Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 194 lásüra. Az angolszász haderő előnyomulása — kiváló katonai szakértők véleménye szerint is — esetleg elkerüli legalább is Magyarország keleti felét. De ettől eltekintve is, ha Magyarország megmarad, helyesebben újból kifejlődik, gyors ütemben, az alkotmányos szabadság és jogrend egyetlen országának a mindjobban káoszba kerülő Közép-Európában, nemzetközi kötelességünkké is válhat Erdély megszállása, az anarchia megakadályozására vagy elfojtására. Erre a feladatra a magyar politikának fel kell készülnie. S egy magyar katonai bevonulás a déli Erdélybe azonnal aktuálissá tenné a felsőbbrendű magyar politikai szervezőerő bravúrjának bemutatását, az előre elkészített önkormányzati terv alapján, az erdélyi földön. C) Magyar—szlovák kiegyezés Meg vagyunk győződve arról Miniszterelnök úr, hogy a magyar—szlovák kérdésben kormánya már régen megkezdte az előmunkálatokat. Gaspar szlovák propagandaminiszternek budapesti látogatása is erre vall. Nem tudhatjuk, milyen alapon folynak ezek a tapogatózások vagy akár komolyabb tárgyalások, de szeretnénk lerögzíteni itt pártunk felfogását ebben a kérdésben. Szlovákia kérdése az önkormányzat szempontjából is gyökeresen más, mint Erdélyé. Egyfelől azért, mert a Felvidéknek nincsen önkormányzati múltja. Másfelől pedig azért, mert- a szlovákság meglehetősen zárt tömbben él. Viszont a 20 esztendős csehszlovák epizód, ha mást nem is, de annyit mindenesetre elért a szlovák nép, különösen az értelmiségi réteg lelkületében, hogy belesugallmazta a csehszlovák, illetőleg annak ellen tétekónt a szlovák önkormányzat gondolatát és akaratát. Az egyszerűen elképzelhetetlen ma már, hogy a szlovák nemzet megfelelő széles önkormányzat biztosítása nélkül önként visszacsatlakozzék a Szent Koronához vagy belenyugodnék egy ilyen visszacsatolásba. De ugyanakkor az is elképzelhetetlen, hogy az új világrendező fórum elfogadna bármi olyan megoldást magyar részről, mely a Szent Korona hatósága alatt nem nyújtana sokkal több önkormányzatot a szlovák nemzetnek, mint nyújtott volna a benesi Csehszlovákia. Nyilvánvaló tehát, hogy Szlovákia széles és szabad önkormányzatának sőt szükség esetén önálló államiságának gondolatával is meg kell barátkoznia a magyar politikának. Pártunk véleménye szerint bátran fehérlapot kellene nyújtani magyar részről a szlovák nópnek: írja reá, minő feltételek és minő közjogi vagy nemzetközi jogi formák között találná meg biztos és a mostaninál jobb, szabadabb boldogulását a Szent Korona kereteiben. Lényegileg csak két eshetőség és történelmileg is próbált forma között adódhat választás. Egyik: Horvátországnak 1868-ban megvalósított széles önkormányzata, másik az osztrák—magyar kiegyezés paritásos reáluniója. Minden ennél messzebbmenő föderalizálása Szlovákia felé a történelmi Magyarországnak végzetesen megbontaná a Szent Korona történelmi, jogi, földrajzi és gazdasági egységét s hátrányára volna mind a magyarságnak, mind a szlovákságnak. Bizonyosra vesszük azonban, Nagyméltóságod kormánya mindenek fölött és elsősorban a szentistváni birodalom külpolitikai, honvédelmi és felsőbb gazdasági egységét hangsúlyozta és köti ki másíthatatlan alapfeltételül a magyar—szlovák tárgyalások során. Kétségtelen az is, hogy a lengyel—magyar barátság mind teljesebb kibontakozása, az érzelmi testvériség állapotából a legfelsőbb reálpolitikává, rendkívüli módon megkönnyítené egy ilyen nagyvonalú magyar—szlovák kiegyezés alapvetését.
