Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 193 vitájukat is az örök barátság szellemében kívánja rendezni. Tehát nem fegyverrel. E szerződésben annak sem szellemével, sem betűi között nincsen semminémû joglemondás területileg sem magyar, sem délszláv részről. Teleki Pál, az okmány igazi szerzője, a Képviselőház külügyi bizottságában is, de négyszemközt is megmondotta, hogy ez a szerződés nem jelent történelmi jogokról való lemondást magyar részről. Ezt a szerződést tehát helyesen csak úgy lehet értelmezni, hogy a két nép, pontosabban a magyar nemzet és a délszláv nemzetek vagy a maguk békés megegyezésére bízzák a területi kérdések elintézését vagy egy érdektelen nemzetközi fórumra. Erre az alapra kell visszatérnie a magyar politikának. A magyar kormánynak és a magyar népnek meg kell egyeznie a szerb és horvát nép igazi képviselőivel abban, hogy érvényben levőnek ismerik el a magyar—délszláv örökbarátsági szerződést s visszatérnek kölcsönös egyetértéssel annak alapvetésére. Eszerint: a) az örökbarátság szellemében nem nyúlnak fegyverhez egymás ellen, b) területi vitájukat az illetékes nemzetközi fórum elé viszik, annak döntésében megnyugszanak ; c) a nemzetiségi kérdés megoldására olyan konstrukciót igyekeznek szerkeszteni, melyet mindenképpen meg kell valósítani ezen a nemzetiségileg bonyolult és szétbogozhatatlan területen, d) e döntésig pedig a felek kölcsönösen megegyeznek abban, hogy a Szent Koronához visszacsatolt délvidék változatlanul és zavartalanul magyar igazgatás alatt marad, viszont a magyar állam, az átmeneti paritás kedvéért is, belenyugszik abba, hogy a Bánság délszláv megszállás és igazgatás alá kerüljön. Sürgős volna egy ilyen délvidéki önkormányzati tervnek elkészítése és a Bácskára vonatkozólag minél gyorsabb életbeléptetése, még arra az esetre is, ha nem sikerülne fentebb említett megegyezés egy kölcsönösen kötelező népi önkormányzat dolgában. Mert ebben az esetben is kétségtelenül Magyarország javára írnák a béke tárgyalásokon, hogy nemcsak kiköszörülte a zsablyai és újvidéki csorbát, hanem olyan becsületesen és olyan értelmesen rendezte a visszakerült bácskai területen a nemzetiségi kérdést, hogy az további mintául is szolgálhat egyfelől, másfelől Magyarország történelmi igényét is megtámasztaná a világközvélemény előtt. A horvát—magyar kiegyezés egészen más természetű. Itt két alapelvet kellene a tárgyalásaink gerincévé tenni: azt a tételt, hogy a magyar—délszláv örökbarátsági szerződés szelleme és értelme alkalmazandó a horvát — magyar viszonyra is. Ez pedig a legteljesebb tartózkodást írja elő számunkra a szerb—horvát belső viszonyra és vitákba való beleszólás tekintetében. És azt a másik tételt, hogy a Szent Korona természetesen nem zárhatja el kapuit adott esetben egy önkéntes és elemi erejű megnyilatkozás elől a Szent Koronához való horvát visszacsatlakozás irányában, természetesen Horvátország teljes önálló államiságának és Magyarországgal való paritásának elismerésével. B) Erdély önkormányzata A másik rendkívül beteg határ mostani erdélyi határunk, mely mai kettéhasítottságánál fogva annyira életképtelen és annyira nem oldja meg az etnikai kérdést sem, hogy Európa újjárendezése során feltétlenül gyökeres revízió alá kerül. Erdélynek mindenképpen egyben kell maradnia és egészben visszacsatlakoznia a Szent Koronához. A magyar kormánynak Erdély teljes visszacsatolása érdekében már jóelőre el kell készítenie egy tervet, melynél történelmileg megalapozottabbat, nemzetiségileg igazságosabbat és kiegyensúlyozottabbat a nagyromán politika ne állíttathasson sorompóba. Ennek az erdélyi tervnek azért is sürgős a megalkotása, mert a háború úgy is alakulhat, hogy számunkra lehetőség nyílik a dél Erdély katonai erővel való megszál-13 Századok 1935/1-2
