Századok – 1965
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263
1268 SZÉKELY GYÖRGY lehetőségekre utalva cáfolta, mintha a marxista felfogás a gazdasági-társadalmi kérdések mellett Hus szellemi nagyságát másodlagosnak tartaná. A marxista felfogás teljességéhez a szellemi, a teológiai oldal bonyolult megértése is hozzátartozik. Molnár előadása nemcsak buzdít ilyen irányba, hanem fontos kérdéseket meg is oldott. Hus kérdésében is hasznos a marxista és a teológiai szempontok egybevetése. Az első és második reformáció fogalma Molnárnál egybevethető az előreformáció és főrefomiáció ismert megkülönböztetésével. Molnár részkérdéseket és részszintézist mutatott be a Rómaellenes társadalmi mozgalomból, amikor az egyház átalakulása, a vallási elv újjászületése szerepel nála, pedig valójában az egyházi-vallási szupremácia gyengüléséről van szó. Mi volt a pozitív, valódi érték akkor? Ezt tisztázni az egyik feladat a barátságos dialógus atmoszférájában, amihez Paul de Vooght értékes müve is hozzájárult. J. Polisensky a cseh huszita tradíció visszhangjáról szólva a nyugati országokban, rámutatott a konfessziómentes teológiai kutatás szükségességére is. Az elő- vagy első reformáció nagy történeti kategória, a XV—XVI. század nagy kérdése állami és társadalmi, egyetemes történeti szempontból : mi maradt élő Hus hagyatékából. Fejtegetései kiterjedtek a XV—XVII. századi martirologiumokra, reformációs propagandairatokra és az angol forradalom kútfőire. O. Odlozilík először az amerikai Hus- és Chelcicky-forráskiadási munkálatokat ismertette, majd az ún. első ós második reformáció összefüggéseiről beszélt. A huszitizmus sok kikutatlan, sokszor névtelen eleme 1415 —1517 között koncentrálódik. A radikális huszitizmus és a radikális reformáció összefüggenek, eltűnt táborita elvek az utóbbiban törnek elő. ./. Tazhir az első és második reformáció módszerbeli kérdéseiről és a huszita mozgalmak lengyelországi visszhangjáról, Hus emlékéről a reformáció ós ellenreformáció lengyelországi vitairodalmában tartott hozzászólást. H. Kaminsky állást foglalva a Molnár-féle két reformációhoz, amelyekből az első volna a huszita, továbbelemezte a Hus és Luther, a husziták és a német protestánsok közti különbséget. Nemcsak a problémák különféle megközelítéséről volt ugyanis szó, hanem különféle problémák megközelítéséről. Európa két korszakának különféle fejlettsége jön számításba. Általános periodizációs képben igyekezett elhelyezni a huszita mozgalmat, hangsúlyozva a XIII. századi nagy változásokat, a császárság bukását, majd a nemzeti egyházak kérdését, aminek egyik aspektusa szerinte a huszitizmus. A laikus kereszténység gregoriánus és 'későközépkori felfogása is eltérő a közbeeső beghard, begina stb. irányzatok folytán. A huszitizmus egyik aspektusát éppen ebben keresi: Hus Bethlehem-kápolnai közössége e szerint beghard — begina típusú laikus mozgalom folytatása volna. M. Kaűálc Hus műve katolikus, de objektív megítélésének most előtérbekerülósét üdvözölte, s ennek feladatául jelölte meg Hus megítélésének felderítését a katolikus világban. Delaruelle Hus teológiájának egyes problémáit vetette fel. A pápai vezetés kétségbevonása mellett a hit általi üdvözülés és a szabadság központi kérdések a reformációban. Rámutatott a sermo ad clericos és sermo ad populum valamennyi európai országban eltérő jellegére. Hus „De ecclesia"-jának irodalmi, teológiai és elsősorban morális problematikáját elemezte. Válaszában A. Molnár kiemelte, hogy az első és második reformáció nála nem kronológiai, hanem teológiai tipológiai megkülönböztetés, ami a XVI. században egymásmellettisógben is jelentkezik. Heymann megállapítását, hogy 1525 nem tipikus, fontosnak ismerte el, de atipikusnak sem tartja, ebben közeláll a marxistákhoz. Az első reformáció nemzeti fontosságú ugyan, de univerzális mozgalom. Kisebbségi egyházat hozott létre, akár a XVI. századi népi reformáció. M ni nem marxista, hívő teológus is használni kívánja a marxista történeti munkamódszert, közös szenvedélyük lóvén a tárgyi anyag tudományos feldolgozása, de különböző interpretációt adhatnak. Hus és Luther szövegkiindulása is más, amit reformációjuk középpontjába helyeznek, ezért él egymás mellett és vitatkozik a cseh testvériség és a lutheri irány. Hus reformációja általános volt. Ő is, Luther is középkori ember, de kereszténységfelfogásuk lökést adott az újnak. Az első reformáció középkori jelenség, de Luther teológiája is az. Luther 1517-ben az egyház egységét akarta megvédeni, s Húsra a reformátorra csak később figyel fel. A reformációkban előtérbe került a hívő felelőssége egyházáért, elmosódott a sermo ad populum és ad clericos közti határ. A konferencia harmadik napja Robert Kalivoda kandidátus „Hus és Wyclif" c. előadásával kezdődött. Problémáját beágyazta a művek keletkezésének társadalmi környezetébe. Wyclif és Hus különböző specifikumai korukból érthetők. Kifejezte teljes egyetértését J. Macek felfogásával Hus műve és kora összefüggéséről és a feudalizmus válságáról. Szerinte a feudalizmus válságáról van szó, a feudalizmus első, második, harmadik válságáról beszólni a folyamat atomizálását jelenti. Az átalakulás hosszú periódusai maga a feudalizmus válsága. Hus valóban a kor cseh társadalmában, dinamizmusában, fejlődési tendenciájában érthető meg, formulázása szerint a huszita kor előtti csehországi válság élesedése korában. Ennek volt hatása Hus gondolkodására.
