Századok – 1965

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1337

FO LYÓIR ATSZEMLE 1361-lói jövedelmező gazdasággá vált, 1951-ben pedig (időközben a faluba is beköltözve) bázisa lett a község mezőgazdasága szocializálásának. A tsz. ekkor erősen felduzzadt, új s nem mindig önkéntesen belépett középparaszti elemekkel. A tagság zöme azonban 1953-ban is kitartott; 1954-re a tsz. az ország élenjáró tsz-gazdasága lett, mely 1956 elején új belépőkkel tovább gyarapodott. A szövetkezet 1956 után is fennmaradt, bár erősen lecsökkent létszámmal és földterülettel, de változatlanul bázisaként az újabb helyi szövetkezeti fejlődésnek; emellett gazdálkodásának új módszerei és bátor kísérletezései révén országosan példamutató szerepét is megtartotta. A tanulmány részletesen elemzi a tsz. módszereit és az alapul szolgáló tényezőket, elsősorban hangsúlyozva, hogy a szövetkezet a mezőgazdasági munkát az ipari munka szintjére emelte. — Sós ENDRE Sebestyén Károlyról, a Színiakadémia roppant sokoldalú, de tehetségét szétforgácsoló egykori tanáráról, a jeles színikritikusról rajzol portrét, jellemző típusát mutatva be személyében a századforduló nagyvárosi értelmiségijének. — HEGEDŰS ANDRÁS „Tanár úr volnék magam is" címen Juhász Gyula tanári működését vázolja: vidéki helyettesítését, szakolcai kineveztetósének történetét, tanári hivatástudatát, szolidaritását a Tanácsköztársaság alatti magatartásuk miatt üldözött kartársaival, haladó pedagógiai eszményeit. — V. K. KORTÁRS. (1965) 1. sz.: ILLÉS LÁSZLÓ A magyar antifasiszta irodalomról c. tanulmánya azt a folyamatot vizsgálja, ahogy az antifasizmus eszméje a legkülönbözőbb megjelenési formák között behatolt abba á magyar közéletbe ós irodalomba, melyben — miután belőle az ellenforradalmi rendszer a legkövetkezetesebben haladó erőket, a kommunistákat tűzzel-vassal kiirtotta — a kommunista társadalmi rend megítélését illetőleg komoly szellemi bizonytalanság állt elő. A tanulmány bemutatja az antifasiszta irodalomnak a Komintern 1928. s méginkább 1935. évi határozatai alapján kialakuló politikai bázisát, majd tűzhelyeit a korabeli magyar irodalom mindazon szektoraiban, ahol az antifasizmus elevenen hatott (így a népi irodalomban), — de bemutatja azokat a tényezőket is, melyek e tendenciák érvényesülését olykor szubjektív jóindulatuk ellenére is objektíve gátolták. — HERRMAN ISTVÁN Napirenden a századforduló c. cikkében a polgári társadalom politikai és kulturális hanyatlásának folyamatát követi nyomon két-két történelmi és művészeti munkán. — Kovács Endre A népek tavaszától a Párizsi Kommünig c. történelmi munkájában annak kitűnő ábrázolását látja, hogy mint veszti el a polgárság eszményeit, s ez az eszménynélkülisóg mint szorítja ki a politikai küzdőtérről a polgári szellem legjobbjait. — Sz. J. Vitte Egy kegyvesztett visszaemlékezései c. emlékirata azt bizonyítja, hogy a polgárság igazán tehetséges és koncepciózus politikusainak csak a mentés és nem az alkotás feladata jut, s így egész életművük szükségképpen torzó marad. — Koczogli Ákos Expresszionizmus c. kötetével kapcsolatban az expresszionizmust a polgári dekadencia termékének tartja, amelynek végletes szubjektivitásánál fogva nincs egységes világnézete, és legföljebb bizonyos előzményei vannak, de igazi ősei nincsenek. — Ernst F. scher A romantika lényege c. művében szembeállítva a művészi magatartást a módszerrel ós a világnézettel, a romantikának olyan értelmezést ad, amely az expresszionizmus előfutárává teszi meg, konkrét forradalmiságát egy elvont általános lázongás eszméjével helyettesíti . 3. sz.: MÁRKUS ISTVÁN Teleki László. A dunai konföderáció terve c. cikkében a Telekitől és a Telekiről xíjabban megjelent tudományos és irodalmi művek kapcsán megrajzolja e méltatlanul elfelejtett politikus portréját, és mérlegre teszi politikáját. Politikájának feloldhatatlan ellentmondása, hogy a magyar nagyhatalmi nacionalizmust elsőnek leküzdó, a nemzetiségekkel és a szomszéd román, szláv népekkel való konföderációt hirdető Habsburg-ellenes függetlenségi politikáját egy nemcsak az 1860-as, hanem még az 1840-es évekhez képest is elmaradott, a kelet-európai polgárosodó paraszti népeknek keveset ígérő társadalompolitika alapján kívánta megvalósítani. A magyar birtokos osztály soknak, a magyarországi nemzetiségek kevésnek találták Teleki programját. így lényegében Teleki sem lehetett más, mint egy „elkésett társadalom elkésett reformere". „1861-ben — ha valami — a forradalmi demokratikus fordulat, a »nóptestvórisóget« a földbirtokos ós gazdáinak a • társadalom testéből való kirekesztésével valósító forradalom vagy forradalmi népháború lett volna nálunk és egész Kelet-Európában napirenden." — B. B. MŰEMLÉKVÉDELEM. IX. évf. (1965) 1. sz.: PROKOPP MÁRIA Műemlékvédelem 200 évvel ezelőtt c., számos egykorú képet bemutató cikke a középkori esztergomi székesegyház romjainak Barkóczy prímás által 1763 — 65-ben elrendelt bontása során készült, s a romok akkori állapotát megörökítő (Szeless György, a Bakócz kápolna lelkésze által készített) rajzokat ós leírá-