Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

1372 FOLYÓI RATSZEMLE tek, de a fináncőke kialakulására itt nem került sor. A külföldi tőke még a klasszikus kapitalizmus formái közt zsákmányolta ki a parasztságot. A feltett kérdésre a szerző negatív választ ad, s kifejti, hogy még félgyarmatnak sem lehet nevezni Beloruszsziát. — A vita-rovatban N.B. GOLIKOVA: A bérmunkásság kialakulásának történetéből a XVIII. század első negyedében (75 — 94. 1.) nagy forrásanyag alapján vizsgálja a Volga-menti városok lakosságának bérből élő rétegeit. A különböző nem-földművelő gazdasági ágak (halászat, sópárlás, folyami szállítás) nagy keresletet teremtett munkaerőben, a szökött parasztok és egyéb rétegek, bérmunkából élők száma növekedett. A jobbágyrendszer megléte és a kormánypolitikája, amelyik a rendszer fenntartására, sőt kiterjesztésére irányult, viszont fékezően hatott. Egy bizonyos körforgás alakult ki, a parasztok elszöktek a feudális függés elől, szabad bérmunkásokká lettek, de idővel ebben a minőségükben ismét feudális függésbe kerültek. A városba beáramló, paraszti származású bérmunkások száma tehát nő, de a szó szorosabb értelmében vett munkásosztály kialakulásának csak a csíráiról beszélhetünk. — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY 1965. 1.. sz. — HENRYK JABE,ONSKI: A történet-tudomány helyzetének őszinte értékeléséért (3 — 7. 1.) aVarsóban 1964. június 3—4-én a népi Lengyelország történettudományának fejlődéséről tartott tudományos ülésszak megnyitó előadása, hangsúlyozza a történelem társadalmi jelentőségét. Korunkban a tudományos megismorós a szintézis felé törekszik, ezért a történettudomány eredményeinek figyelembevétele a rokon tudományágak számára is hasznos. — Az ülésszak előadásai közül kettőnek a szövegét közli a folyóirat. STEFAN KIENIEWICZ: AZ 1795 — 1914 közti időszak történetírása a húsz esztendőben (9 — 27. 1.) áttekintést ad a különböző évfordulókról, amelyek egy-egy korszak feldolgozására irányították a figyelmet (1848, 1863, 1905), majd részletesen elemzi a korszakra vonatkozólag megjelent irodalmat. A forráskiadványok először inkább népszerűsítő jellegűek voltak, csak később jelentek meg új anyagot is feltárók. A feldolgozásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az 1831 utáni korszakra is már kevés volt a polgári feldolgozás, az 1864 utáni korszakra pedig teljesen hiányzott. A gazdaság- és társadalomtörténet feldolgozásában sok eredmény van, ugyancsak a politikai történet terén is, különösen a munkásmozgalomban, de már kevésbé áll ez a parasztmozgalmak történetére. Egyáltalában nem kielégítő a kultúra történetének a feldolgozása. — TADEUSZ CIKSLAK: A Lengyelország 1914—1964 közti történetére vonatkozó kutatások a népi Lengyelországban (29 — 36. 1.) az előbbi tanulmányhoz, ill. előadáshoz hasonló módszerrel dolgozza fel anyagát, megállapítja, hogy elég sok munka foglalkozik a két háború történetével, ill. a felszabadulás utáni első évekkel, míg a közbülső, ill. későbbi korszak eléggé feltáratlan. Pozitívumnak tartja a nyugati lengyel területek történetének részletes kutatását. — A Vita-rovatban HEBMAN RAPP APORT: A Lengyel Szocialista Párt szerepéről az 1918 utáni Lengyelország kialakításában (65 — 80. 1.) azt hangsúlyozza, hogy a jobboldali szocialista vezetők Pilsudskit támogató politikája ártalmas volt, a tömegek viszont jóhiszeműen követték vezetőiket. — Nagyobb vita alakult ki JANUSZ ZARNOWSKI: A lengyelországi értelmiség társadalmi szerkezete 1919—1939 c. 1964-ben megjelent könyvéről, amelyet egyébként általában minden hozzászóló igen jó munkának tart. HENRYK JABLONSKI: A legyei értelmiség 1918—1939-ben (95 — 98. 1.) úgy látja, hogy a korabeli statisztikai anyag alapján nehéz a tulajdonképpeni értelmiséget elkülöníteni egyéb rétegektől. Hiányolja a regionális származás vizsgálatát (a Királyságból, Galíciából vagy Poznaúból származott-e valaki). Rámutat arra, hogy az értelmiségi foglalkozást sokan tudatosan örökletessé kívánták tenni. Zarnowski könyve nem kapcsolja össza az értelmiség fejlődését az egész gazdasági és társadalmi fejlődéssel. — WITOLD KTTLA: A lengyel értelmiség rejtélye (99—101. 1.) Jablonskihoz hasonlóan azt hangsúlyozza, hogy a könyv számos újabb probléma tisztázását teszi sürgetővé. Nem tartja indokoltnak az időbeli elhatárolást. — ALEKSANDER MATEJKO: AZ értelmiség összetétele és struktúrája (102 — 104. 1.) szerint a könyv csak a foglalkozás szerint kategorizálja az értelmiséget, holott számos egyéb kategorizálási elv is van (politikai állásfoglalás, világnézet, környezet — nagyváros, kisváros vagy falu, táj, kulturális és jövedelmi különbségek). Persze ezekre a kategorizálási szempontokra nincs megfelelő statisztikai adat. így Zarnowski csak az értelmiség összetételével foglalkozik, de nem a szerkezetével. — JERZYTOMASZEWSKI: Az értelmiség mint társadalmi csoport a két világháború közti Lengyelországban (105—109.1.) fontosnak tartja a nemzetiségi tagozódást is. Nem mindenben ért egyet a szerző feldolgozó módszereivel, statisztikai becsléseivel. Hiányolja a kisvárosi értelmiség rajzát. — HENRYK SAMSONOWICZ: Várostörténeti kutatások Lengyelországban (111 —126. 1.) az utóbbi 8—10 évben megjelent munkákat tekinti át, néhány problémakörben csopor-