Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
130 JEMNITZ JÁNOS Az osztrák helyzetről és az osztrák párton belüli állapotról hasonló leírást ad önéletrajzában az akkor Bécsben tartózkodó L. Trockij is. Mindenekelőtt megállapít ja a nacionalista hullám elsöprő erejét, amely augusztus elején már a párt vezető kádereit is áthatotta. J. Deutsch augusztus elején eszerint már egyenesen kívánta a háborút, hogy a „szerb lidérccel" végre leszámolhassanak.203 A háborús-nacionalista frakcióval szemben Trockij V. Adlert tekinti a másik irányzat jellemző alakjának, aki a háborút katasztrófának tartja, de olyannak, amit túl kell élni, vagyis a kivárás álláspontjára helyezkedett. Trockij a hadüzenet után felkereste Adlert, hogy tájékozódjék nála, mit tegyenek az orosz forradalmár emigránsok. Ekkoriban hívta fel Adler figyelmét az utcai soviniszta tüntető tömegekre, mire Adler ezt válaszolta: „Azok ujjonganak, akik nem mennek a frontra. Egyébként most az utcán csak kiegyensúlyozatlan őrülteket lehet látni. Ez az ő idejük. Jaurès meggyilkolása csak a kezdet. A háború tág teret nyit minden ösztönnek."204 A Trockij által kiállított bizonyítvány egyezik az újságcikkek, pártkiáltványok dokumentumaival. Tanúsítja, hogy a párton belül kettévált a háborús nacionalista lelkesedők és a keserűen megalkuvók szárnya,20 5 de ez a kettéválás csak gondolati, árnyalati volt, és kifelé a párt egységesen foglalt állást a háború mellett, s így együttesen bukott el a nagy próbán. Az osztrák párt nyomdokain járt a magyar Népszava. Július 29-én adta közre a pártvezetőség már idézett felhívását, amely „a vég kezdetét" jelentette. Július 30—31-én azt találgatta, vajon európai háború lesz-e a szerb hadjáratból. Augusztus 2-án már leszámolt a reményekkel, jobban aláhúzva a szerb-orosz bűnösséget a háború kirobbanásában.20 6 A következő napon a Népszava is kiformálta magának azt a végleges (és végletes nacionalista) hangot, amely hosszú időre jellemezni fogja: „A kozák csizma azonban felrúgta a békét, az orosz cárizmus rablótempója felidézte a világháború rémségét. . . Most már nem Szerbiáról van szó. Az európai kultúra vívja harcát az orosz barbársággal. . . Az orosz barbárság elpusztítása: kultúrérdek."20 7 Mindennek alapján megállapíthatjuk, hogy a Népszavában a fordulat a háború tudomásulvételéről a háború lelkes támogatására már augusztus 3-án (a Reichstag-frakció ülésének napján) megtörtént, egy nappal az európai háború előtt. A magyar szociáldemokrata sajtó rezonálásában ezzel lezárult egy ötszakaszos fejlődési folyamat, amelynek lefutási ideje alig vett igénybe két hetet. Az első fejlődési fázisban a magyar párt teljes mellel szegült szembe a háborús uszítással. A második fázisban, az ultimátum napjaiban a Népszava 203 Julius Deutsch késői önéletrajzában visszatekint erre a párbeszédre és tagadja a háborúpártiságát, még tanút is felvonultat. Szerinte Trockijnak csak arról beszélt, hogy az osztrák munkások aligha vezethetők harcba, vagyis a háborúval szemben tehetetlenek. J. Deutsch a szubjektív felelősséget hárítja el, az Internacionálé egykori eltemetését elismeri, csak e felfogását V. Adlerével rokonítja. (J. Deutsch: Ein weiter Weg. Wien. 1960. 89.1.) 204 L. Trotsky: Ma Vie. Paris. 1930. 89 — 90. 1. 205 Trockij leírásában úgy tűnik, hogy az osztrák párton belül volt egy harmadik, minden bizonnyal nagyon szűk körön belül érvényesülő érzés: az életidegeneké. Trockij augusztus 3-áról jegyzi fel, hogy Fr. Adler például ezen a napon teljes inertiába süllyedve ült a könyveken és a Bécsben megtartandó internacionálé kongresszusra ezekből kívánt felkészülni (uo.). 206 Népszava, 1912. aug. 2. 207 Népszava, 1914 aug. 3.
