Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1424 ( KRÓNIKA Horváth Zoltán az opponensi véleményekre adott válaszában először is köszönetet mondott az opponenseknek azért az alapos munkáért, amelyet a disszertációnak szenteltek, elmondotta, hogy Teleki László személye, életútja és szerepének jelentősége múltszázadi történelmünkben már régen felkeltette érdeklődését. Hősét megszerette, s így — bár a tárgyi igazságot kereste kutatásaiban — előfordulhatott , hogy elfogulttá vált Teleki alakjával kapcsolatban. Ölömmel vette viszont tudomásul, hogy az opponensek egybehangzó véleménye szerint is sikerült Teleki egyéni pályafutását a kor magyar társadalomtörténetébe beágyaznia. Az apróbb részletmegjegyzésekot, a finomításokra vonatkozó figyelmeztetéseket hasznosítani fogja könyve kiadásánál — mondotta. Kovács Endrének válaszolva elmondotta, hogy Teleki ifjúkorára, első nagy utazására további adatok felfedezése szinte teljesen reménytelen. Teleki útinaplójának folytatása nem került elő, s kérdés, hogy egyáltalán megírta-e; Gyömrőn pedig sokszáz, Telekitől származó levél elpusztult. Ugyanígy hiányoznak a Teleki személyes baráti kapcsolataira vonatkozó dokumentumok is. A monarehia-beli nemzeti problémák tömör jellemzését nem tartja feladatának e dolgozat keretein belül, hiszen a Telekire még ennél jelentősebb hatású tényezőknek sem adhatott helyet. Fenntartja álláspontját a konföderációs tervek kérdésében: az adott helyzetben csak Teleki útja lett volna reálisan elképzelhető. Báleescu a román nemzetiség szempontjából ugyanolyan maximalista volt, mint akár Kossuth a magyarok szempontjából. Az emigráció 1859 utáni magatartásának megítélésében szintén tartja véleményét: ha az emigráció hazatér, nagyobb nyomást képviselhetett volna Bécs felé és még Deák felé is, mint a hazai élettől elszakadva. Az emigrációs politika irreális illuzionizmussá lett. Klapkát továbbra is hajlandó kissé kalandor természetűnek tartani. Spira György opponensi véleményére válaszolva tisztázta Teleki 1848 alatti radikalizálódásának kérdését, rámutatva arra, hogy Teleki nagyarányú balratolódása valóban 1848 tavaszától kezdődik. Az opponens által hiányolt kérdések kifejtésére nem találta alkalmasnak a dolgozat kereteit, ezért nem beszélt azokról bővebben. Telekinek az olasz köztársasági mozgalmakhoz való viszonyát azért nem ismertette, mert úgy látja, hogy 1848 ősze után ennek még epizódnyi jelentősége sem maradt. Eötvös Károlynak Teleki és Deák beszélgetéséről írott története, valamint Madarász visszaemlékezései szerinte megbízhatatlan források. Mindkét opponens véleményével szemben fenntartotta Horváth Zoltán azt a koncepcióját, hogy a nemesség ellenzéki követelései alapvetően rendi jellegűek voltak. Ennek hangsúlyozását azért tartja fontosnak, mert bár 1848-ban ez a jelleg elhalványult ós utat nyitott a részleges polgárosulásnak, 1849 után azonban egyre erőteljesebben lépett ismét előtérbe. Ugyancsak szembekerült a centralisták kérdésének megítélésében mindkét opponensével. Meggyőződése szerint a centralisták működésének elemzése nem csökkenteni, hanem emelni fogja jelentőségüket. Eppeti a két utóbbi kérdésben bontakozott ki vita az opponensek ós a jelölt között, amelyben lényegében valamennyien fenntartották véleményüket. Barta István hozzászólásában a két opponenssel értett egyet. „Az a szemlélet, amit a haladó nemesség'legjobbjai politikai gondolatrendszerbe foglalnak, már nem rendinemesi, s ha Kossuthék megvalósították volna államukat, amelyben meg akarták tartani a hegemóniájukat, az nem rendi-nemesi állam lett volna, hanem polgári liberális állam, mindazokkal a korlátokkal, amelyek ideológiájukból kiolvashatók." Fas Zoltán megköszönte Horváth Zoltánnak, hogy disszertációját elolvashatta, mert készülő Kossuth-életrajzához rendkívül nagy segítséget nyújtott ezzel. A Bíráló Bizottság egyhangúlag javaslatot tett a TMB-nek Horváth Zoltán disszertációjának elfogadására és a kandidátusi cím odaítélésére. Stier Miklós M. Somlyai Magda: „Az 1945-ös földreform" című kandidátusi értekezése a népidemokratikus forradalom egyik legfontosabb, eleddig szinte feldolgozatlan kérdésével foglalkozik. A disszertáció bevezető fejezetében a szerző a földkérdés egy évszázados történetéről ad összefoglaló áttekintést, rámutatva arra, hogy a magyar társadalom egyik fő ellentmondása épp az agrárkérdés megoldatlansága volt. A földreform szükségességének bizonyítása után a felszabadulás utáni földreform-rendelet megalkotásának körülményeit mutatja be. Kiindul az országban kialakult általános helyzetből, egyrészt а néptömegek, elsősorban a mezőgazdasági tömegek forradalmi hangulatából, gyökeres földreformot követelő állásfoglalásából, másrészt pedig a népidemokratikus erők hely-