárgyalt korszakon belül, mint pl. Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Baross János stb.). Mindamellett ezek a szövegek nem egészen egységesek abban a tekintetben sem, hogy azokat az életrajzi adatokat foglalnák össze, amelyek a munkában szerepelnek. Mindent összevéve teljesen indokolt a hézagpótló, valóban fennálló igényeket kielégítő könyv sikere, amelyen elejétől végig érezhető a szerzőnek az a helyes álláspontja, hogy az összefüggések világos ós sokoldalú megvilágítása, a félreérthetetlenül preciz fogalmazás és az adatok megbízhatósága népszerű munkában éppen úgy kötelező, mint bármi másban, s hogy a széles köröknek szánt olvasmány megírása legalább akkora, ha nem nagyobb felelősséget ró a szerzőre, mint egy a szakköröknek szóló szigorúan tudományos alkotás. ORMOS MÁBIA RÓMAI TÖRTÉNETI CHRESTOMATHIA Szerkesztette Borzsák István (Budapest, Tankönyvkiadó. 1963. 288 1.) Az ókori történelem forrásanyagát bő szemelvényekben közlő Ókori történeti Chrestomathia sorozatában a görög történeti szöveggyűjteményt három évvel követve jelent meg a római történelem forrásainak ez a szemelvényes összeállítása. Mindkét kötet ugyanannak a szerkesztőnek munkája. Bár az Előszó megállapítja, hogy a római történeti kötet szerkesztésében alkalmazott szándékok és elvek ugyanazok maradtak, mint amelyek a görög kötet összeállításában érvényesültek, a kettő között mégis észrevehető különbség van. A görög forrásgyűjtemény nem annyira történeti, mint inkább historiográfiai jellegű volt; nem annyira a történeti eseményeket, mint inkább az egyes történetíróknak azokról vallott felfogását, szemléletét, munkamódszerét akarta bemutatni, s ebben a szerkesztőnek — a historiográfia kitűnő művelőjének — erőteljes egyéni érdeklődése is kifejezésre jutott. A római kötetben ez a szempont a programmatikus nyilatkozat ellenére kevésbé jutott kifejezésre, s ez a mű didaktikai használhatóságát csak fokozza. Nemcsak az anyag eltérő jellege, hanem a szerkesztői szempontok tudatosabbá válása is az oka annak, hogy az utóbbi kötet a történetiség szempontjának maradéktalan érvényesítésére törekszik: a római történelmet időbeliségében, problematikájában, sa rendelkezésre álló források műfaji jellegét tekintve is, teljes egészként óhajtja bemutatni. Innen van az, hogy az irodalmi és az elsődleges, főként feliratos jellegű ós jogi vonatkozású szövegek egyensúlya is szerencsésebb a görög köteténél: a szemelvényeknek csaknem a fele feliratos vagy jogi vonatkozású és különösen örvendetes, hogy ezek jórésze újabban előkerült leletanyag. Tematikájában a forrásgyűjtemény a politikai történet mellett a gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti kérdésekhez is bőségesen nyújt forrásanyagot. Csak helyeselhető, hogy a rabszolgatartás intézményét és a colonatus történetét is megfelelően gazdag és főként elsődleges fórrá-