Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1365

FO LYÓIR ATSZEMLE 1373-fcosítva: a városok keletkezése, város és falu viszonya, az ipari termelés. Külön kiemeli a kvantitatív eredményeket feltáró dolgozatokat, s hangsúlyozza, hogy az urbanisztika, városkép-kutatás terén is milyen eredmények születtek. — Az adatközlő rovatban ZBIGNIEW LANDAU és JERZY TOMASZEWSKI rövid bevezetőjével közlik WLADYSLAW MARIAN ZAWADZKI emlékiratát: Lengyelország pénzügyi politikája 1931— 1935-ben (127 — 151. 1.). Zawadzki (1885— 1939) közgazdász egyetemi tanár volt, aki 1932 —1935 közt pénzügyminiszteri tisztet töltött be; Pdsudski híve volt, bár nem tartozott közvetlen köréhez. 1936 végén készült emlékirata deflációs módszert javasol a problémák megoldására, az adóteher arányosabb elosztását, árcsökkentést. ST. és HANNA JJJDRUSZCZAKOWA: A történet-tudományok fejlődése a Lengyel Népköztársaság 20 éves fennállása alatt (251—253. 1.) beszámol az előbb már jelzett tudományos ülésszakról. Az összefoglaló előadást ST. ARNOLD tartotta, aki megállapította, hogy hiányzik az egyetemes történeti kutatás és a rokon tudományokkal való együttműködés. A régészeti irodalomról W. HENSEL, a középkori kutatásokról H. L,OWMIANSKI, a XVI—XVIII. századról J. A. GIEROWSKI, a munkásmozgalom kutatásáról pedig T. DANISZEWSKI számolt be (a további két előadást maga a folyóirat is közölte, ld. fent). Daniszewski előadása megjelent a Z Pola Walki с folyóirat 1964. évi 4. számában, Arnold, Gierowski és Lowmiaáski előadását viszont a bécsi nemzetközi történész kongresszusra készült kötetben adták közre. — N. PKZEGLAD HISTORYCZNY 1965. 1. sz. — JERZY DOWIAT: Magyarországi I. Béla Lengyelországban (1031 —32—1048) ( 1. - 23. I.) röviden ismerteti, miért hagyta el András, Béla ós Levente Magyarországot (a régi szokások hívei, a szlávok és a keleti egyház hívei támogatták őket). Csehországon keresztül valószínűleg 1031-ben vagy a következő évben kerültek a Piastok udvarába. Itt azonban ugyanolyan politikai állásfoglalásra találtak, mint I. Istvánnál, ezért András ós Levente tovább is ment a kievi Oroszországba. Béla azonban maradt. Részt vett II. Mieszko oldalán annak ellenfeleivel vívott harcában, egyiküket meg is ölte (vagy a király öccsét, Bezprimet, vagy Ottót). Elvette Mieszko Adelaida nevű leányát. Az udvarban a nyugati egyház befolyása alá került. Benignus (Benyn) neve a dijoni bencésekkel való kapcsolataira utal alkalmasint. Környezetének valamelyik tagja óvköny vszerű feljegyzéseket készített, ezek — igaz, hogy erősen eltorzított formában — felismerhetők a kislengyelországi krónikákban és a Lengyel-Magyar Krónikában. Lengyel források olykor Boleslaw néven emlegették őt, így lehet, hogy az 1039-ben említett Boleslaw Bélával azonos. Amikor 1038—1039-ben I. Kázmér idegen segítség keresésére külföldre távozott, Béla helyettesítette őt, s leverte az államhatalom ellen irányuló lázadásokat. Kázmér visszatérése után ismét az ő oldalán harcolt, elsősorban Mieslaw mazóviai vajda ellen, akit csak 1047-ben sikerült végleg leverni. Béla úgy látszik végleg Lengyelországban szándékozott maradni, ezért nem segítette fivéreit 1046-ban, s csak Levente halála után tért haza. Géza és László a Piast királyfiakkal együtt nevelkedtek a lengyel udvarban. — WLADYSLAW SOBOCINSKI: A Varsói Nagyhercegség és a francia császárság (A tényleges és a nemzetközi jogi függés. A belső átalakulások eredményei) (46 — 67. 1.) megállapítja, hogy az európai államok különböző formában kerültek függő viszonyba Napóleon Franciaországétól: vagy jogilag is nyilvánosságra hozott formákban, vagy csak ténylegesen. A Varsói Nagyhercegség, amelyet a Rajnai Szövetséghez tartozó szász király kapott meg, Szászország útján forma szerint is függő viszonyban volt, s ezen az úton volt kapcsolatban is a francia állammal. A katonai kapcsolat viszont közvetlen volt. Varsóban francia rezidens székelt. 1812-ben Napóleon nagykövetet nevezett ki Varsóba, aki részt vebetett a minisztertanács ülésein is, az orosz hadjárat kudarca után követ váltotta fel. A francia tábornokoknak adományozott állami javakat a francia állam közvetlenül igazgatta. A francia fennhatóság idején bevezetett változások, elsősorban a francia polgári jogrendszer bevezetése nem érintette a gazdasági és társadalmi viszonyokat; számos feudális maradványt meghagyott, mégis siettette a feudális rendszer bomlását, s a függetlenség részleges visszaszerzésével elősegítette a nemzeti öntudat kialakulását. Az ekkor bevezetett intézkedések túlélték a Varsói Nagyhercegséget, a francia magánjog 1945-ig maradt érvényben.— ZBIGNIEW LANDAU: A Népi Lengyelország államháztartása a lublini kormány időszakában (68 — 87. 1.) hangsúlyozza, hogy 1944 második felében a lublini kormány már igyekezett áttérni a normalizált államháztartásra, hogy elkerülje a nagyarányú inflációt. Az állami adók, monopóliumok és az állami vállalatok jövedelmeire számított. Az új pénz bevezetése, a forgalomban levő pénznemek becserélése persze inflációs tendenciákat hozott magával. Az első költségvetés 4,5 milliárd zloty kiadást irányzott elő, a deficit viszont 97%-ot tett volna ki. A havi költségvetésre való áttérés lehetővé tette a kiadá-