Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

, KRÓNIKA 1425 zetéből, törekvéseiből. Hangsúlyozza, hogy a földkérdés megoldásának legkövetkezetesebb harcosa kezdettől fogva a Kommunista Párt, amelynek általános programját az összes demokratikus pártok magukévá tették. A demokratikus Magyarország megteremtése programjának középpontjában a földreform végrehajtásának követelése állt. Ismerteti a pártnak, valamint az e kérdésben legkövetkezetesebb harcostársának, a Nemzeti Parasztpártnak erőfeszítéseit a célkitűzés mielőbbi realizálásáért. Szemügyre veszi a Kisgazda Párt és a tőle jobbra álló erők törekvéseit, s rámutat arra, hogy a burzsoázia azon munkálkodott, hogy megakadályozzon egy radikális, agrárforradalommal felérő intézkedést, amely gyengíthetné hatalmi és gazdasági pozícióit. Megvizsgálja az SzDP álláspont ját is ós arra a következtetésre jut, hogy a Szociáldemokrata Párt még 1945-ben Sem értette meg teljes egészében az agrárkérdés jelentőségét. Behatóan elemzi a földreform rendeletet, s kiemeli azt a lényeges sajátosságát, hogy bár benne igen sok reform jellegű konkrét utalás van, de egészét tekintve felért egy agrárforradalmi célkitűzéssel. M. Somlyai Magda a továbbiakban a földreform végrehajtását tárgyalja. Beszámol a szegény parasztság forradalmi szervei, a földosztó bizottságok megalakulásáról, tevékenységéről, a földosztás menetéről. Különösen jelentősek azok az észrevételei, amelyek a földosztás során az ország különböző területei között jelentkező sajátosságokra vonatkoznak. A történelmi előzmények, a földbirtokmegoszlás és a parasztság rétegeződésének vizsgálata alapján mutatja be, hogy az Alföldön lényegesen nagyobb volt a földigénylők radikalizmusa, mint a Dunántúlon. E radikalizmus elsősorban a földelkobzások gyakoriságában jutott kifejezésre, nem egyszer a rendeleten túlmenően felosztotta részben vagy egészben az 50—200 k. holdas kulák és 100 holdnál kisebb úri birtokokat. Részletesen kitér a szerző a telepítések kérdésére, statisztikailag dokumentálja annak méreteit. Ugyanakkor foglalkozik az egyes vidékeken jelentkező, a föld elégtelenségéből adódó birtokvitákkal is. Külön fejezetben foglalkozik a szerző a népi demokratikus erőknek a kiosztott föld megvédéséért folytatott harcával. 1945 úyarára a hazai reakció rendezte sorait és támadásba lendült, aktivizálódásában komoly szerepet kapott a földreform elleni küzdelem. Részletesen bemutatja azokat a próbálkozásokat, amelyek a legszélsőségesebb reakciós erőktől kezdve, az egyházon, a Kisgazda Párt jobbszárnyán és helyenként a jobboldali szociáldemokrata törekvéseken keresztül egészen a Paraszt Párt jobbszárnyáig megnyilvánultak a földreform sikeres végrehajtása ellen. Elemzi ezekkel kapcsolatban a Kommunista Párt taktikáját. A párt hosszú ideig fékezni igyekezett a szegényparasztság jogos követeléseit, 1945—1946 fordulóján, a baloldali erők ellentámadása során változtatta meg álláspontját s állította előtérbe a földreform eredményeinek megőrzését, a végrehajtás törvénybeiktatását. Megkülönböztetett figyelmet szentel M. Somlyai Magda a földreform gazdasági kérdéseinek. Ismerteti a MKP-nak, helyi ós felsőbb közigazgatási szerveknek a termelés beindítása érdekében tett lépéseit. Rámutat arra, hogy a föld felosztása gazdasági szükségszerűség is" volt, mert csak így lehetett biztosítani a föld megművelését, végsősoron az ország élelemmel való ellátását. Bemutatja azokat az óriási erőfeszítéseket, amelyeket a földhöz juttatott új gazdák, gazdasági felszerelés nélkül, a kapott föld megművelése érdekében kifejtettek. Konkrét termelési adatokkal bizonyítja, hogy helyes volt a pártnak az a számítása, hogy a földreform elősegíti az újjáépítést, az ország ellátását, ós éppen a földreform elhúzása következtében került volna az ország katasztrofális helyzetbe. Befejezésül a földreform eredményeivel és jellegével foglalkozik. Rámutat arra, hogy az 1945-ös magyarországi földreform eredményeit tekintve lényegében agrárforradalom volt. Elsősorban azért, mert gyökeresen felszámolta a nagybirtokrendszert, mert a munkásosztály ős a dolgozó parasztság forradalmi demokratikus hatalma hajtotta végre. Ez biztosította egyfelől szükséges és lehetséges radikalizmusát, másfelől a munkásparaszt hatalom továbbfejlődése következtében a kártalanításra vonatkozó reformjellegű előírások végrehajtását is a minimálisra korlátozta. A földreform kezdetben viselt ugyan reformjellegű vonásokat, de a fejlődés következtében ezek később háttérbe szorultak. Korom Mihály opponensi véleményében hangoztatta, hogy M. Somlyai Magda témaválasztása mind tudományos, mind politikai szempontból nagyjelentőségű. Eddig feltáratlan terület fehér foltjait tünteti el, komolyan hozzájárul népi demokráciánk mélyebb megértéséhez. Rendkívül gazdag levéltári anyagra támaszkodik, gondosan szerkesztett és jól megírt marxista szellemű munka. Kritikai észrevételei során hiányolta a munka polemikus jellegét, azt, hogy nem értékeli a témára vonatkozó irodalmat, nem száll szembe az abban jelentkező téves állásfoglalásokkal. Kifogásolta, hogy nem elemzi kellő alapossággal a két világháború közötti magyar agrárviszonyokat, így nem világos az a kép, amely a magyarországi