Századok – 1965
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: A nyilasok törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés rendezéséről 1247
A NYILASOK TÖRVÉNYJAVASLATA A NEMZETISÉGI KÉRDÉS RENDEZÉSÉRŐL 1253 messzebbmenő engedményekre lett volna hajlandó : ti. a/, alsófokú közigazgatásnak és népoktatásnak a nemzetiségek kezébe való átengedésén kívül még megyénként külön magyar, német, szerb zászlóaljakat is hajlandó lett volna szervezni. Hubay a korszak és и rendszer nagytekintélyű történetírójának, Szekfű Gyulának műveiből idézte adatait, ezért Szekfű indíttatva érezte magát, hogy Magyar Nemzet-beli cikkében illetve a Magyar Szemlében megjelentetett tanulmányában foglalkozzék ,,a legújabb nemzetiségi törvényjavaslat"-tal. Ezekben a területi autonómia mellett foglalt állást a népcsoporti autonómia tervével szemben, amelynek ki nem mondott, de implicite benne foglalt súlyos következményeire figyelmeztetett: pl. hogy ,,a népcsoportonkénti képviselőválasztásból a nemzetiségi kúriák egy neme, azaz a magyar parlamenti egység megszűnése fog bekövetkezni"; vagy hogy ,,az államhivatalok is disszimilálódnak nemzetiségek szerint". Hubay történelmi hivatkozásait visszautasította: — igaz ugyan, hogy Széchenyi azt mondja, nyelvünket nem szabad senkire se kényszeríteni, de azért „népcsoportok, nemzetiségi anyakönyvek és más rekvizitumok egyáltalán nem következtethetök ki Széchenyi tanaiból". Szekfű Hubay va! szemben arra mutatott rá, hogy „általában manapság már nem is az asszimiláció a nagy magyar sorskérdés", lianem a disszimiláció. Szekfű nagyon helyesen irányította a figyelmet a disszimilációs törekvések jelentette problémákra, bár természetesen nem lett volna szabad tudomást nem vennie a magyar asszimilációs törekvések tényleges létezéséről és virulenciájáról. A Kossuth alkotmánytervére való hivatkozást a történelmi körülmények és a szándékok gyökeresen különböző volta kimutatásával hárította el: „Kossuth ezekre az áldozatokra csak egyetlenegy esetben, határozott célból, igen nagy nemzeti előnyök fejében volt hajlandó. Ez a cél pedig az volt, hogy Ausztriától végképp megszabadítsa a magyarságot, kiemelje a német Közép-Európából, és egyúttal megnyerje a dunai szlávok és románok támogatását, csatlakozását." Hubay tehát „csak azon esetben hivatkozhatnék rá joggal és találóan, ha nemzetiségi javaslata mögött ugyanolyan külpolitikai célkitűzések rejtőznének, mint aminőket Kossuth nyíltan megtett egész dunai terve tengelyének. Azt hiszem azonban — írta Szekfű —, hogy ilyenről a mostani javaslatnál aligha lehet szó."33 Hubay érvelésének igen jelentős része irányult arra, hogy kimutassa: a nyilas javaslattal kapcsolatos felháborodás mesterségesen megrendezett műfelháborodás csupán, hiszen a magyarországi nemzetiségi kérdés népcsoportjogi megoldása nem nyilas találmány, hanem olyan kérdés, amellyel a Horthy-rendszer politikusai, publicistái, tudósai már korábban is foglalkoztak, sőt, az utódállamokban élő magyar kisebbségek politikájában a népcsoporti jogok kivívása mint alapvető tényleges követelés játszott szerepet. Idézte Apponyi Albert grófot, aki 1926-ban bírálta azt a nemzetiségi politikát, amely ,,a nemzetiségi jogokat csupán egyénieknek mondotta ki; a nemzetiségnek, mint olyannak, közjogi személyiséget nem tulajdonított".3 4 Hivatkozott Ottlik László miniszterelnökségi miniszteri tanácsos „Űj Hungária felé" című 1928. évi tanulmányára, amely kedvező sajtóvisszhang mellett hangoztatta „a kisebbségek jogainak teljes biztosítását a kulturális vonatkozásokban és a helyi (községi, megyei) adminisztrációban".3 5 Idézte Szekfű Magyar Történet-éből azt a részt, amelyben a neves történetíró, az általa azóta már elfeledett lelkesedéssel, úgy méltatta Kossuth 1851-es alkotmánytervét, mint amelyben Kossuth ..napjaink legmodernebb kisebbségi alapelvét" fedezte fel, amikor olyan nemzeti közösségeket kívánt létrehozni a Magyarországon élő különböző népek számára, amelyek összes nemzeti ügyeiket maguk intézhetik, sajátmaguk által választott főnökeik alatt, anélkül, hogy területi egységet alkotnának: „a manapság annyit emlegetett kulturális, sőt népi nacionalizmus egy szélső formája ez, melyet nemzeti kataszter segítségével lehet leginkább elképzelni" — írta erről nem is olyan rég Szekfű.3 6 A csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai magyar kisebbség vezetőinek a genfi nemzetkisebbségi kongresszusokon mondott beszédeiből citálva Ilubay bizonyította, hogy ezek véleménye szerint is „nem képzelhető el a nemzeti jog, ha a nemzeti kisebbségek kollektivitásoknak és jogi személyiségeknek el nem ismertetnek".3 7 Hivatkozott gróf Esterházy János, a szlovákiai magyarok vezére véleményére, aki a szlovákiai magyarság népcsoporti jogai elérése érdekében viszonossági intézkedéseket követelt a magyar kormánytól a magyarországi szlovákok " Magyar Szemle, 1940. évf. 7. sz. 1-10. 1. Szek/ű Gyula: A legújabb nemzetiségi törvényjavaslat. 31 Cr. Apponyi Albert: A nemzetiségi kérdés múltja és jövője Magyarországon. Bpest, 1926. (Előadás a Szent Imre Kollégiumi Kör díszgyűlésén, 1926. márc. 25-én.) 36 Magyar Szemle. 1928. évf. 9. sz. Otllik László: „Űj Hungária felé". - A tanulmányt méltatta Bethlen napilapja. a Budapesti Hírlap. 1928. okt. 11-én; Milotay a Magyarságban 1928. okt. 7-én; Kovrig Béla a Nemzeti Űjságban 1928. okt. 12-én. Egyedül Bajcsy-Zsilinszky Endre támadta az Előőrs 1928. okt. 14-i számában. " Magyar Történet (II. -V. kiadás) V. köt. 455. 1. "'Külügyi Szemle, 1937. évf. 2. ez. Beszámoló a genfi XII. nemzetkisebbségi kongressznsról (1936. szept. 16-17.) Dr. Jakabffy Elemér (Erdély) beszéde.
