Századok – 1965

Történeti irodalom - Berend T. Iván: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor 1948–50 (Ism. Ságvári Ágnes) 1290

1292 TÖRTÉNETI IRODALOM fejtegetésével, szembetűnő az összehangzás. Berend Iván fejtegetései gazdaságpolitikai oldalról kiegészítik, alátámasztják a MSzMP alapvető jelentőségű állásfoglalását. Továbbmenve, fel kell tennünk a kérdést, hogyan tette elfogadhatóvá, vitán felül állóvá tételeit a pártvezetés. Mindenekelőtt a, gazdaságpolitika elméleti megalapozásával. Találóan helyezi vitairatának középpontjába Berend Iván a hazánkban érvényesült és az 50-es években a szocialista tábor országaiban általános elvként meghirdetett iparosításelméletet, vele az „iparosítási elmélet formális rendszerének történetietlenségét" (57.1.). Ezen a ponton fejtegetései túllépnek a hazai kereteken és általános elmélet i vita kiindulópontjává válhatnak. Jelzi a sztálini iparosítási elmélet korlátait. Vitatja magát a kérdésfeltevést is, mely a történeti-technikai fejlődéstől elvonatkoztatva vállalkozott a „szocialista" és „kapitalista iparosítás" örökérvényű kritériumának felállítására. Ezzel kapcsolatban a szerző tanulságos összehasonlítást tesz a XIX. és XX. századi kapitalista iparosítás egymástól eltérő tendenciái között, jelzi a most felszabaduló országok iparosításának várható útjait (55—59. 1.). A sztálini iparosításelmélet a Szovjetunió gyakorlatát teljes egészében a szocialista iparosítás egyetlen lehetséges modelljének fogta fel, anélkül, hogy a történelmi megvalósulás formáját és magának a szükségszerűségnek tartalmi kérdéseit különválasztotta volna. Jóllehet az M DP vezetőit gazdasági-polit ikai koncepcióikban elméleti tételek vezérelték, Berend Iván bátran kimondja, hogy az tudományosnak semmiképpen sem volt mondható a szó marxista értelmében, hiszen „tudományos igény alatt a kor adottságait és lehetőségeit figyelembe véve inkább a magyar gazdaság valóságos helyzetének, a világgazdaság fő fejlődési tendenciáinak, technikai irányzatainak felmérését, a fejlesztési irányok ezek alapján történő kialakítását érthetjük"(54. í.). A könyvet lapozva szükségképpen felmerül, hogy az elavult, dogmatikus felfogás továbbélése milyen sajátos ellentmondásokhoz vezetett. Ilyennek tekinthető pl. a nehéz-* ipar fejlesztésének konzervatív felfogása, mely ahelyett, hogy használt volna, valójában ártott az iparosítás ügyének. Emellett mélységesen ellentmondott a marxista elmélet belső lényegének, melynek modernségére már Engels felhívta a figyelmet, mikor arra utalt, hogy a marxizmusnak minden új felfedezéssel meg kell újulnia. Vagy egy másik példa: Éppen, mikor az internacionalista munkásmozgalom egy világrésznyi területén az államhatalom birtokába jutott, egv monopolisztikus, erősen centralizált egység keretében, bizonyos értelemben önmaga ellentéteként, autarchiás gazdaságok nacionalizmust tápláló láncolatát építette ki. Az 1945 — 47-es évek jó kezdeményezései ellenére az elmélet dogmatikus megmerevedése következtében nem került sor a marxista iparosításelméiet továbbfejlesztésére. A tanulmány további részeiben a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolására, az életszínvonal visszaesésének kezdeteire utal. Miután ezek voltak a MDP gazdasági vezetésének leginkább szembetűnő hiányosságai, ehelyütt nem térünk ki az értékes, sok aktuális kérdést is érintő kérdéscsoport taglalására. Olvasmányunk végéhez érve felmerül azonban a kérdés, hogyan fogadtatta el koncepcióját а Rákosi-féle vezetés. Hogyan igazolta vonalát а párt és a dolgozó tömegek előtt? A magyarázat a vezető párt életének belső problémái mellett nagyrészt a feszült nemzetközi helyzetben keresendő. Miután tényszerű kutatások még nem folytak, ja problémákat magunk is csupán szaporítani tudjuk. Vajon a Szovjetunió és a szocialista tábor országai valóban túloztak, mikor az imperialista politika célját nem а helyzet élezésében, hanem világháborús konfliktus előidézésében látták? Vajon a háború elkerülésére elegendő lett volna egy „rugalmasabb", Európa közbenső, részben kiegyenlítő szerepére számító-külpolitikai vonalvezetés? Nem éppen az tette lehetővé a háború elkerülését, hogy а Szovjetunió növelte hadipotenciálját? Nem volt szabad lebecsülni a háborús veszélyt, mikor az USA a népi demokráciák megfojtására blokádot szervezett, nagy gazdasági túlsúlyára és az atommonopólium birtokára építő politikájával erőltetett ütemben a világ minden részén agressziót készített elő? Szükségszerű reagálás volt a kapitalista országokban a munkásmozgalom és a progresszió elleni ellenterrorra a népi demokráciákban a harmadik utas és kispolgári irányzatok, a részben talán monolitikus politikai egység felfogásának eluralkodása. A kérdés természetesen vitával aligha dönthető el, annál is inkább, mert e harc közben az uralkodó sztálini-molotovi irányzat a munkásmozgalom egységét megbontotta, sőt a szocialista államok közti bizalmatlanság szításával az imperialista politikát juttatta előnyhöz. A katonai szempontok eluralkodása sok vonatkozásban elkerülhetetlen volt. A kérdés nem úgy állt, volt-e háborús veszély, vagy sem — mint Berend Iván felteszi — (30—32. és 91—95. 1.). A kérdés — nézetünk szerint — az volt: egy lehetséges háborús veszélyre helyes választ adott-e a politika ? N em. A katonai szempontok erőltetett hajszolása a rend-