Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

, KRÓNIKA 1419 s főkónt hiányzik a tudományos igényű szintézis. Forrásai máig is szinte teljes egészükben publikálatlanok. Rámutatott arra, hogy a városi pénzügyigazgatás — bár első látszatra szűk hivataltörténeti munkának tetszik — olyan csomópont, amelyben összegeződnek a városi gazdaság és politika legfőbb problémái. , Az opponens a továbbiakban — a dolgozat pozitívumait vizsgálván — kiemelt néhány olyan kérdéskört, amelyhez kiegészítő jellegű, vagy újabb problémákat felvető, egyben értékelő megjegyzéseket fűzött . Az első ilyen kérdéscsoport a debreceni oligarchikus jellegű szenátus s a communitás szélesebb testületének harca, a küzdelem jellege ós a jelölt ezzel kapcsolatos értékelése. Makkai László elismerte, hogy a disszertáció szerzője igyekszik ezt a küzdelmet dialektikusan értékelni, melynek során egyrészt megállapítja, hogy az utcák partikuláris érdekeivel szemben a szenátus a város egységes fejlődését tartotta szem előtt, másrészt azt is figyelembe veszi, hogy az utcaközössógek önkormányzati törekvései mögött a szélesebb tömegeknek az oligarchia elleni osztály harca húzódik meg. Fenti értékeléssel kapcsolatban az opponens rámutatott arra, hogy bár a disszertáció а kérdés bővebb tárgyalásába nem megy bele, mert határai nem engedtek meg ilyen kitérést, azt azonban a szerző érdemének kell tulajdonítani, hogy nemcsak felhívta a figyelmet a problémára, hanem gondolatébresztő értékelési szempontokat is felvetett. А XVII. század végétől a debreceni városkormányzás hagyományos középkori rendjét egyrészt a belső ellenállás kezdi egyre sikeresebben feszegetni, másrészt az államhatalom is ettől kezdve próbálkozik a város ügyeibe beavatkozni. Az állami beavatkozás célja egyrészt a pénzügyigazgatás szakszerűsítése és ellenőrizhetővé tétele, másrészt а városi jövedelmek növelése volt. Ennek az állami beavatkozásnak a jellege, viszonya a városhoz stb. volt a második kérdéskör, amelyhez észrevételeket tett .Makkai László opponens. Elmondotta, hogy mindaz, amit a szerző a kormányszervek várospolitikai elgondolásairól és elért eredményeiről tényszerűen közöl, egyöntetűen pozitívnak, haladónak mutatják az állami beavatkozást, szemben a helyi városvezetés önző, korlátolt konzervativizmusával. Ennek ellenére a jelölt mégis csak bizonyos fenntartásokkal ismeri el az állami várospolitika haladó jellegét, leszögezvén, hogy annak célja az állami jövedelmek növelése, és emellett ,,sok mindenben visszahúzó erőt jelentett a rugalmas, mozgékony, előre néző városi élettel szemben". Makkai László rámutatott arra, hogy csak részben van igaza a jelöltnek, ha ti. a feudális Habsburg-állam végső céljára utal, a feudalizmust minden vonalon, tehát a városokban is konzerválni igyekvő törekvéseire. ..De volt-e Debrecenben rugalmas, mozgékony, előre néző elem, azaz kapitalista törekvés, melyet az állami beavatkozás akadályozott volna?" — tette fel a kérdést az opponens. IIa volt is — folytatta —, azokat sokkal inkább gátolta a patriciusi oligarchia konzervativizmusa, mint az állami beavatkozás. Az állami várospolitika haladó jellegével szemben alkalmazott megszorítás tehát az adott esetben tisztán teoretikus, mert a gyakorlatban ez a politika előremutatott a helvi visszahúzó erőkkel szemben. Ez viszont nem változtat azon — hangsúlyozta —, hogy a Habsburg-abszolutizmus általános magyarországi gazdaságpolitikája gátolta az ország tőkés fejlődését, s ezzel egyben várospolitikája haladó célkitűzéseinek megvalósulási feltételeit maga hiúsította meg. Mindez nem áll ellentétben azzal a ténnyel, hogy a kormányszerveknek Debrecen belső életébe való beavatkozása pozitíve értendő. Emellett szól az is, hogy az állami várospolitika sürgette a polgárság szélesebb rétegéinek a város vezetésébe való nagyobbmórvű bele vonását. Persze addig nem ment el, hogy hatalmi szóval erőszakoljon Ui demokratikus fordulatot a városkormányzatban. Ebben végeredményben a rendszer alapvetően feudális jellege nyilvánul meg. Fenti problémák — mondotta az opponens - túlmutatnak a szorosabban vett hivataltörténeti vonatkozásokon, s a magyarországi városfejlődés fő vonalait érintik. Szerző nem ezeknek a tisztázását tűzte ki céljául, s hogy mégis ennyi mindent tud róluk mondani, az abból következik, hogy témáját széles perspektívában fogta fel. A továbbiakban kiemelte, hogy a szerző rendkívül gazdag adatanyaggal dolgozott. Dicsérte a fejlődés világos ábrázolását és meggyőző periodizációját. A disszertáció kiadása esetére zárófejezetet javasolt, amelyben összefoglalóan nyomatékosabbá lehetne tenni az időbeli tagolódást. Kifogásolta az ország többi városával való összehasonlításnak szűk keretek közé szorított és esetleges voltát. Igaz, hogy hasonló mélységű ós részletességű monografikus feldolgozás más városunk pénzügyigazgatásáról még nem készült , de okmánykiadásokban és összefoglaló monográfiákban találhatók olyan adatok, amelyekkel egybevetve a debreceni viszonyok jobban beleilleszthetők lennének egy országos összképbe. Néhány apróbb hiba megjelölése után még a dolgozat stílusára tett .megjegyzést, s stiláris revíziót ajánlott, majd az értekezés elfogadását javasolta a bizottságnak. Komoróczy György az opponensi véleményekre adott válaszában hangsúlyozta, hogy az opponensek — teljes mértékben megértve a jelölt elgondolásait — a pénzügy-