Századok – 1965

Vita - Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái 1900–1918. 206

VITA Az Osztrák-Magyar Monarchia történeti problémái. 1900—1918 (Konferencia Budapesten, 1964. május 4 — 9.) Az a tudományos együttműködés, amelyet a szocialista országok történészei az Osztrák-Magyar Monarchia történeti kérdéseinek jobb feltárása végett kialakítottak, s amelynek keretében eddig két nagyobbszabású nemzetközi konferencia megrendezésére került sor, igen gyümölcsözőnek bizonyult. Ez indította az együttműködés gyakorlati lebonyolítására létrehívott ún. Initiativkomitee-t arra, hogy ezévben újabb nemzetközi tudományos ülésszak összehívását kezdeményezze, amelyen ezúttal a volt Monarchia utolsó két évtizedének: válságának és felbomlásának rendkívül bonyolult kérdéseit tűzte napirendre. A Budapesten 1964. május 4—9. között megrendezett konferencián a fenti átfogó témát a következő kérdésekben elhangzott referátumok, korreferátumok illetve vita igyekezett jobban megközelíteni illetve tisztázni: 1. a Monarchia nemzetközi helyzete; 2. a mezőgazdaság fejlődésének kérdései; 3. a finánctőke kifejlődése a Monarchia országaiban; 4. a nemzeti kérdés a Monarchiában; 6. a szociáldemokrácia és a dualizmus. A korábbi konferenciákon is részt vett csehszlovák, NDK-beli, osztrák, román és magyar történészek mellett első ízben jelentek meg a szovjet, jugoszláv, bolgár, nyugatnémet, olasz, francia és amerikai (USA) történész szakemberek. Összesen 12 ország 44 szakembere vett részt a tanácskozásokban; 8 referátumot tárgyaltak meg, ennek során félszáznál több korreferátum és hozzászólás hangzott el. A konferenciát Molnár Erik akadémikus nyitotta meg. Hangsúlyozva a téma nemzetközi jelentőségét s az iránta egyre növekvő érdeklődóst, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új fellendülését átélő marxista történettudomány közös erőfeszítéssel képes lesz megoldani a Monarchia felbomlásának nagy ós bonyolult kérdéseit. Ezután került sor az első napirendi pont: „Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi helyzete 1900 —1918" tárgyalására. A referátum szerzői, Ju. A. Piszarjev és K. B. Vinogradov szovjet történészek ismertették munkájuk téziseit. Kifejtették, hogy a Monarchia a XIX. és XX. század fordulóján nem vett részt azokban a nagyhatalmi összeütközésekben, amelyek a gyarmatbirtokok, befolyási övezetek szerzéséért folytak. Az 1908 —1918 közötti időszakban viszont az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági, katonai ós politikai potenciálján túlmenően vette ki a részét a nemzetközi eseményekből. A XX. század elején kialakult két imperialista blokk között a főellentót Anglia ós Németország között feszült, s az Osztrák-Magyar Monarchia helyét és szerepét ebben az ellentétben részint a német imperializmus délkelet felé irányuló agressziója, részint Anglia és Franciaország azon törekvései határozták meg, hogy bizonyosfokú támogatásban részesítsék a Monarchia balkáni politikáját Oroszország túlzott előretörésével szemben. A Monarchia balkáni politikáját veszélyeztették az erősödőben levő nemzetifelszabadító mozgalmak a Balkánon, a Monarchia országaiban rendkívül kiéleződött osztályharcok (a magyarországi proletariátus 1912-es véres tömegtüntetése), továbbá a magyar ós cseh polgári pártok kísérletei az antanthoz való közeledés érdekében. A Birodalom diplomáciai lépései általában a legszorosabban összekapcsolódtak a két állam nemzetiségi politikájával s az ezzel szorosan összefüggő egyéb bonyolult belpolitikai problémákkal. Veszélyeztette az önálló balkáni politikát a Németországgal fennálló szövetségi viszony is; a Monarchia fennmaradásának garanciája azonban éppen a Németországgal fennállt szövetség volt, így — noha a két ország viszonyában a század elején számos esetben figyelhető meg súrlódás — a Monarchia vezetői külpolitikájukban is kénytelenek voltak erősebb szövetségesük támogatására hagyatkozni. Mindennek az lett a következménye, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia függősége Németországtól olyan mértékben növekedett, amilyen mértékben megkísérelte külpolitikájának aktivizálását.