Századok – 1965
A történelemoktatás kérdései - A történelemtanárok nyári egyeteme. Debrecen 1964 (Szabolcs Ottó) 1272
A TÖRTÉNELEMTANÁROK NYÁRI EGYETEME 1273 (pl. öntés) irányában való fejlődéséről. Befejezésül a technikai fejlődés jövőjének extrapolálhatósági lehetőségót vetette fel. Eperjesny Géza, a/. Országos Pedagógiai Intézet docense „A városi és mezővárosi fejlődés néhány kérdése Magyarországon" címmel tartott előadást. Elöljáróban rámutatott arra, hogy gazdaság- és társadalomtörténetünk egyik elhanyagolt területe a város- és különösen a mezővárostörténet kutatása. A századforduló idején jobbára dilettánsok foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s inkább a középkor első századaira vonatkozóan tanulmányozták a problémát. A késői feudalizmus, illetőleg a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet, vagy a kapitalizmuskori városfejlődés kérdéseit kevésbé érintették. A századforduló és a két világháború közötti várostörténeti irodalom jelesebb alkotásait megemlítve, az előadó vázlatosan foglalkozott a felszabadulás után írt fontosabb várostörténeti munkákkal. Rámutatott, hogy a történettudományhoz hasonlóan a korábbi iskolai történelemtanítás is — amely elsősorban politikai történettel foglalkozott — elhanyagolta a gazdaság- és társadalomtörténeti összefüggések tárgyalását. Az új történelemtanterv viszont a tárgy marxista—leninist a szemléletéből fakadó komplex jellegének megfelelően az anyagi és a szellemi kultúra sokoldalú összefüggésében való bemutatását tartja egyik központi feladatának; az anyagi kultúra fejlődésével kapcsolatosan pedig a városfejlődéssel is fontosságának megfelelően kíván foglalkozni. Előadása további részében először a mezővárosok és városok XIII — XIV. századi kialakulásának és fejlődésének kérdését érintette, majd a hazai városfejlődésnek a XV. század második felében bekövetkező „megtorpanásával" és a mezővárosoknak erre az időre eső megerősödésével foglalkozott. Végül az 1848-as forradalom előtti évtizedek városi és mezővárosi fejlődésével kapcsolatosan vizsgálta a városiasodás mértékét az iparűzők számaránya ós az egyes településeken található mesterségek száma alapján. Megállapítása szerint a mezővárosok 3 kategóriáját lehet megkülönböztetni: a kevésbé iparosodott mezővárosokban kb. 4 — 6%-os az egész éven keresztül dolgozó iparűzők számaránya. A viszonylag iparosodottabb mezővárosokban kb. 10% körül mozgott az egész éven keresztül dolgozók aránya. A legfejlettebb mezővárosokban (pl. Pápán, Gyöngyösön, Miskolcon stb.) pedig kb. 20%-os ez az arány; ezeket a mezővárosokat nem választotta el éles határ az átlagos fejlettségű városoktól (pl. Székesfehérvártól, Győrtől, Pécstől), ahol kb. 25%-os volt a kézművesek átlaga. A földművelő jellegű mezővárosokban (az első kategóriában) kb. 14 — 20, a viszonylag iparosodottabb mezővárosokban 27 — 30, a legfejlettebbekben pedig mintegy Ю — 60 iparág képviselőit találhatjuk meg. Az iparűzők számaránya a XIX. század elején a magyarországi mezővárosokban valamivel alacsonyabb, a városokban kb. ugyanakkora, a kézművesiparon belüli munkamegosztás pedig alig valamivel magasabb, mint a XV— XVI. század fordulóján. Erényi Tibor, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB Párttöiténeti Intézetének alosztályvezetője „Gazdasági fejlődés és munkásmozgalom" című előadásában kifejtette, hogy a dogmatikus szemléletmód nem veszi kellően figyelembe a történelmi körülményeket, a szubjektív faktorok eltúlzásával a voluntarizmus hibájába esik. A munkásmozgalom szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítani az objektív tényezőknek, amelyek ..adva vannak" anélkül, hogy a munkásság szervezkedése jelentősebb hatással lenne rájuk. Ezen tényezők között a gazdasági struktúra, a gazdasági fejlődés a leglényegesebb. A szocialista mozgalomnak számolnia kell az adott, ország gazdasági struktúrájával, amely nagy mértékben magát a munkásmozgalom fejlődését is befolyásolja, határt szab a szubjektív törekvéseknek. így pl. természetesen az 1860-as évek kialakuló hazai munkásmozgalma lényeges vonásokban különbözött az angol vagy a francia mozgalomtól. Ennek okait vizsgálva Magyarország gazdasági helyzetéből kell kiindulni. A munkásosztály létszáma, összetétele, a közös vámterület következményei (pl. а munkaerőigényes könnyűipar fejletlensége) meghatározó tényezőknek tekintendők. A nyugati államokban épp a textilipari munkásságnak volt igen jelentős szerepe — nálunk ezek a munkástömegek hiányoztak. Nálunk épp az agrárjelleg következményei miatt s a nehézipar fejlődése következtében a szocialista munkásmozgalomban a vas- és a fémmunkásságnak volt különösen nagy szerepe. A kisipar túlsúlya miatt a szervezett munkások jelentős része kisipari munkás. Az első világháború előtti évtized nagy ipari fellendülése és a koncentráció lényegesen megnövelte а Budapesten tömörült nagyipari munkásság számát. Ekkor válik a munkásosztály а politikai élet egyik döntő tényezőjévé, s kap kimagasló szerepet a főváros munkásmozgalma. Mindezek hatása erősen megmutatkozott az 1918 —19. évi eseményekben is. Az első világháború után a területi változások következtében az ipar szerepe a nemzetgazdaságban megnövekedett, a munkásosztály aránya megnőtt, s megindult a 12*
