Századok – 1965

Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206

AZ OSZTRÁK-MAGYAR- MONARCHIA TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI 225 vonatkozóan visszautasítja; Lenin egyike volt a legnagyobb tudósoknak, ezért megállapításai alapvetően tudományos jellegűek. Katus László zárszavában kijelentette, hogy referátumában a saját nézeteit fejtette ki. A nemzeti kérdést nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozásaiban, alapjaiban is kutatnunk kell. A Monarchia társadalmi történetének kutatását ki kell terjeszteni Közép- és Kelet-Európa egészére. Figyelembe kell venni, hogy ebben a térségben a nemzeti kérdés a Monarchia felbomlása után is megoldatlan maradt. Az itteni kis államok közötti antagonizmusnak volt a következménye, hogy ezek oly könnyű zsákmányává váltak a fasizmusnak. Zsigmond TAszló elnöki zárszavában arról beszélt, hogy éppenúgy, ahogy a konferencia hivatalos nyelvét, a németet, mindenki saját nemzeti akcentusával beszélte, volt ilyen akcentuskülönbség a Monarchia történeti kérdéseinek a megítélésében is. A teljes egyetértésre csak fokozatosan juthatunk el. A magyar történészek körében sincs még egység ezekben a kérdésekben. Nem tud egyetérteni azzal a fejtegetéssel, hogy a Monarehia fejlődése az integráció irányába mutatott volna. A Monarchiában munkamegosztás érvényesült, de ennek egyes nemzetiségek kárvallottjai voltak. A Monarchia felbomlása mindenképpen pozitív esemény volt; a Molnár Erik és Hanák Péter által felvetett szocialista integrációnak akkor még nem voltak meg a feltételei. A felbomlás lehetővé tette a német imperializmus kiszorulását Kelet-Európából, hozzájárult ahhoz, hogy a korábban elnyomott népek körében megszűnjék a nemzeti egység illúziója, s a kommunista pártok vezetésével a néptömegek felismerjék igazi osztályérdekeiket. A probléma vitatása mindenképpen helyes, eredményessége érdekében lépcsőzetes megoldást javasol: 1. munkaközösségek vitassák meg a részletkérdéseket; 2. ezek eredményeit publikálják; 3. konferenciákon nagyobb szekciók vitassák meg a kérdéseket; 4. az elméleti kérdéseket vigyék plénum elé. Reméli, hogy a nyugatiakkal is egyre gyümölcsözőbb lesz az együttműködés. A konferencia ötödik, utolsó napirendi pontja a szociáldemokrácia és a dualizmus témaköre volt. Erényi Tibor „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a dualizmus" című referátumában főként négy vonatkozásban vizsgálta a kérdést: az osztrák—magyar kapcsolatok megítélése, a monarchikus kormányformához való viszony, a magyarországi nemzetiségek és a háború kérdésének vonatkozásában. Kimutatta, hogy az osztrák— magyar viszony bizonyos fokig kritikus vizsgálatára a magyarországi munkásmozgalomban az 1880-as évek körül került először sor. A 90-es években a szociáldemokrata párt állást foglalt a közös vámterület ellen, a XX. század elején pedig találunk olyan utalásokat, amelyek felvetik politikailag független, gazdaságilag önálló Magyarország követelését, amit a nemzetiségeknek adandó autonómiával egészítenek ki. Bizonyos antidinasztikus megnyilatkozásokra is ebben az időben kerül először sor. Az osztrák—magyar kapcsolatok kérdésében azonban nem alakul ki egységes álláspont a pártban. Számos híve van annak a nézetnek, hogy a külön vámterület életnívó-csökkenéssel járna mind a magyarországi, mind az ausztriai proletariátus számára. Ez a nézet egybekapcsolódik azzal a felfogással, hogy a politikai kapcsolatokra is szükség van a fejlettebb Ausztria progresszív hatásának fenntartása végett. Mindezeknek a nézeteknek a tükröződéseképpen az 1903-as pártprogramba sem a politikai önállóság, sem a gazdasági függetlenség, sem a nemzetiségek autonómiájának követelése nem került bele. Ezekre a kérdésekre csak burkolt megfogalmazások utalnak. Ez az elméleti bizonytalanság nagy mértékben befolyásolta a párt 1905—1906-os politikai vonalának kialakítását. A nemzeti kérdés taktikai problémaként való kezelése vezetett a Fejérváry-kormány és a nacionalista koalíció küzdelmének helytelen értékeléséhez. A párt a nemzeti kérdéssel szemben az osztályharc primátusát hangoztatta, de az osztályharc eszközeit reformista módon értelmezte. Ez volt a másik komponense az 1905 — 1906-os politika kialakításának. A világháború kitörése előtt minden addiginál erőteljesebben megnyilvánul az osztrák—magyar kapcsolatok, a Monarchia s a nemzetiségi kérdés kritikus szemlélete. Ebben az időben a párt állást foglal a politikai és a gazdasági függetlenség mellett, a nemzetiségek számára „egyenjogúságot" követel, az ország területi integritásának elvét azonban nem adja fel. A függetlenséget a párt nem tekinti öncélnak, azt újfajta kapcsolatok kiindulópontjának tekinti. Ez tükröződik a Balkán-háborúkkal kapcsolatos magyarországi szociáldemokrata állásfoglalásokban is, amelyek támogatják egy balkáni szövetséges köztársaság kialakításának programját. Az első világháború kitörésekor a párt — bizonyos nem lényegtelen eltérésekkel — az osztrák és a német szociáldemokrata párt példáját követi. A párt vezetői a háború eleji honvédő álláspontjukat hatósági kényszerrel, a legalitás megszüntetésének veszélyével 15 Századok 1965/1-2