Századok – 1965
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1405
, KRÓNIKA 1405 hatalmas, sokezer lapot kitevő forrásgyűjtésének rendezése, okmánykiadásai következő köteteinek nyomdakész állapotba való hozása. Munkája eredményét azonban erősen csökkentette, hogy az ilyen témákra kedvezőtlen korszakban nem talált kiadót számukra. Élete utolsó éveiben ismét elővett egy régi, általa már tárgyalt problémát, a hírhedt Koriatovics Tódor-féle munkácsi alapítólevél kérdését, s az öreg, nyolcvan év felé közeledő Hodinka, a diplomatikus és forrásszakértő latinul megírta e bonyolult probléma utolsó, sokoldalú összefoglalását. A kéziratot közvetlenül a háború előtt Lengyelországba küldte publikálás céljából, onnan ismeretlen módon Rómába került, s itt publikálták most, az ötvenes években. Megemlítendő még két utolsó nagyobb megjelent dolgozata is. Az egyik hatalmas forrásgyűjtésén alapult (II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a ,,gens fidelissima". Pécs. 1937). A másik Pócs történetének egyik mozgalmas szakaszát tárja fel új források alapján (Adalékok Pécs város történetéhez. 1686 — 1701. Pécs. 1942). A második világháború után Hodinka forrásgyűjteménye mostoha körülmények közé került. Mógegyszer megkísérelte rendbeszedni, de ez már csak részben sikerült neki, a halál elragadta körünkből. Rendező munkáját e sorok írója folytatta, s a hatalmas, rendkívül értékes kéziratos anyag családja kívánságára az MTA kézirattárába került. A magyar történettudomány kiváló munkására emlékezünk. Nem alkotott hatalmas szintéziseket, nem írt feltűnést keltő, sok vitára alkalmat nyújtó munkákat, s így nevét a szakkörökön ós tanítványokon kívül nem sokan ismerték. Amit azonban alkotott, szinte egyedülálló а magyar történettudományban. Elsőkónt foglalkozott az egyik magyarországi nem-magyar nép, a kárpátaljai ukránok középkori történetének problémájával, összehozta a számtalan levéltárban iappangó források jelentős részét, megírta egyháztörténetüket, s a további kutatásokhoz lerakta az alapokat. Munkái ós kéziratos másolatai nélkül aligha lehet e munkát sikeresen folytatni. Másirányú munkái szintén alapvető jellegűek, minden további kutatás alapját alkotják, s reméljük, hogy azok a most felnövő új történészgenerációban folytatókra találnak. Perényi József A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSÜLAT HÍREI »4 veszprémi technikatörténeti konferencia Társulatunk és a Művelődésügyi Minisztérium Műszaki emlékeket gyűjtő csoportja 1965. október 11 — 12-én Veszprémben technikatörténeti konferenciát rendezett. A konferencia első napján Borús József kandidátus, a Társulat titkára elnöklete alatt Makkai László kandidátus tartott előadást ,,A technika helye és szerepe a történelmi fejlődésben" címmel. Bevezetőül a technikát szélesebb értelemben véve úgy határozta meg, mint az ember természetátalakító munkáját és annak termékeit, s ebben az értelemben a technika „egy biológiai folyamat nagyban, melynek során az emberi szervezetben rejlő struktúrák növekvő mértékben áttevődnek az ember környezetére". A sajátosan emberi biológiai struktúra már az első embernek tekinthető lény sajátja volt: kótlábon, felegyenesedve járt, emberi karja, keze és fogazata volt, koponyaformája lehetőséget adott fogalmak ós beszédhangok formálására. A magasrendű emlősökkel szemben érzékszervei fejletlenek, ösztönei szegényesek voltak, s teljesen mentes volt az állatvilág specializáltságától. A technika az ember szervi hiányosságainak, a gondolkozás pedig hiányzó ösztöneinek pótlása. Az ember munkamozdulata és gondolkodásának eszköz és beszéd formájában való tárgyiasulása tulajdonképpen az ember biológiai struktúrájának a környezetre való átvitele, kivetítése, s ennek в folyamatnak fokozatai felcserólhetetlen biológiai sorrendben követik egymást az emberi munka operációs láncolatában. Ez a láncolat: a munkadarabformáló kéz (I = instrumentális), a kar az energiaközvetítő és mozdulatátalakító (T = transzmissziós), az izmok energiát (E = energetikai) adó és az agy programozó (P) tevékenységéből áll. Az egyes elemek a munkafolyamat során ciklikusan kapcsolódnak egymáshoz: az idegtevókenvség a programot az idegrendszeren az izmokba továbbítja, a végrehajtott munkamozdulatot az idegrendszer ugyanazon az úton visszajelenti. Ha a visszajelentés a programmal egyezik, akkor az agy egyszerűen tudomásul veszi, s a következő munkamozdulatot diktálja, de ha a végrehajtás nem felel meg a programnak, akkor a visszajelentés a tudatba kerül, amely ilyenkor korrigáló utasítást ad az idegrendszernek. A tudat szerepe tehát kezdeményező és regulativ (R) az indítja meg a munkafolyamatot, egyébként csak zavar esetén kapcsolódik ebbe bele.
