Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263

KONFERENCIA HÜS JÁNOS EMLÉKÉRE 1269 1409 fejlődési mérföldkő Húsnál: előbb az igazságos feudalizmus talaján áll, utóbb ezt relativizálja, ós elhagyja a feudalizmus talaját. Helyeselte Molnár felfogását a reformáció két modelljéről nem kronológiai, hanem tipológiai alapon.8

A két típus a wyclifizmus és a protestantizmus. Wyclif a skolasztika középkori csúcsa szerinte, nála a realista filozófiai oldal sokkal jobban van kidolgozva, mint a nominalista kiindulású Luther látens filozófiája. A cseh reformáció Hústól Komenskyig a filozófiai oldalt továbbfejlesztette és sokkal erősebbek benne a valláson kívüli filozófiai gondolatok, mint a protestantizmusban. Állást foglalt de Vooght alapvető munkájához: az rekatolizáló módján is — objektív célját tekintve — azonos az ő munkálkodásukkal. Kiemelte viszont, hogy az egyformán hangzó tomisztikus nézetek mást jelentettek az egyes irányzatokban. További dialógust javasolt. Dom de Vooght hozzászólásában kiemelte, hogy Hus nem volt filozófus, noha klerikusként a filozófiát tanulta. Filozófiai iratainak száma csekély, s egész irodalmi műve, munkája, a néphez szóló prédikációi, levelei, írásai és cselekedetei hatottak. Lehet, hogy hiba ós tévedés Hust rekatolizálni, de az egyház létezett a középkor előtt és után, azóta. Hus vádolta és üldözte a rossz papokat és főpapokat, de a jókat dicsérte. Maga mint katolikus pap van teljes egyetértésben Hus nézeteivel, a rossz főpapság kritikája tekintetében. Hus szerette az egyházat, annak megtisztítása végett prédikált bűnei ellen. A leglényegesebb Húsban az ember, az életmód, az igazságszeretet. Hus nem volt nacionalista, bár népét igen szerette. Az egész kereszténységet, egész emberiséget szerette. J. Nechutová Drezdai Miklós radikális felfogását elemezte, akinél az isteni törvény már tisztán társadalmi és etikai, nem teológiai kategória. Új típus ő a huszita ideológiában, nem Wyclif- és Hus-szerű, hanem tipológiailag a valdens irányhoz kapcsolódik, amely óletújítás értelmében fogta fel az isteni törvényt. A valdensek, Hus, Drezdai Miklós az első reformációba tartoznak, de annak két irányába. F. Graus hozzászólásában kiemelte, hogy Wyclif eredetibb, mélyebb gondolkodó, mint Hus, de társadalmi hatásban Hus a mélyebb. Nemcsak a nemzeti, de a katolikus összeurópai fejlődésben is nagyobb Hus hatása. Óvott attól, hogy reformáció utáni katolikus fogalmakat húzzanak rá a korábbi fejlődésre. Az egyház és társadalom kérdései, az állam melletti és elleni nézetek különféle megítélésben bukkantak fel az eretnek irányzatokban. A tomizmus a XIII—XIV. században sem egyedüli nézet, sok hang volt ellene. Hus feladatát a XIV. századi egyháznak a társadalom felett állása szabta meg. A kettőt nem lehetett kettéválasztani, ezt joggal vetették szembe ellenfelei Hússzal, aki nem látta Zsigmond valódi játékát, s élete végéig bizonyos bizalommal volt a császár iránt. Pedig: aki pápát támadott, az a császárt is. Ez vezetett a feudalizmus kríziséhez. A feudalizmus válsága egyébként sokoldalúan értelmezendő jelenség. A „hatalom válsága" (F. Seibt) helyett jobb lenne az „uralkodás válsága", de a struktúrák válsága is színrekerülhet. Hus középkori" prédikátor, műve ebből érthető meg, s elsődleges filozófiai fogalmak ráhúzása nehezíti megítélését. De eltér Graus de Vooghttól Hus egyházfogalma tekintetében. Hus nemcsak egy az igazságtalanságot elítélő katolikus. Hus, a prédikátor átlépte hatásával azokat a határokat, amelyeket maga célzott, s ezt ellenfelei jobban meglátták. Hus műve csak kezdet a cseh fejlődésben. J. Kejf a lex divina, lex naturalis fogalmairól polemizált Kalivoda értelmezésével: jogi kategóriák, ilyenként is meg kell vizsgálni azokat. A Gratianus-fóle fogalmakat nem lehet csak a későbbi Aquinoi Tamás-kori fogalmakként értékelni, s mint ilyent Wyclifnál és Húsnál. A huszitizmusban továbbá a skolasztikus módszertől már eltérő elemek is voltak. További feladat kutatni, mik a közhelyek s mi a valóban új a huszita íróknál. A. Molnár is hangsúlyozta ezután, hogy Hus nem tartható filozófusnak, de Kalivoda igazsága, hogy nem is érthető meg a filozófiai megközelítés nélkül. Heymann a két reformáció kérdését emelte ismét ki. A radikális reformáció kutatását a korai áramlatoktól kell kezdeni. A magiszteriális és a népies reformáció előbbi áramlatok, amelyek hatottak Húsra, s belőle is két ilyen áramlat vált szét. Hus valdens befolyásolása vitás, de nem tagadható, méginkább áll ez a huszitizmusra — ami az egyházi magatartást is magyarázza Hússzal szemben. Az egyház mindaddig a föld alatt tartotta, ill. oda nyomta az eretnekséget, nemcsak teológiai, de hatalmi okból. Korán felmerült az elfogadható reform és az eretnekség határa, a ferenceseknél a követelések egy része felment az egyházi reformba, másik részét legalább fél:g (spirituábsok) a föld alatti eretnekségbe nyomták le. Heymann kiemelte, hogy de Vooght felfogása jelzi a XX. századi egyház változásait: nem az első, hanem a második XXIII. János pápa befolyásolja ezt a felfogást és teszi lehetővé kifejtését. Sub specie aeternitatis Hus olyan kereszténység képviselője, amely egybeeshetik a megtisztított katolicizmussal, de 8 Kalivoda már régen kiemelte a huszita forradalmi mozgalom és a német reformáció különbségeit. Székely Gy.: i. m. 481. 1.