Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1418 ( KRÓNIKA amikor feltárja a tanács gyakran rokoni érdekeket pártoló és korrupt politikáját, arra is rámutat, hogy az utcák rendjében választott kommunitásszal szemben, amelyik nem egyszer elavult utca-kiváltságokat, partiális érdekeket védelmezett, az egységes városfejlődés szempontjait mégiscsak a szélesebblátókörű tanács képviselte. A szenátus ós a külső tanács magatartásában egyaránt keveredő haladó ós reakciós vonások kielemzósét nagy körültekintéssel végezte el a szerző — hangsúlyozta az opponens. A második fejezetet tartotta Benda Kálmán opponens az értekezés legérdekesebb és legtöbb általános tanulságot nyújtó részének. „Komoróczy munkája az egész feudális kort áttekinti, s rendszeres, mindenre kiterjedő taglalásban, óriási forrásanyag megszólaltatásával tárja fel a város pénzügyi politikáját." A harmadik fejezetről az opponens sommás véleménye az volt, hogy az csak látszólag száraz hivataltörténet: a pénzkezelés sokoldalú, széles bemutatása mögött feltárul a városi gazdaság és politika több lényegi kérdése. Komoróczy vizsgálódásaiban az általánostól halad a mind speciálisabb részletek felé, s ezt a módszert helyesnek kell tartanunk — mondotta Benda Kálmán. A város gazdasági-társadalmi fejlődéséről adott rajzát azonban egy ponton hiányosnak érezte. Véleménye szerint az értekezésből nem bontakozik ki kellően az az alap, amelyre a pénzügyi igazgatás épült. A disszertáció nem mutat lényeges különbséget a XVI. századi és a XIX. századi Debrecen társadalma között, pedig az előbbi iparos-kereskedő, az utóbbi viszont parasztváros volt. Kifogásolta továbbá azt, hogy a szerző a civis-város reformkori képét vetíti egy kissé vissza a korábbi időkre. A törökkorban nem a város agrárfejlődésére kell a hangsúlyt tenni, hanem Debrecen iparos-kereskedő jellegét kell kidomborítani, hiszen ezzel függött össze a város XVI—XVII. századi sokat emlegetett gazdagsága. Magyar viszonylatban számottevő kereskedőtőke halmozódott fel ekkor a városi polgárság kezén. A város társadalmi rétegződésében végbement alapvető változás sok mindent megmagyaráz ós érthetővé tesz a közigazgatás alakulásában is. Az opponens szerint a szerző nem domborítja ki kellően a város XVl — XVII. századi közigazgatása mögött álló kereskedő és iparos réteg friss vitalitását, kezdeményező bátorságát, európai látókörét, a reformáció ideje alatti Debrecen vezető rétegének műveltségét, a haladás élvonalába való tartozását. „Az értekezés plasztikusan ábrázolja a XVIII. század egyre tehetetlenebb és korruptabb városi ügyintézését, korlátolt gazdálkodását, minden korszerű ós új elől elzárkózó maradiságát, de a korszerűtlen közigazgatás mögött nem válik láthatóvá a mindinkább hanyatló, maradi és korrupt városi vezető réteg, amely maga is korszerűtlenné lett" — állapította meg Benda Kálmán. S nemcsak gazdasági-társadalmi fejlettségben találunk nagy különbséget a XVI. és a XVIII. századi Debrecen között, hanem vezető rétegének műveltsége szempontjából is. Az, hogy a felvilágosodás eszméi a debreceni uralkodó rétegben szinte semmilyen visszhangot nem keltettek, eléggé mutat ja ennek a rétegnek az elöregedését. Tudatlanok, tisztségre érdemtelenek tartották kézben a néhány családban gyakorlatilag öröklődő főbírói és polgármesteri pálcát. Mint a fentiek is mutatják, a közigazgatás története bizonyos vonatkozásokban elválaszthatatlan a kulturális színvonaltól. Sajnálattal állapította meg az opponens, hogy Komoróczy rendkívül röviden utal csak erre. Nem tudjuk például, hogy a külföldről hazatérő debreceni diákok a magukkal hozott ismeretekkel szóhoz jutottak-e a város irányításában. Nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a nyugat-európai haladó protestáns törekvéseknek s az ezzel szorosan összefüggő polgáribb közigazgatásnak kimutatható-e valamilyen hatása Debrecenben. Ugyancsak alig szól a tanulmány a világi és egyházi közigazgatás kapcsolatairól, pedig Debrecen történetében a kettő évszázadokon át elválaszthatatlanul egymásba fonódott. Hasznos lett volna a királyi biztosok XVIII. századi debreceni működéséről még részletesebben írni. A város gazdálkodásának bemutatásával volt kapcsolatos Benda Kálmán következő megjegyzése. A kép elsősorban részlet elemzéseiben jó — mondotta —, nem egyszer azonban statikus, másrészt pedig hiányzik az összefoglaló áttekintés. Végezetül hangsúlyozta, hogy észrevételei nem kisebbítik a tanulmány értékét: Komoróczy hatalmas kutatómunkán alapuló, a magyar városi közigazgatás eddig ismeretlen fejezeteit feltáró értekezését elfogadásra ajánlotta, és javasolta a jelölt részére a kandidátusi fokozat odaítélését. Makkai László, a történettudományok kandidátusa, opponensi véleményének bevezetőjében a disszertációt azon örvendetes tény egyik jeleként értékelte, hogy marxista történetírásunk érdeklődéssel kezd fordulni a magyarországi városok múltja felé. Kiemelte, hogy elismeréssel kell adózni a jelölt témaválasztásának, már csak azért is, mert éppen Debrecen történetéhez nyúl, amely hosszú időn át a legnagyobb magyar város volt. Sok részlettanulmány ellenére története máig sincs kielégítően feltárva,