Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
118 JEMNITZ JÁNOS többséggel szemben ennyiben jelentkezett még augusztus elején is a centrista áramlat önálló hangja. A szociáldemokrata sajtó zömében már ekkor túlnyomó volt az orosz veszélyt visszhangozó, a polgári háborús sajtó egységfrontjába bekapcsolódó hangvétel. A frakció döntése és az augusztus 4-iki hadüzenet után ez általános lett. A tömegeknek már senki sem kiáltotta oda, mennyire hazugok a „francia pánik" hírei, nem világosította fel ó'ket a százezres példányú szocialista sajtó, hogy a háború igazságtalan háború. Sőt ellenkezőleg, az éveken-évtizedeken át megszokott lapjaiban, szeretett és tisztelt vezetőinek tojlából-szájából olvashatta, hallhatta, hogy most már nem a háború okait kell vizsgálni, hanem az invázió ellen kell védekezni. Augusztus 3-tól, 4-től a hivatalos szociáldemokrata párt a háborús gépezet részévé vált, így nincs sem morális alapja, sem politikai indoka annak az évekkel később kidolgozott, mentő érvelésnek, hogy a tömegek (munkástömegek) előbb kerültek a háborús politika sodrába, mint a párt maga.19 7 * A német szociáldemokrácia magatartása természetesen visszahatott a már korábban háborúba sodródott osztrák és magyar párt köreire is. Az osztrák párt, mint ismeretes, július 28-án, a magyar 29-én tört meg. Az Arbeiter Zeitung július 29-én, „A háború" című vezércikkében az előző napi irányelvek szellemében közzé teszi az első vezércikket, amelynek mintegy mintájául kellett volna szolgálnia a későbbieknek. A vezércikk ismét azt erősítette az osztrák proletariátusnak, hogy most már semmit sem tehet a háború ellen. Háborús lelkesedésnek azonban még nem volt jele. Ellenkezőleg, azt kívánta, hogy a háború lehetőleg minél előbb befejeződjék, kevés áldozattal járjon, és végső kimenetelében minél inkább a haladást szolgálja.198 Mindezt az Arbeiter Zeitung az akkori szerb háború esetére vonatkoztatta. Megváltoznék a helyzet — írták —, ha Oroszország is bekapcsolódnék a háborúba. A passzív megadás érzése és gyakorlata arra az időszakra szólt, mikor az erősebb Monarchia szétzúzta volna Szerbiát. Mikor Oroszország hadba szállt a Monarchia ellen, az Arbeiter Zeitung kimért, higgadt hangja megváltozott. Az augusztus 2-iki vezércikk már azt mutatja ki, hogy II. Vilmos 197 W. Bartel: i. m. 166 — 167. 1. — A. Kollontáj naplójában részletesen leírja, hogy növekedett az oroszellenes hisztéria Berlin utcáin. Az „orosz kém" gyanú meséjét kiterjesztették az emigráns orosz forradalmárokra is. Mindez nem pusztán a politikailag iskolázatlan rétegekre, hanem szociáldemokratákra, sőt szociáldemokrata vezetőkre is hatott. Ezt az elidegenedést érezte számos vezető részéről, aminek Wurm az aug. 4-iki ülés napján a Reichstag folyosóján hangot is adott, amikor meglepetéssel vette észre jelenlétét „orosz" létére. Ugyancsak a folyosón tapasztalta, hogy a tehetséges Wendel miként ront neki K. Liebknechtnek, nevezi „mániákusnak", ostorozza „szentimentalizmusát", s kívánja kiközösítését. A német párt jobbszárnya már a párttagság zöme előtt, vagy azzal együtt kész volt a vörös helyett a nemzeti lobogót felemelni. Aug. 1 — 4. között már a bal centrum és baloldaliak felmorzsolódásáról volt szó, az érvelés csak rájuk vonatkozhatik, de sok esetben itt sem egyszerűen hideg számvetés, hanem érzelmi momentumok játszottak szerepet, mint a Luxemburg köréhez tartozó P. Lensch esetében, aki aug. 6-ától vált szélső nacionalistává. A. Kollontáj mindehhez hozzáfűzi azt is, hogy a képviselők feleségei nagy megnyugvással fogadták az augusztus 3-iki frakció döntést, a férjükért való aggódást előbbre helyezve az elvi szempontoknak. S noha ennek sem lehetett primer jelentősége, bizonyos befolyása kétségtelenül volt. Mindenesetre tény az, hogy aug. 1 — 4. között A. Kollontáj egyetlen német szocialistában tudott hinni, egyetlen egyben nem csalódott, s ez K. Liebknecht volt (A. Kollontáj : i. m. 14 — 31. 1.) 198 Arbeiter Zeitung, 1914. jul. 29.
