Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263

KONFERENCIA HÜS JÁNOS EMLÉKÉRE 1265 Ezután sokoldalúan elemezte a XIV—XV. századi Csehország belső és külső helyzetét, ezen belül az egyház minden irányú befolyását. Ezért a támadásoknak az egyházra kellett irányulniok, ezért a kritika vallásos formájú, de nem is vallásellenes. A történelem logikája szerint egyházi eszményekkel (az aranykori krisztusi egyház) kellett harcolni az egyház ellen. A kúria Csehországot az általánosnál is jobban károsította. Az előadó ezután elemezte a cseh nemesség korabeli problémáit, köztük a szekularizációs törekvéseket. Ezt a városok helyzetének bemutatása követte. A cseh városkoncentrációt Itália és Flandria mellé állította. Tüzetesen vette szemügyre a patriciátus társadalmi szerepót. A Prágában 40%-ot kitevő szegénység volt a felkelések forradalmi eleme. Azután a falusi jobbágyság viszonyait mutatta be, a pénzjáradékra áttérés bonyolult viszonyai között. Most már sok anyagfeltárás alapján bizonyítható, hogy a parasztság helyzete romlott a huszita forradalom előtti időkben. A huszita kor előtti cseh társadalmi válság mellett említette a nemzeti kérdést, az elsőnek alárendelve. Rátérve a cseh királyság és az értelmiség helyzetére, már közvetlenül kapcsolhatta be Hus szerepét (Kutná horai dekrétum). Őt elsősorban népi prédikátornak, az elégedetlen, sőt tüntető néptömegek szószólójának mutatta be. Hus reformálni akarta a feudalizmust, nem az ellen harcolt. Társadalmi tana a „hármas népről" (egyházi hierarchia, világi hatalom, alattvalók) nem harcolt a feudális formáció ellen. De később már a hierarchia megváltoztathatóságát vallotta azzal, hogy a rossz papok kevesebbet érnek, mint a jó világi hívők; a jó alattvalók többet érnek Isten előtt, mint a rossz püspökök. Hus a második rétegbe gyakran befoglalta a városi vezető elemeket is. A városok jelentősége pedig akkora lett szemében, mint a nemességé. Ez már nagy társadalmi állásfoglalás volt. Htis a városiak között állt a válság idején, előretörésükben haladó momentumot látott, s ide kapcsolódik a cseh nyelvi reform is. Konstanzból is írt a városiaknak. Az egyházi hierarchia kritikája Húsnál végre is az egész feudális hierarchiát érintette, s noha csak jobb egyházat akart alkotni, haladó támadást intézett a feudális társadalom egésze ellen. Az itáliai renaissance (Guinicelli, Dante, Petrarca, Boccaccio) mellé állítható. így lett Hus mint reformátor a forradalmi mozgalom alapítója, műve pedig társadalmi erő. Macek hangsúlyozta, hogy Hus működésében mindez dinamikus fejlődést jelent, csak a Bethlehem-kápolnai szereplés és a Wyclifért, a pápai szkizma elleni harcban radikalizálódott. Követői tovább vitték gondolatait a radikalizmus irányába ( Zelivsky és a tábori chiliasztikusok). Hus a társadalommal való dialektikus összefüggésben haladt, ő a feudalizmus első válságának produktuma, s a maga lehetőségei között megoldani akarta e válságot, ill. kritikája megnyitotta a lehetőséget a válság elleni harcra. Hus a feudalizmus válságának gondolkodója, de nem forradalmár. Nem tudott hinni a feudalizmus elleni „testi harcban", de ideológiai alapot adott az antifeudális mozgalomnak. Mindezért a világtörténet nagy alakja. A hozzászólások során J. Slizinski a lengyel kutatás eredményei alapján a lengyel huszitákról és huszita hagyományról beszélt. J. Ersil a Hus-historiográfia és forráskiadástörténet kérdéseiről, a variánskutatásról adott elő. E. Delaruelle azt a módszerbeli és terminológiai kérdést tette szóvá, hogy a társadalom és az egyház mit jelentett 1400 körül. Jogilag is beszélni lehet szerinte a javadalom válságáról, a XIV. század végén. Munkahipotézisként ajánlja, hogy egyházi reformhoz hasonlót akartak, akár korábban a gregoriánus reformot. A társadalom megújult a városok által (burzsoázia, prekapitalizmus a városokban). A folyamathoz kapcsolódik a Jacquerie, a humanizmus, a népi jámborság megváltozása. G. E. Szemesük a szovjet kutatások eredményeit részletesen ismertette, majd a válság fogalmi kérdéseiről szólt. A kor fejlődési kérdései között említette az állami centralizáció, a nemzeti állam és az egyház problematikáját. F. Dvornik a Graustól megrajzolt társadalmi képpel kapcsolatos problémáit vetette fel. Vizsgálta Hus szerepót a paraszti örökösödés jogáért vívott harcban, amiben nem állott egyedül. Székely Gy. üdvözölte, hogy az előadó mindig szem előtt tartotta Itália ós Csehország összefüggéseit. Ebből érthető meg igazán, miért ítélték Hust máglyára magukban nem forradalmasító tanaiért, amelyek elemei Wyclif és olasz humanisták számára nem hoztak hasonló sorsot. A kor újult meg ős az egyházi orthodoxia védelmére felhasznált megtorlás élesedett. A társadalomkritikus prédikátor és tudós ebben az új korban vált szükségképpen az egyház és benne az egész társadalom megújításának harcosává. A vagyonfelhalmozás már Dante kritikájának tárgya, a kapzsiság központi kérdés Hus előfutárainál, de mindez csak a XIV. század végén vált veszéllyé az egyházra és a feudális rendszerre. Itt gondolni kell az öreg Boccaccio és az öreg Johannes von Neumarkt magatartására ós a firenzei oligarchikus polgári párt irányára. Másrészt a konstanzi ítélet nem volt egyhangú ós a tudományos élet képviselői ott különböző álláspontokat vallottak. A hozzászóló ezután az itáliai, ill. közép-európai jelenségek párhuzamosságának általánosságát vizsgálta és azoknak az időbeli eltéréseit és különbségeit emelte ki, az agrár-