Századok – 1965
Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414
1420 ( KRÓNIKA igazgatásnak ós hivataltörténetnek, a gazdasági alap változásainak és a társadalmi arculat megrajzolásának előtérbeállításával széleskörű megalapozást nyújtottak a tanulmány egyes -hiányosságainak kiküszöböléséhez. Benda Kálmán opponensi véleményével kapcsolatban elismerte, hogy a gazdasági alapban végbemenő változások és azoknak társadalomtörténeti tükre, valamint politikai vetülete, a városhatalom. alakulásának belső mozgató rugói nem derültek ki világosan a munkából. Ennek oka egyszerűen az — válaszolta Komoróczy György —, hogy hiányzik Debrecen történeti-statisztikai fejlődésének feltárása. Egy-egy város társadalmi arculatának alakulása nem vázolható olyan mélyreható elemző munka nélkül, amelyet éppen a statisztikai kutatómódszer történeti alkalmazása nyújt. Erre nézve végeztek már kísérleteket egyes tanulmányokban, de ezek a próbálkozások inkább csak egy-egy korszak életét mutatták be, ós nem századokra átnyúló fejlődéstörténeti eredményeket világítottak meg. Továbbá hangsúlyozta azt is, hogy rendkívül fontosnak tartja a polgári családok kapcsolataira fényt derítő genealógiai kutatások módszerét is. A XVI. ós XVIII. századi Debrecen vezető rétegének műveltségében tapasztalható különbséggel kapcsolatban Komoróczy elmondotta válaszában, hogy bár nem volt szegény a város a XVIII. században sem a tömegmozgás igényeit megérző, a fejlődés törvényeit meglátó „nagy emberekben", a város vezetősége egészében mégis retrográd jellegű a XVIII. században, s még a normális evolúció követelményeit sem tudta sokszor kielégíteni. E jelenség okának felderítése rendkívül nehéz feladat, nem lehet a műveltség kérdését a társadalmi talajtól elszakítva megvilágítani. Debrecenben a termelésnek csak volumene növekedett, a társadalomnak csak igényei szélesedtek, de a vezetés elmaradt egyes kiugró városok fejlődése mögött. Ugyancsak tárgyilagosan elemző, távlatokat nyújtó véleménynek tartotta Makkai Lászlóét. Egyetértett az opponenseknek a feudális kori Debrecen elnyomó városhatalmára vonatkoztatott konklúziójával, mely szerint a városi hatalom gyakorlásából nemcsak a polgárjog nélküliek, hanem a polgárok széles tömegei is ki vannak zárva, következőleg a nagy határú, nagy forgalmú város vagyona és jövedelme felett is a senatusban képviselt patríciusok rendelkeznek. Ezen ellentét kifejtése továbbvitte egy gondolattal a disszertáció tanulságait — mondotta Komoróczy György. Köszönettel vette továbbá az. opponensi vélemény egy másik részét is, amely a disszertáció egy ellentmondására hívja fel a figyelmet, nevezetesen arra. hogy a XVIII. századi állami várospolitikát haladónak ismeri el, de csak bizonyos fenntartásokkal, mert az sok mindenben visszahúzó erőt jelentett a rugalmas, előrenéző városi élettel szemben. A szerző itt kifejtette, hogy alapvető ellentmondás az ő állásfoglalása és az opponens véleménye között nincs, legfeljebb a kifejtés módszerében tapasztalható különbség. Elismerte, hogy Makkai László eljárása világosabb magyarázatot nyújtott a kérdésben. A disszertáció ugyanis az egész kérdést annak a "ténynek az előtérbe helyezésével tárgyalja — amit egyébként azopponens is leszögezett —, hogy a feudális Habsburg-állam várospolitikája végsősoron a feudalizmus konzerválására törekedett a kapitalista fejlődéssel szemben. Helyt adott azon opponensi véleménynek is, mely szerint hiányzik az értekezésből a más városok fejlődésével történő összehasonlítás. Hangsúlyozta, hogy a továbbiakban feltétlenül figyelembe veszi Makkai László ilyenirányú észrevételét, sőt hasznosítani fogja a disszertáció lezárása óta megjelent tanulmányok eredményeit is. A bíráló bizottság egyhangúan javasolta a TMB-nek, hogy Komoróczy György számára a kandidátusi címet ítélje oda. Stier Miklós Horváth Zoltán „Teleki László" c. kandidátusi disszertációja életrajz-monográfia, melynek gerincét a hős politikai fejlődésmenete képezi. Az 1820-as évek közepén Kazinczy, Kisfaludy, Katona, Vörösmarty munkássága nyomán szellemi-irodalmi téren már pezsdülő élet indult meg a nemzet legjobbjainak körében. Ennek az életnek egyik központja a pesti Szervita téren álló Teleki palota volt. (Otthoni színi előadások, irodalmi és tudományos viták.stb.) A fiatal Teleki László korán érdeklődést mutatott az irodalmi és szellemi élet iránt. Családi légköre, tudós József bátyjának befolyása, majd a sárospataki kollégiumi évek tették szinte parancsolóan a haladás hívévé. 1848 előtt azonban nem látni jelét annak, hogy felfogása előrehaladottabb lett volna ellenzéki társainál. Hároméves külföldi tanulmányút, rövid kancelláriai hivatalnokoskodás után, az első nyilvános szereplés az 1837. évi erdélyi diétán már egyértelműen a reformellenzék oldalára vezeti Teleki Lászlót , aid az ekkor kezdődő utat, minden végső következtetést is levonva, végigjárja. Elete — e pályakezdéstől számítva — négy részre tagolódik:
