Századok – 1965

A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272

1274 SZABOLCS ОТТб korábban elmaradt könnyű-, első sorban textilipar fejlődése. A kisipar hanyatlásnak indul. A munkásosztály struktúrája megváltozik. A második világháború előtti években pedig a hadi készülődés tovább növeli az iparban foglalkoztatottak számát. „Mindez olyan tényező, amely kihat az 1945 utáni korszakra is." . A felszabadulás utáni társadalmi változások alapvetően módosították az osztályviszonyokat. A munkásosztályból egyrészt új értelmiség termelődik ki, másrészt új, korábban nem-munkás elemeket olvaszt magába. Az előadó rámutatott, hogy érdekes ós fontos kérdés a gazdasági válságok munkásmozgalmi vonatkozásainak vizsgálata is. Ha a munkásmozgalom gyenge, a válságoknak inkább gátló hatása érvényesül, ha erős, a válságok inkább ösztönző, radikalizáló hatást váltanak ki. „Persze a két tényező sokszor együttesen jelentkezik, egyes területeken a gátló, másutt az ösztönző érvényesül." Mindez megmutatja, hogy az objektív történelmi tényezők elősegítik a munkásmozgalom történetének megértésót is, bár ugyanakkor a szubjektív tényezők figyelmen kívül hagyásától is óvakodnunk kell. „Az emberi tudás, szándék, jellem bizonyos társadalmi-gazdasági keretek között érvényesül а történelemben." Incze Miklós, az Országos Levéltár munkatársa „Politikai gazdaságtani fogalmak a történelemtanításban" c. előadásában kifejtette, hogy a korszerű történelemszemlélet érvényesítése az iskolai történelemtanításban megköveteli a történelem minden lényeges oldalának, a történettudomány legfőbb ágazatainak egymáshoz való kapcsolatukban történő tárgyalását. Az anyagi kultúra sokoldalú bemutatására, a termelőerők fejlődése megvilágítására, az alapvető termelési fotyamatokra és a technika történetére nagy jelentőségének megfelelő figyelmet kell fordítani, ami természetesen politikai gazdaságtani ismereteknek, fogalmaknak a gazdasági-történeti fejlődés szerves folyamatába való beépítését feltételezi. A politikai gazdaságtani fogalmak tanítását úgy kell megoldani, hogy az ne terhelje meg túlságosan az amúgy is terjedelmes tananyagot, ne veszélyeztesse a történelemtanítás szemléletessógét és a számonkérés súlypontja ne helyeződjék át ezekre a kérdésekre. A politikai gazdaságtan a társadalmi formációk általános gazdasági törvényeit kutatja, a társadalom gazdasági alapjával, a termelés társadalmi oldalával foglalkozik. Elsődlegesen a termelési viszonyokat, a termelés társadalmi-gazdasági formáit és — kölcsönhatásban a termelőerők fejlődésével — fejlődésüket vizsgálja. A történelem tárgya szélesebb, nem csak a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésének a története. A történettudománynak — és természetesen a történelemtanításnak — azt kell megmutatnia: az általános törvényszerűségek konkréten hogyan érvényesülnek. A történelem a gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai fejlődésben egyaránt megmutatkozó osztályharcok története, s a történeti törvényszerűségek — a gazdasági alap primátusa mellett — azt fejezik ki: milyen kölcsönhatásban állanak egymással a gazdasági, a politikai és az ideológiai folyamatok. í A történelemtanításban a legfőbb, a leglényegesebb politikai gazdaságtani fogalmakat kell megmagyarázni és számonkérni (a fogalom a gazdasági lényeget világítja és magyarázza meg, ám önmagában nem magyarázza meg a történelmet, hanem mintegy vezércsillagnak kell tekinteni), a politikai gazdaságtani törvényszerűségeket pedig a történelem folyamatában kell — ennek megfelelően átfogalmazva — az előadásban (magyarázatban) érzékeltetni; mindig figyelemmel arra, hogy bár a történelem tengelyében a politikai gazdaságtani alaptétel áll: maga a konkrét történelem — az általános törvényszerűség mellett а fejlődési sajátosságokat is figyelembe véve — szélesebb. A politikai gazdaságtani fogalmak lényegének és történeti jellegének a történelemtanítás keretében történő megmagyarázására az előadó példákat elemzett: a feudális földtulajdon fogalmát, az egyik termelési módból a másikba való átmenet egyes kérdéseit, a kereskedőtőke fogalmát és szerepét, az osztály fogalmát. Wellmann Imre, a Mezőgazdasági Múzeum osztályvezetője „A magyarországi agrárfejlődós sajátosságai a feudalizmus utolsó szakaszában" címen tartott előadást. Rámutatott arra, hogy Európának az Elbától keletre levő területein — így Magyarországon is — а XVXII. század elejétől а XIX. század közepéig terjedő idő még csak a feudalizmus bomlásának, majd fokozódó válságának, egyben a tőkés termelömód küzdelmes kibontakozásának korszaka, és a magyar agrárfejlődés sajátos vonásai ebben az időben rajzolódnak ki leginkább. А XVI—XVIH. századi magyar agrártörténeti kutatás számára sajátos, európai viszonylatban is párját ritkító lehetőségeket nyújt а két jellegzetesen agrártörténeti forrástípus: az urbáriumok ós а dézsmajegyzókek tömeges jelentkezése. A XVIII. században a dézsmajegyzékek sorozatának vége szakad, s az urbáriumok jelentősége fokozatosan elhalványul. Az urbárium ekkor már csak egy a földesúri birtok s népének életét meg-