Századok – 1965

Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206

226 AZ OSZTRÁK-MAGYAR- MONARCHIA TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI 226 próbálják igazolni. Ugyanakkor hangsúlyozzák a „nagy gazdasági egység" fenntartásának szükségességét. A háború alatt a párt ismét erőteljesen hangoztatja konföderációs elgondolásait, attól tartva, hogy a Monarchia nemzeti államokra bomlása a gazdasági viszonyok romlására és a nemzeti ellentétek megváltozott alapon való újabb kiéleződésére vezethet. A párt gyakorlati politikája azonban ezeknél a terveknél sokkal kevesebbel is beérte. A stockholmi konferencián a párt küldöttei a Monarchia államkereteinek fenntartását kívánják, aktivan támogatják IV. Károly külpolitikáját. A párt vezetői remélték, hogy reformista politikai vezetésükkel sikerül a maguk érdekei és elképzelései szerint megoldaniuk a „reform vagy forradalom" dilemmáját. Az 1918—1919-es forradalmi események meghozták a dualizmus rendszerével kapcsolatos szociáldemokrata koncepció történelmi cáfolatát. H. Steiner (Ausztria) korreferátumában az Ausztriai Szociáldemokrata Pártnak a dualizmussal kapcsolatos állásfoglalását vizsgálta. Ez jelentősen különbözött a MSzDP pozíciójától s önmagában sem volt egységes. Elutasították a dualizmust — de ugyanakkor közös vámterületet kívántak. Ebben az állásfoglalásban több szociáldemokrata vezető esetében nehéz proletár osztályszempontokat kimutatni. E nézetekkel szemben Adler hangsúlyozta, hogy a magyar proletariátus kifejlődésére is tekintettel kell lenni, nem szabad gátolni Magyarország ipari fejlődését. A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a legelőrehaladottabb álláspontot Leopold Winarsky képviselte. Winarsky követelte a Monarchia minden népének önrendelkezési jogát s azt, hogy az érte folyó küzdelemnek a proletariátus álljon az élére. Az osztrák s a magyar szociáldemokrácia közötti szervezeti kapcsolatokra utalva Steiner kifejti, hogy ezek nagyon lazák voltak, s nem járultak hozzá a két ország proletariátusának egységes fellépéséhez. A kérdéshez természetesen figyelembe kell venni a munkástömegek törekvéseit és akaratát is. A. Deac (Románia) korreferátuma a XX. század eleji erdélyi munkásmozgalommal foglalkozott. Deac kimutatta, hogy a különböző romániai szociáldemokrata kiadványok- « nak és az óromániai szociáldemokraták tevékenységének milyen nagy hatása volt az erdélyi mozgalmakra. Különösen figyelemre méltóak voltak az 1907-es parasztfelkeléssel kapcsolatos megállapításai. Végezetül foglalkozott az MSzDP nemzetiségi politikájával, s annak opportunizmusát szembe állította az erdélyi mozgalmakban jelentkező forradalmi törekvésekkel. F. Zwitter hozzászólásában a nemzeti kérdés munkásmozgalomtörténeti jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az önrendelkezés fogalma már jóval Lenin előtt felvetődött a mozgalomban; hasonló a helyzet a konföderáció gondolatával, amely már a francia forradalomban felvetődött. A tényleges konföderáció csak a szocializmusban valósulhat meg. A Monarchia összeomlása nem külső, hanem elsősorban belső tényezők eredménye volt. Végezetül élesen bírálta Rennernek a Mitteleuropa-tervvel kapcsolatos helyeslő állásfoglalását. •J. Droz (Franciaország) felszólalásában hangoztatta, hogy a Monarchia demokratikus átalakítását célzó törekvések nem bírálhatók. Ez volt az egyetlen értelmes út, • amelyet választani lehetett. A nemzeti kérdést a Habsburg-birodalom felbomlása sem , oldotta meg: egy soknemzetiségű állani helyett több soknemzetiségű állam jött létre. A Monarchia ellen harcolni nem forradalmi tett volt, hanem a nacionalizmus elősegítése. A háború alatt a tömegekben a nacionalizmus erősebbnek bizonyúlt az internacionalizmusnál. A Monarchia felbomlása nem annyira belső, mint inkább külső tényezők következménye volt. Bauer és Renner olyan értelmű elmarasztalásával, ahogyan arra a konfe- , rencián sor került, nem ért egyet. Mind a ketten konstruktív konföderációs elgondolásokat dolgoztak ki, nézeteiket — bizonyos fenntartásokkal — Jászi és Benes is osztották. E. Ragioneri (Olaszország) azt hangsúlyozza, hogy a Monarchia soknemzetiségű szocialista mozgalma, a jelentkező nacionalista törekvések ellenére is, jelentős mértékben internacionalista mozgalom volt, amely az európai munkásmozgalomban igen nagy szerepet töltött be. Ezt követően részletesen foglalkozott a Monarchia területére bevándorolt olasz munkások helyzetével ós mozgalmaival. R. Neck (Ausztria) az osztrák szociáldemokráciának a háborúhoz való viszonyával foglalkozott. A kezdeti idők soviniszta hangulatát hamar felváltotta a kijózanodás. Már 1915 tavaszától sokasodnak a háborúellenes fellépések. Részletesen foglalkozott az 1918-as januári sztrájk történetével. A sztrájk meglepte a szociáldemokrata pártvezetőséget, s ennek talaján ellentétek alakultak ki a vezetés és a tömegek között. Otto Bauer lehetetlennek tartotta, hogy a háború kitörését általános sztrájkkal megakadályozzák, de számolt a háború esetleges pozitív hatásával a munkásmozgalom szempontjából. Túrok profeszszor felszólalására reflektálva kijelenti, hogy Ausztriában 1938 óta szokás általában osztrák nemzetről beszólni.