Századok – 1965
Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206
214 AZ OSZTRÁK-MAGYAR- MONARCHIA TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI 214 ez a háború idején, midőn a parasztkatonák tömegei a hegyekbe húzódtak („zöld káder"); itt harcuk fokozatosan politikai jellegűvé vált, megnyilvánult a nemzeti államok létrehozásának kívánsága. Az erdélyi parasztok is földet követeltek s egyesülést Romániával. 1918 októberében a paraszti ós munkástömegek forradalma következtében felbomlott a Monarchia és romjain nemzetállamok keletkeztek. A kialakult új országokban földreformot hajtottak végre. Ez azonban csak részleges volt, mivel a Habsburg-birodalom helyébe nem demokratikus, hanem burzsoá-földesúri államok léptek. Kolossá Tibor ,,Az agrárnépesség társadalmi struktúrájának vizsgálata az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban (1900 körül)" című referátuma a lakosság foglalkozási megoszlásával, az agrárnépesség arányának alakulásával foglalkozik. Megállapítja, hogy 1900—1910 között a Monarchia iparforgalmi népességében nőtt a magyarok, lengyelek, szlovének, horvátok, szerbek és románok részesedése az iparosodottabb németekkel és csehekkel szemben. A Monarchia gazdasági egysége és munkamegosztása tehát nemcsak hátrányokat, hanem előnyöket is nyújtott a Monarchia valamennyi nemzete számára is. Ezzel együtt óriási fejlődésbeli különbségek voltak még mindig a Monarchia egyes területei között, amit a nemzeti jövedelem megoszlása is jól tükröz. Az agrárnépesség társadalmi rétegződésével kapcsolatban kifejti, hogy azt nem lehet egyoldalúan egyetlen ismérv, például a birtoknagyság alapján megoldani. Főként a birtokviszonyok ós a bérmunka szerepének elemzésével foglalkozik. Külön kitér a közép-és nagybirtok jelentőségének, szerepének a Monarchia egyes országaiban más ós más súlyú jelentkezésére, a bérmunka alkalmazásának és vállalásának mórtékére az egyes birtokkategóriák szerint. Bemutatja az agrárproletariátus arányát a kereső népességen belül a Monarchia különböző országaiban. Az előző vizsgálatok egybevetése és kombinálása útján állapítja meg végül az agrárnépesség társadalmi rétegződését a Monarchia egyes országaiban. Ennek kapcsán foglalkozik az egyes kategóriák országonkénti eltérő jellegével is, s az agrártársadalom különböző típusait állapítja, különbözteti meg. A cseh tartományokban a nagybirtok vezető szerepe mellett erős paraszti burzsoázia, nagyszámú agrárproletariátus állt fenn, Alsó-Ausztria és Steiermark agrártársadalma szintén polgári jellegű volt. Az alpesi területen erős parasztburzsoázia ós nagyszámú agrárproletariátus mellett erőteljes kisparaszti réteg jellemezte az agrártársadalom struktúráját. A Tengerpart ós Dalmácia sajátos típust képviselt mediterrán termelésével, a kis- és szegényparaszti rétegek domináló szerepével, a kolonátus intézményével. Galíciában és Bukovinában a nagybirtok és kis- és középparaszti birtokok ellentéte az uralkodó; Horvátországban nagy szerepet játszik a volt határőrvidék következtében a kisparaszti termelés, de jelentős a nagybirtok is. Magyarországon a nagybirtok döntő szerepe mellett jellemző az agrárproletariátus rendkívül magas száma, főként a magyar nemzetiségű lakosság körében. A Monarchia mezőgazdasági fejlődésének érdekes vonása, hogy a mezőgazdaság tőkés fejlettsége és a birtoktípusok szerinti megoszlása keresztezte egymást; az egyes országok sajátos agrárstrukturáját a gazdaságiföldrajzi viszonyok, az ipari kapitalizmus fejlődése és nem utolsó sorban történelmi tényezők alakították ki. Puskás Julianna „A mezőgazdasági termelés fejlődése Magyarországon ós a Monarchia piaca (1870 —1914)" címmel készített referátumot. Ebben főként a termelés kül- és belterjességének kérdésével, továbbá a piaci kapcsolatok alakulásával foglalkozott. A mezőgazdasági termelés fejlődósének ebben a korszakban három szakaszát különbözteti meg: a) 1870-1880, b) 1880 — 1900, c) 1900-1914. Az első szakasz szorosan kapcsolódik a gabona- és gyapjúkonjunktúra időszakához; növekszik a termőterület; a juhászató a vezetőszerep az állattenyésztésben; az állattenyésztés fejletlensége következtében a talaj termőerejót ugarolással pótolták. A második szakaszt az amerikai verseny kezdete jellemzi; a termőterületek növelése lelassul, változatosabb vetésforgók alkalmazásával növelik a termésátlagokat (búza). Az állattenyésztésben előtérbe kerül a belterjes szarvasmarhatenyósztés. A harmadik szakaszban, a század elején a kapásnövények termelése lendül fel, általában a takarmánynövényeké; a szarvasmarhaállomány a magyar fajtáról kicserélődik a belterjes viszonyok között sokkal gazdaságosabb nyugati fajtákra. Ezt követően a kis- ós nagyüzemek technikai felszerelését ismerteti és elemzi, foglalkozik specializálódásuk kérdéseivel. A mezőgazdasági válság idején a nagybirtok a vódvámos politikára való áttérést követeli; fordulatot azonban csak 1906-ban sikerül kicsikarnia. A mezőgazdasági termékek az ország kivitelében döntő szerepet játszottak. Az 1880-as évektől a gabona-exportot a lisztkivitel háttérbe szorítja; növekszik a szarvasmarha-kivitel jelentősége is. Az 1890-es évektől fellendül a baromfi-, tojás-, zöldség- és gyümölcskivitel is. A kivitel mindinkább Ausztriára összpontosul: az 1910-es évek elején itt koncentrálódik a magyar mezőgazdasági kivitel 98 — 99%-a.