Századok – 1965
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: A nyilasok törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés rendezéséről 1247
1254 TILKOVSZKY LÓRÁNT tekintetében. Hubay utalt arra, liogy Jaross is népcsoport,i önkormányzatot követelt 1938. május 15-ón Galántán és Vágseflyén mondott beszédében: „Nincs jogi indok arra, hogy ezt a területet ne magyarok közigazgassák, ne magyarok bíráskodjanak, ne magyar tanítók oktassák magyar nyelvre a magyar gyermekeket, ne magyarok örködjenek a Közbiztonság és a pénzügyi igazgatás felett." A nyilas törvényjavaslat is csak ezt követeli a Magyarországon élő, illetve oda majd visszatérő nemzetiségeknek.3 8 „Én tudom — mondotta Hubay —, hogy Jaross Andor e követeléseket azzal az igen magasztos és tiszteletreméltó szándékkal szögezte le, hogy nehéz helyzetbe hozza és repessze a cseh republikát. Mi viszont azért, hogy elszakított nemzetiségeink számára mentől kívánatosabbá •tegyük a magyar királyságot." A továbbiakban Hubay igyekezett kivédeni a törvényjavaslat részleteivel kapcsolatban felmerült vádakat, mint például azt, hogy a magyarságot „mégcsak nem is népcsoportnak, hanem népcsaládnak minősítette". Sajnálatos elírásnak nyilvánította, hogy a népcsoporti anyakönyvezés szempontjából az 1920-as, és nem az 1910-es népszámlálás anyanyelvi bejegyzéseit kívánja a törvényjavaslat alapulvétetni, és elutasította azt a vádat, hogy céltudatosan akartak olyan népszámlálási eredményekre támaszkodni, amelyek már az utódállamok érdekeit fejezték ki. A törvényjavaslatban ki nem mondott, de abból következő, az államhatalom egységét megbontó és az állami ellenőrzés lehetőségét vitássá tevő következményekkel kapcsolatos vádakat általában merő belemagyarázásoknak jelentette ki, amelyek eleve elesnének, ha a törvényjavaslatot elfogadva, a kormány kidolgoztatná a végrehajtási utasítást. Cáfolta az olyan véleményeket, amelyek szerint a nemzetiségi kérdést szabályozó 1868: XLIV. tc. — alaptörvény, amelynek megmásítására csak maga a kormány tehetne javaslatot; bírálta a nyilas törvényjavaslat elleni szervezett hangulatkeltést,3 9 s a javaslat készítőinek hazaárulók gyanánt való megbélyegzését nem átallotta ahhoz az esethez hasonlítani, Emikor II. Rákóczi Ferencet bélyegezte hazaárulónak az 1715. évi XLIX. te.-kel a magyar országgyűlés.40 Vágó és Hubay meghallgatása után Putnoky Móric elnökletével zárt tárgyalást rendeltek el. Benkő Géza előadói beszédében megállapította, hogy a törvényjavaslat benyújtása szabályszerűen történt. Tehát „voltaképpen arra a kérdésre kell felelni, hogy az alkotmányos út megtartása mentheti-e az indítvány' tartalmának haza- és nemzetellenes voltát? — A helyes felfogás szerint az alkotmányos procedura megtartása nem lehet mentség az e procedura útján megvalósítani szándékolt tények haza- és alkotmányellenes tartalma tekintetében. " Majd arról beszélt, hogy a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló, ma is hatályban levő 1868. évi XLIV. tc. bevezető részében leszögezi ama kilencszázéves közjogi tételt, hogy „Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek: az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, melynek e hon minden polgára, — bármely nemzetiségű legyen is, — egyenjogú tagja". Ennek értelmében területileg tagozódhatik az államhatalom, területi önkormányzatok alakulhatnak ki, a történelem során ki is alakultak, de ezek valamennyien ugyanazt a megbonthatatlan egységet, államhatalmat képezték. Az előadói beszéd nyomán megindult vita első felszólalója, János Áron, elítélte a nyilas törvényjavaslatot, amelyet azért tartott bűnösnek, mert a nemzetiségekkel való bánásmód tekintetében nem tesz különbséget „önkéntes" és „kényszernemzetiségek" között. A magyarországi nemzetiségek a kisebbségi sorsot „önként vállalták", s így „természetesen kevesebb méltányosságot érdemelnek, mint azok (pl. az elszakított magyarság), akik kényszerhelyzetből lettek'nemzetiséggé, illetve kisebbséggé". Mégis, amellett, hogy elítélte e törvényjavaslatot, habozott bírósági ítélet nélkül hazaárulónak nyilvánítani aimak beterjesztőit. Utalt a nemzetiségi problémák bonyolultságára, egységes értelmezésük hiányára, a közvélemény sok tekintetben soviniszta megnyilvánulásaira. Azt javass A csehszlovákiai Egyesült Magyar Párt Benes köztársasági elnökhöz intézett 1938 februári memorandumában a nemzeti kataszter követelése is előkelő helyet foglal el: „Szükségesnek tartjuk egy, a nemzeti katasztert megvalósító törvény alkotását, amely kötelességévé teszi minden állampolgárnak, hogy községenként saját nemzeti kataszterébe felvétessék, és ez a kataszter képezi alapját annak, hogy minden nemzet a közszolgálatban, szállításoknál, ösztöndíjaknál, számarányának megfelelően részt kaphasson." (Küm. Pol. 60. es. 431 — 7 — 4/1938.) — Az Egyesült Magyar Párt a csehszlovák nemzetiségi statutumról szóló törvényjavaslat-tervezetre tett észrevételei során, amelyet 1938. aug. 3-án juttatott el Hod2a miniszterelnökhöz, ismét visszatér erre a kérdésre:,,.. . föltétlen' szükséges lesz egy új törvény keretében a nemzeti kataszter intézményét megvalósítani, inikoris úgy helyi, mint járási és országos kataszterek vezettetnének, s mindenki nemzeti önvallomása alapján volna valamely nemzet kataszterébe felvéve, tehát magyar kizárólag az, aki a magyar nemzeti kataszterbe fel van véve ... a járási és országos kataszterek vezetése és ellenőrzése kivétetnek a közigazgatási hatóság illetékessége alól és afüggetlen bíróság illetékessége alá tartozna, s ezáltal a politikai befolyásolás lehetősége megszűnnék." (Küm. Pol. 60. es. 2515 — 7—4/1938.) " „A felizgatott tömeg akasztófával és lámpavassal akarta elintézni a nemzetiségi kérdést... A Turul Szövetségtől a legeltetési társulatokig mindenki nyilatkozik, mindenki megbélyegez, mindenki hazaárulást kiált." " O. L. Képviselőház által kiküldött bizottságok jegyzőkönyvei. 20. köt. Hubay Kálmán előterjesztése a képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága 1940. júl. 11-i ülésén.