Századok – 1965

Történeti irodalom - Polišenský; Josef: Otázky studia obecných dejin II (Ism. Heckenast Gusztáv) 275

.277 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindezt figyelembe véve mégis volt a politikai életnek, sőt a legszorosabban véve: a korszak miniszterelnökei tevékenységének néhány olyan területe, amelynek bizonyos mértékű elhanyagoltsága a kötet szerkezeti arányait nem kívánatosan befolyásolja. Ilyen mostohán kezelt ág — bizonyára a kérdés meglehetősen hézagos feldolgozása miatt — a kormányok gazdaságpolitikája, amiből a könyv csak néhány kiragadott témát (szanálás, kölcsönök, 1931 -ï"fizetéscsökkentés) ismertet anélkül, hogy képet adna a gazdaságpolitika irányáról és irányváltozásairól. Hasonlóképpen hiányos az olvasó elé állított kép az 1920-as évek külpolitikájáról, jóllehet ebben az időben a külpolitikát kétségtelenül a Sándor-palotában lakó Bethlen István gróf irányította. Igaz, hogy kormányának külpolitikája sokkal kevésbé nyilvános, látványos és az ország szempontjából látszólag kevésbé életbevágó lépésekből állt, mint az 1930-as években, és különösen második felükben, a háború előrevetett árnyékában folytatott külpolitika, talán mégis hasznos lenne, ba az olvasó tisztába jöhetne az alapok lerakásával, a külpolitika irányának éppen Bethlen által történt kijelölésével, hiszen ez az irány a későbbiekben lényegesen nem változott. Végül szerencsés lett volna a munkásmozgalomnak a kötetben szereplő, néhány szépen megírt akciója mellett további olyan momentumainak bemutatása, amelyek közvetlenül hatottak a Sándor-palota uraira, s amelyekkel direkt módon foglalkozni voltak kénytelenek. Ilyennek lehet tartam pl. az ellenforradalmi vészbíróságok által elítélt forradalmárok kiadását a hadifogolycsere akció keretében a Szovjetuniónak, az 1920-as Magyarország elleni bojkottot, a nagyobb sztrájkokat, a kormány viszonyát az MSZMP-hez, a nagyobb pereket stb. Mindenesetre a kötet többet mond az átlagolvasónak, mint bármilyen a korszakra vonatkozó előde, s ráadásul sok újat mond a történész számára is. A könyv a Horthy-korszak annyi — jelentős részben mindezideig teljes mélységében feltáratlan — kérdését érinti, hogy egy ismertetés keretében teljességgel lehetetlen akárcsak felsorolásuk is, még inkább rendszeres értékelésük. Bár számos, a szerző által felvetett probléma szinte vonzza a hozzászólást, itt meg kell elégednünk néhány, általa bővebben, vagy újszerűen, új megvilágításban tárgyalt téma felemlítésével, s ezek egy részéhez néhány gondolat megemlítésével. Az első fejezet már megjelent feldolgozások és dokumentumkötetek anyagát részben a már említett ötszázas tanács ülésének elsőízben közölt dokumentumával, de főként parlamenti anyaggal kiegészítve tárgyalja az ellenforradalom történetét a Bethlen-kormány megalakulásáig. A Bethlen-kormány 1921 — 22-i tevékenységével foglalkozó második fejezetben a szerző újszerűen dolgozza fel a kisgazdapárt, közelebbről Nagyatádi Szabó István és Bethlen kapcsolatát, hatásosan ábrázolja ennek összefüggéseit egyrészt a földművelésügyi minisztériumban folytatott, ún. Esküdt-féle panamákkal, másfelől a legitimisták restaurációs törekvéseivel, ill. a második októberi királypuccsal. Ugyanezt a kapcsolatot állítja elénk a következő fejezetben a földreform-novella sorsa és az Esküdttárgyalás megkezdése között, végül újszerű, azt mondhatnók ember-közeli felfogásban mutatja be a kudarcot vallott, a grófok által kijátszott kisgazdavezér, Nagyatádi bukását, érzékeltetve egyúttal, hogy veresége erkölcsi részének felidézésében saját gyávasága is szerepet játszott. A kisgazdapárt Bethlen által végrehajtott felmorzsolásának ismerte-I tóse után leírja a házszabályrevízió, majd ennek segítségével a választójogi törvényjavaslat keresztülhajtását a parlamentben. Mint kellemetlen közjátékot mutatja be — széleskörűen és érdekesen — a frankhamisítási botrányt, amelynek angol—olasz támogatással történt leküzdése után Bethlen végrehajthatta a felsőház új életre keltését, a nemzetgyűlés feloszlattatását ós az új választások kiírását. A kötet egyik igen tanulságos része az 1926-i választási eredményekkel kapcsolatban közölt táblázat, amely plasztikusan ábrázolja a törvényhozó testület összetételében az ellenforradalmi korszak első éveiben végbement reakciós változásokat. Még hasznosabbá tehette volna a szerző kimutatását, ha a pártok megoszlási arányát összeveti az 1922-i választási eredményekkel pl. az általa is közölt MTI jelentés alapján; másfelől pedig, ha a foglalkozási megoszlást nem pusztán az egységes pártra nézve, hanem a nemzetgyűlések, ill. az 1927 — 31-i országgyűlés egészére nézve is kimutatja. Egyébként a hasznos összevetést folytatni lehetett volna az 1931-i, 1935-i és 1939-i választási eredményekre nézve is. A továbbiakban a szerző Bethlen olasz orientációja, a külföldi kölcsönök, az 1930 szeptemberi tüntetés leverése, a Vas—Dréhr panama vizsgálata után Bethlen lemondásának „világraszóló csodájával" foglalkozik. Felsorakoztatja a korabeli nézeteket a lemondás magyarázatára anélkül, hogy a maga részéről érdemben értelmezné Bethlen motívumait. A rövidéletű Károlyi-kormánynak szentelt kisebb fejezet után, amelynek jelentős részét a gondosan megírt Sallai —Fürst per teszi ki, a Gömbös miniszterelnökségét tárgyaló részekben a szerző sokoldalúan jellemzi a meglehetősen kiskaliberű akarnok, a katonatiszti pozőr Gömbös alakját. Bemutatja belpolitikájának két fontos etapját, a 95 pontos