Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 184 csökkenthető s a jövőre szóló esetleges vád, szemrehányás — jogos vagy akár jogosulatlan — elhárítható, ott a kockázat csökkentését, a vád jóelőre való elhárítását meg kell ragadni. Nos a Bárdossy-kormánynak tálcán hozták maguk az események a kockázatcsökkentő és vádelhárító eszközöket: Jugoszlávia összeomlott, a délvidék gazdátlan területté vált, az anarchiát meg kellett előzni, az ottani magyarokat és nem magyarokat, ezer éven át a magyar államhoz tartozott területek lakosságát, biztonságba kellett helyezni. És valóban nemcsak a bácskai ós bánsági magyarok, hanem az ottani szerb lakosság is várta a magyar csapatokat, őket várta, honvédségünket, mert ezt a megszállást tartotta a legtermészetesebbnek és ezenkívül az ősi magyar emberség védelmező erejében is bízott. Miért kellett a nyilvánvalóan rendőri igényű és polgári jellegű megszállás helyett a magyarság szemében idegen, fölösleges hősieskedő, álmilitarista pátosszal intézni egy katonailag kiürített terület megszállását? Kinek volt ez érdekében? Talán a magyar államnak, mely alig félévvel azelőtt kötött örökbarátsági szerződést Jugoszláviával? Vagy a magyar honvédségnek, mely Attilát, Árpádot, Bulcsu vezért, Szent Istvánt, Szent Lászlót, Mátyás királyt, Báthory Istvánt, Bocskay Istvánt, Bethlen Gábort, a kot Zrínyi Miklóst, II. Rákóczi Ferencet, Bercsényi Miklóst, Nádasdy Ferencet, Hadik Andrást és Görgey Arthurt tisztelheti őseinek? Vagy az évezredes magyár diplomácia tekintélyének, melynek mindez itt felsorolt államférfiak és katonák — talán Nádasdy, Hadik, Görgey kivételével — világraszóló mesterei, sőt művészei voltak? Szabad egy ezeréves nemzetnek, melynek minden mozdulata, éppen országunk rendkívüli exponáltsága révén, nemcsak ellenségeink ellenünk dolgozó műhelyeinek asztalán, hanem világrendező erők és hatalmasságok nemzetközi fórumain is górcső alá kerül, ilyen önmegalázó, gyarló szellemi fegyverzetben, ilyen méltatlan formák között fellépnie, éppen ma? Ezért Bárdossy László felel a történelem előtt. Azok közül, akiket Teleki Pál halála és annak előzményei, körülményei mélyen megrendítettek s kiket a baljóslatú eseménnyel bevezetett új szakasza történelmünknek gyötrő aggodalmakkal és rettegéssel töltött el, többen is figyelmeztettük Bárdossy miniszterelnököt politikájának rettentő kockázataira, s a ránehezedő felelősség nyomasztó nagyságára. Idejében figyelmeztettük őt, élőszóval, írásban is. Még honvédcsapataink délvidéki elindulása előtt beszéltünk többen, a Képviselőház külügyi bizottságának tagjai közül ilyen szellemben vele a miniszterelnökségen. Pártunk egyik tagja, egyben tagja akkor a Képviselőház külügyi bizottságának is, még a délvidéki akció megindulása előtt írta meg — a miniszterelnökijei pár nappal előbb folytatott megbeszélése előre bejelentett kiegészítéséül — egy nagyobb memorandum nagyobbik felét,21 abban alapos jogi és politikai érvekkel világította meg, hogy a magyar—délszláv örökbarátsági szerződés a magyar államnak formájában ünnepélyesebb, tartalmában fontosabb és állandóbb értékű, eshetőségektől függetlenebb, a magyar történelemmel összehangzóbb kötelezettségvállalása, mint a háromhatalmi egyezményhez való szériaszerű csatlakozásunk; a háromhatalmi egyezmény ama feltételei, melyek Magyarországot katonai segítőakcióra köteleznék, ti. a háromhatalmak valamelyike ellen eddig a háborúban nem szereplő államnak támadó fellépése, nem következett be; még ilyen feltétel bekövetkezése esetén is az új nemzetközi jogi gyakorlat szerint mérlegelnie kellene Magyarországnak, létérdekeire és egész sor precedensre való hivatkozással, a háborúba való belépésének elhatározását. Ez emlékirat aznap itt félbemaradt s másnap reggel képviselőtársunk megrendült lélekkel olvasta a kormányzói kiáltványt. Mit tehetett az új helyzetben? Emlékirata befejező részében ebből az új tényből indult ki, megbírálta a kiáltványt és lényegében arra kérte a miniszterelnököt, ha már forma szerint megszűntnek tekinti is a magyar—délszláv al Bajcsy-Zsilinszky ezen memorandumát ezideig nem találtuk meg.
