Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1*119 békeközvetítésével .szemben az orosz hadsereg mozgósításával a cár élezte ki a helyzetet. Az osztrák párt július 28-án, bár a harcot feladta, a felelősséget elhárította magáról — vagyis a kormányt jelölte ki bűnösként. Most viszont a háborús felelősség alól már felmentette őket, és a cár lett az európai katasztrófa mintegy egyedüli oka.19 9 A vezércikk másik jellemző momentuma az orosz—francia háborús fél megkülönböztetése. Ez a distinkció szükséges volt a polgári demokratikus állapotokat nagy becsben tartó osztrák szociáldemokrácia számára, amely most a cári feudális zsarnokság ellen készült „szabadsághadjáratot" hirdetni. Az osztrák pártvezetők szerették volna Franciaország semlegességét megóvni. Ennek érdekében a francia pacifista érzelmeket is megkísérelték meglovagolni. Utaltak Elzászra, amelyért a franciák nem fogtak fegyvert, s ezért ellentmondásnak kiáltották, ha most Szerbiáért, vagy pontosabban „Oroszország protektorátusáért" hajlandóak lennének vérüket hullatni. Ez értelmetlenség lenne, „a természet elleni vétek". Mindennek ellenére már ekkor valószínűnek tartja, hogy „az elavult állami szerződések erősebbek is lesznek, mint a kultúra hangja és az értelem követelő szava".200 A lap ily módon már előkészítette a szociáldemokrata közvéleményt a „groteszk" jelenségre, hogy Anglia és Franciaország Oroszország mellett lép majd hadba Németország és Ausztria-Magyarország ellen. De mindez pusztán groteszk véletlen, a lényeg az európai kultúra védelme az „északi abszolutizmus" ellen. Ezekután csak a kör bezárásaként fogható fel F. Austerlitz híres augusztus 5-iki cikke, a „Der Tag der Deutschen Nation". A cikk így kezdődik: „Augusztus negyedikének napját nem fogjuk elfelejteni", utána győzelmet kíván a „német nép szent ügyének", és a cikket azzal zárja: „A világtörténelemnek visszafelé kellene fordulnia, ha a németek nem jutnának igazukhoz."201 Augusztusig az osztrák párt csak elfogadta az elháríthatatlan háborút, de augusztus elejétől lelkes részt vállalt az Oroszország elleni hadjáratban. A nacionalizmus már korábban is éreztette hatását. A bukásban azonban először az opportunizmus nagyobb szerepet játszott. Augusztus 2—4-ike után a nacionalizmus ledöntötte a gátakat, és az osztrák szociáldemokrácia a háborús „nemzeti egység" részévé vált. S hogy ez mennyire így van, arra a legjobb példa a nagyon kulturált, messzire tekintő, sokszor szkeptikus és ritkán lelkesedő V. Adler, aki e durva soviniszta háborús igéket nem tudta és akarta kiejteni, azonban tartalmilag ugyanazoknak a gondolatoknak adott hangot: ,,Nem tehetünk mást, mint hogy azt kívánjuk: nem akarunk vereséget. Az ember nem tehet mást még akkor sem, ha a győzelem a másik vereségét jelenti. . . Gyűlöljük a háborút, átkozzuk azokat, akik felidézték, de ha már itt van, úgy népünk érdekében végig akarjuk harcolni, s nem hagyjuk magunkat legyőzni." E sorokból kitűnik, hogy a rossz lelkiismeretet V. Adler nem tudta teljesen száműzni gondolataiból, nem tudott oly fenntartás nélkül lelkesedni, — de koncepciójából mégis egyenesen következett a háború igenlése, a hitelek megszavazása, s még valami: „Az osztály harcot, amely békeidőben mindennapi kenyerünk, most természetesen ki kell kapcsolnunk."202 199 Arbeiter Zeitung, 1914. aug. 2. 200 U o . 201 Uo. 202 V. Adlers Aufsätze, Reden und Briefe IX. Heft. 106—107. 1.
