Századok – 1965

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Konferencia Hus János emlékére (Székely György) 1263

1266 SZÉKELY GYÖRGY és városi fejlődés tekintetében. Hus kritikája a tiltott adó kivetése ellen szólott, kritikája a kelyhesek uralma alatt is aktuális maradt. A hozzászóló a kelyhesek és árvák társadalmi bázisainak elmélyültebb kutatását kívánta. Az észak-itáliai egyházi birtok lassú megrendülése és nagypolgári kézre jutása ott más vágányokra terelte az egyházellenes harcot. Az itáliai korakapitalizmus új osztályokat teremtett a feudalizmuson belüli elszigeteltségében is. Közép-Európában viszont alig értek meg ilyen társadalmi fejlődés feltételei. Kiemelte a Prága mellett figyelembe jövő kisebb városok erős hátterét (pl. Zatec). A példával igazolta Macek előadását, aki elsősorban a városok társadalmi kérdéseit vizsgálta és kevésbé a nemzeti kérdést. A cseh, magyar és szlovák elem előrenyomulása a városi tanácsokban nem csupán a huszita mozgalom következménye, hanem a XIV—XV. századforduló társadalmi harcainak tükröződése. A feudális nacionalizmus korszakában igen haladó volt Hus tana, aki a „szent szlávokat" dicsőítette, de a jó és rossz kategóriáit nem nemzetiségekhez kötötte, hanem mindig a társadalmi igazságosságra gondolt. F. Seibt a nyomor válságához a hatalom válságát kívánta kapcsolni a kép teljessége érdekében. A fejlett városvidékhez sorolta a XIV. századi Alsórajnavidéket ós Észak-Franciaországot. Kiemelte, hogy Hus a morális szempontot a nemzeti fölé helyezte. Ugyanakkor hangoztatta, hogy nem helyes kiiktatni a fejlődésből a nemzeti tényezőt (a nemzeti monarchia haladó szerepe). Volt huszita nacionalizmus, de Hus ebben még kevésbé vett részt. A hozzászóló példákat sorolt fel a konstanzi zsinatról, hogy huszitaellenes elemek is vallották a bűnös papok méltatlanságát. E. Werner a feudalizmus válsága gyümölcsöző gondolatairól szólva hangsúlyozta, hogy a kérdés még nincs lezárva, Marx tételei a kapitalizmus előtti társadalmi formákról is figyelembe veendők volnának. A pénzjáradékra áttérés nem is általános. Kétségtelen viszont, hogy a zélóták mozgalma, az É. Marcel-felkelés, a Jacquerie és az 1381-i angol felkelés világtörténeti folyamatába a huszita háború is beleesett. J. Mezník egyetlen tényező, a prágai óváros fejlődését mutatta be monografikus mélységgel Hus korában. Sok probléma vár még megoldásra a patrieius-céhes ós a német—cseh viszonylatban a krónikák, tanácsjegyzékek és az időrend ellentmondásai alapján. P. Patkós a feudalizmus válsága munkahipotéziséhez szólva hozzá a kisnemesség országonkénti differenciált vizsgálatát sürgette, a szekularizáció követelései szempontjából is. Egyetértését fejezte ki azzal, hogy Húsnál a morális szempontok a nemzetiek fölé kerültek. J • Macek válaszában vitakérdésként, nem kész elméletként beszólt a feudalizmus válságáról, mint amit tovább kell kutatni. A feudalizmus első kríziséről kell szerinte beszólni. A forradalmi mozgalom szót kell inkább használni, mint a forradalmat. A feudalizmus válsága nem volt a „szükség válsága", de részben ill. egyes rétegek számára az volt (városi és falusi szegénység). A „hatalom válsága" csak abban az értelemben szerepel, hogy a jogok követelése általános volt. A pénzjáradék elterjedésénél még szélesebb és jobb alap az árutermelés általában. Dél-Európában a XIII. századtól lehet szó a feudalizmus első válságáról. Ha sokat hivatkoztak is Wyclif és Hus Ágostonra és Ambrosiusra, a XIV—XV. században ez már ellentmondott az egyháznak, tehát a gregoriánus reform csak formai párhuzam lehet, amint az antik ismerettől eltérő az új humanista felfogás. A társadalmi kérdések a mérvadók. Az olasz — közép-európai párhuzamok, a humanizmus—reformáció —huszitizmus összefüggéseinek felvetését örömmel fogadja. Az itáliai jogi formájú, nem forradalmi szekularizáció egybekapcsolódik a „javadalmak válságával". Ezért erősebb a cseh kitörés. Húsnál valóban első a morális szempont, de a nemzeti kérdés sem közömbös neki. A „község", az egyház jogát Aquinoi Tamás és Hus más értelemben használják, másrészt a királyságvédő Hus és az 1419 utáni zsarnokellenes érvelés különbözik. A konferencia második napján Josef Hrabák professzor tartott előadást „Hus művének irodalomtörténeti problematikája" címmel. Ebben újszerű témákat fejtegetett: Hus ós a nyelvi, az irodalmi művészet. Bár Hus művei eredetileg nem művészi, irodalmi alkotások, de az irodalom funkciója akkor nem volt differenciált, ezek az írások utat jelentettek a szépirodalom számára és így alkalmazható rájuk az esztétikai elemzés. Hus korában a műfajok közt előretört a prédikáció és a traktátus, de ezek művésziek is voltak. Érdekes elemzést adott Hus latin és cseh prédikációinak különbségeiről: hogyan adta át helyét amazok allegórikus-szimbolikus ábrázolásmódja emezek aktuális-reális ábrázolásának, Hus néphez közeledésével összefüggésben. Vizsgálta Hus konstanzi leveleinek irodalmi környezetét és funkcióját. Ezek a magánlevelek közösséghez szólván irodalmi formává lettek. A levél a manifesztum-jelleggel (2izka) és a traktátussal (Hus) keveredett, később az újságéval. Dialógus van a tartalom és a forma, az író ós közönség között. Húsnak az irodalmi élet szóles társadalmi alapja kialakításában jelentékeny szerepe volt, megalapozta a mindenkihez szóló irodalmat. A hozzászólók közül RySánek akadémikus, a Hus-kutatás nesztora Hus-iratok szerzőségi és szövegjavítási problémáit