Századok – 1965

Történeti irodalom - Berend T. Iván: Gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor 1948–50 (Ism. Ságvári Ágnes) 1290

1290 TÖRTÉNETI IRODALOM BEREND T. IVÁN: GAZDASÁGPOLITIKA AZ ELSŐ ÖTÉVES TERV MEGINDÍTÁSAKOR 1948- 50 (Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1965) Szerencsésnek mondható, hog v a gazdaságtörténészek a népi demokratikus korszak feltárásában a politikai történetírás előtt járnak, mintegy megalapozva azt. Ránki Györgynek a. szocialista tervgazdaság kérdéseit tárgyaló műve után (Magyarország gazdasága a hároméves terv időszakában) jelen tanulmány az első írás, meiy tárgyát az 1948 — 50-es évek problémaköréből meríti. Es — jóllehet a szerző szerényen a „vizsgálódás középpontjába a gazdaságpolitika hibáinak kialakulását állítja" (5. 1.) — a gazdaságpolitikát befolyásoló bel- és külpolitikai tényezők komplex elemzése valamint következtetései politikatörténetírásunknak támpontul szolgálhatnak arra, miként realizálódott a káros politikai szemlélet a gazdaságpolitikában és fordítva: a gazdasági koncepcióban bekövetkezett torzulások hogyan borították fel a politikai élet egyensúlyát, vetették el súlyos konfliktusok magvát (32—33. 1.). Az 194S —50-es éveket rendszerint a személyi kultusz kezdeti idejének mondjuk, anélkül azonban, hogy magát a folyamatot nyomon követtük volna. Ebben a periódusban a szocialista tulajdonviszonyok uralkodóvá, válásával megérlelődött a gazdaság szocialista továbbfejlesztésének szükségessége. Éppen, erre, a szocialista építés általános törvényszerűségeire hivatkozott a Rákosi-féle Vezetés, mikor kialakította a gazdasági szerkezet és gazdasági vezetés azon rendszerét, mely a proletárdiktatúra merev dogmatikus felfogásával együtt a szektás politika teljes eluralkodásához vezetett. Ez a problémaállítás indokolja az egyébként rövid két esztendős időszak önálló gazdaságtörténeti periódusként való vizsgálatát. E vizsgálat során szerző épít a Magyar Szocialista Munkáspártnak e kérdésben közzétett állásfoglalásaira; a magyar gazdaságtörténetet európai összehasonlítás keretébe helyezi és a történeti-statisztikai áttekintést társadalmi elemzéssel, a gazdaság és politika kölcsöhatását, valamint a marxista iparosításelmélet kérdéseit tárgyaló fejtegetéssel egészíti ki. A tanulmány közel sem teljes leírása a címben jelzett két évnek — mégis több annál: sikerült első mozzanataiban megragadnia az ötvenes évekre dogmává merevedett gazdaságpolitikai és politikai rendszer jelentkezésének első elemeit; feltárni az akkor esetlegesnek vélt és így magyarázott jelenségek belső logikai összefüggését^ azt, hogy a jelenségek láncolata hogyan vezetett szükségszerűen a valóságtól elrugaszkodott elképzelések kidolgozásához. A munka szemléletesen érzékelteti, hogy nemzetközileg ós hazai viszonylatban miként hallgattatták el azokat a vitákat, amelyek a népi demokratikus fejlődésből adódó lehetőségeket hasznosabban akarták értékesíteni a szocialista építés számára, hogyan vonultak vissza ezek a tapasztalatok hiányában még gyenge, <le elméletileg határozottan előremutató irányzatok. Legjelentősebbek ezek közül a kezdeményezések közül Dimitrov és Tito 1947 —48-as, vámunióra vonatkozó javaslatai <64 —69.1.), a belpolitikában a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fokozatos kiépítését szolgáló elvek (42 — 43. 1.). Részben ide sorolhatók a Tervhivatalnak a beruházások emelése kapcsán a gazdasági mutatók fokozott tiszteletbentartására figyelmeztető megjegyzései is (75—79. I.). fippen Berend Iván késztet bennünket könyve gondolatsorának kiegészítésére. Itt az ideje, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a többi kísérletre is, amely a második világháborút követő szocialista forradalmak győzelmének eredményeként előállott bel- és külpolitikai helyzet elméleti általánosítását tekintette feladatául. Ilyen volt pl. {nem fontossági, hanem históriai sorrendben) a szociáldemokrata pártok által kifejezetten a termelés összehangolására 1947 év májusában rendezett dunavölgyi konferencia, a Magyar Kommunista Pártnak a szocialista gazdaságpolitika sajátos alkalmazását szolgáló 1948 februári-márciusi irányelvei és az akörül kibontakozó vita. Nem utolsósorban pedig hivatkozunk Varga Jenőnek már 194(>-ban, „A tőkés gazdaság а II. világháború után" címmel, a két társadalmi rendszér harcának új jelenségeiről írott könyvére. Mindezekre azért is érdemes utalnunk, mert bizonyítják, hogy a Tájékoztató Iroda 1948-as határozatával nem törvényszerű, éppen ellenkezőleg, a forradalmi munkásmozgalom belső fejlődésével ellentétes fordulat kezdődött a 48— 50-es években. A fordulat nagyságát viszont azzal lehet lemérni, hogy a megérett „újszerű gazdasági együttműködés" realizálása „csak közel másfél évtized multán került napirendre" (70. 1.). Ha a törénetírás társadalmi funkciója a múltról írva a mának szólni, — Berend Iván könyve ettől nem riad vissza, mint az a könyvnek alábbi, csupán vázlatos ismertetéséből is kitűnik.