Századok – 1965

A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272

A TÖRTÉNELEMTANÁROK N" VÁRI EGYETEME 1285 got látott az első iskolatörvény, amely az iskolaszervezetet átalakította. 1951-ben a CsKP VB „Határozat a tankönyvekről" e. bírálata alapján 1953-ban új iskolai törvény jelent meg, majd 1955-ben újabb határozatot adtak ki „Az általános műveltséget nyújtó iskolák szintje emeléséről és fejlesztéséről" címmel, amelyet követett 1959-ben az iskola és az ólét szorosabb kapcsolatát célzó döntés. A kilencosztályos iskolarendszer ennek értelmében 1900 decemberéig maradt meg, a CsKP XII. Kongresszusa pedig kijelölte a kommunista nevelés feladatait. Mindez alapjában meghatározta a történelemtanítás irányát is. 1945-ben a történelemoktatás első rendezése a tantárgy tartalmi átalakítását tekintette feladatának, erősíteni igyekezett a haladó nemzeti és forradalmi hagyományokat ós bővíteni a szláv népek, elsősorban a Szovjetunió népei történetére vonatkozó ismereteket. A kor kö\ etelményének megfelelően a történelmi fejlődés összefüggéseit, a gazdasági és társadalmi haladás oksági tényezőit kellett az iskolai tanításban is előtérbe helyezni. A történelemnek a fasizmus és a nacionalizmus eszmei maradványaival szembeni küzdelemben rendkívüli politikai jelentőséget tulajdonítottak, ami az óraszámban is megnyilvánult. Az 1948-as tantervek már a szocialista hazaszeretet és a proletár internacionalizmus jegyében születtek. F.zek a tantervek a nemzeti történelemre koncentrálódtak, de közel sem voltak mentesek sem a sematizmustól, sem az idealista szemlélet maradványaitól. A helyes célkitűzéseket az 1953— 54. évi új tanterv tartalmazta, következetes materialista szemléletével. A nemzeti történelem most már a szélesebb nemzetközi összefüggések részeként jelent meg, különösen a legújabb korban, amelyre, a tanítás súlya áttevődött. Súlyt kaptak az anyagi termelés és a kultúra örökségei, Több mint egy évtizedes viták és vizsgálatok után az az álláspont van kialakulóban, hogy a nevelési célok elsődlegességi igényét figyelembe véve „a történelemtanítás alapját a nemzeti történelemnek kell képeznie". Nagy nehézséget okoznak azonban a nemzeti történelem kutatásának hiányosságai. F.z a helyzet természetesen visszahat a tantervekre és tankönyvekre is. A tananyag maximálizmusa is kísértett. A tananyag-csökkentések azonban nem vették eléggé figyelembe a történelemszemlélet kialakításának igényeit, s megalapozatlan általánosítások oly mórtékben kerültek a tananyagba, hogy már fennállott a történelem, szociológia ós a filozófia sémáival való helyettesítésének a veszélye. Széles szakmai sajtóviták indultak, s most előtérben áll a történelmi tények valódi jelentőségének helyreállítása az oktatásban. A tananyag szerkesztésében ,,a nemzeti és a világtörténelem szinkronikus elrendezése felé hajlunk". Az előadó a továbbiakban a történelemtanítás módszertani kérdéseiről szólt. Rámutatott, hogy a módszertant sokáig — helytelenül — nem tekintették tudománynak, most már azonban a felsőoktatásban őrálló stúdiumként jelentkezik, önálló folyóirata van, az utóbbi évben'számos önálló munka látot t napvilágot , s már nyomják a szakmetodika főiskolai jegyzeteit. Az 1950-es évek döntő tévedése volt e téren, hogy a módszertant elszakította a szaktudománytól, a tanítás technikájának kérdéseit tolta előtérbe. Jelenleg már túl van ezen a szakmetodika, s a tartalom és a forma összhangjának kutatására törekszik. Egyik központi módszertani kérdés a burzsoá oktatástól örökölt verbaliznlus legyőzése. A felsöiskolai felvételi vizsgák a verbalizmus továbbélését igazolják, hiszen a vizsgázók egy része kiválóan tudja az anyagot az ok-okozati összefüggések megértése nélkül, mások az összefüggéseket tudják — de frázis formájában. Az ötvenes években a verbalizmusnak a tényeket mellőző formája lépett előtérbe. Most tehát központi feladat a történelmi gondolkodóképesség fejlesztése, a tananyag belső kapcsolatainak megértetése olv módon, hogy a múltat a jelen alapjaként értsék meg a fiatalok. „A történelemtanítás alapjának a történelmi tények elsajátítását kell tekinteni, ezekre kell építeni a történelmi fogalmakat, s ezekből kell kialakítani a történelmi ismereteket és a történelmi gondolkodást, amelyet a kommunista meggyőződés kialakításával kell betetőzni." Farkas ]\f'írton, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa a második világháborúról készült oktatófilm levetítése kapcsán az oktatófilmeknek a történelemtanításban betöltött szerepéről tartott előadást . A filmben a kép, a szó, a hang és a cselekvés szerves egységben oldódik fel, így annak különleges nagy szemléltetőereje van és mélyérzelmi effektusok kiváltására képes. A filmben hosszadalmas történelmi folyamatokat lehet koncentrálni, s képes a mulandót, a soha vissza nem térőt rögzíteni, s az iskolatejembe vinni. Ezért az értelemre való hatása különleges — a világnézeti-politikai nevelésnek is fontos eszköze. Az előadó a továbbiakban részletesen bemutatta a történelmi oktatófilmek három csoport jának, a játékfilmek, a híradó- és dokumentumfilmek és a trükkfilmek iskolai felhasználásának lehetőségét. Kiemelte, hogy az oktató-nevelő munka szempontjából kétségtelenül a híradó- és dokumentumfilmek értéke a legnagyobb, az adott valóság egy