Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1204 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; hajtásához. Nem tagadta a polgári pártokkal való együttműködés lehetőségét, de ugyanakkor kifejezte bizalmatlanságát is e pártokkal szemben. Ezért e kérdésben, Kunfi javaslatával szemben, a határozatban a következő fogalmazást indítványozta: A párt örömmel fogadja az olyan személyek és pártok támogatását, akik és amelyek a szociáldemokrata akcióprogramot elfogadják, ,,de kérlelhetetlen harcot indít mindenki és minden párt ellen, amely más alapon Magyarországon politikát csinálni próbál". A küldöttek egy 32 tagú csoportja külön határozati javaslatot nyújtott be, amelyben javasolta, hogy a kongresszus foglaljon állást a munkástanácsok megalakítása mellett. A júniusi általános sztrájk idején a pártvezetőség által alakított munkástanács a sztrájk beszüntetésére kiadott felhívás után megszűnt létezni. A mostani javaslatot a benyújtók nevében Pogány József indokolta meg, s a munkástanácsot mint „az önálló proletárpolitikának szervezeti alapját" sürgette. A szervezetlen ipari és földmunkások milliós tömegei megszervezésének fontosságát is hangsúlyozta. Ugyanakkor a polgári pártokhoz való szövetség kérdésében Landler javaslatát támogatta. Zádor Pál, Nvisztor György és társai a küldöttek egy másik csoportja nevében nyújtottak be határozati javaslatot, amely a párt kiáltványában foglaltnál messzebb menő politikai programot tartalmaz. Előterjesztésük megállapítja: létrejött annak a lehetősége, hogy „a magyarországi szervezett ipari és földműves munkásság döntő súllyal szóljon bele az ország jövőjének intézésébe. Minden késlekedés és megalkuvás a proletárság érdekeinek ég jövőjének feláldozását jelenti." Haladéktalan harcot követel „a rögtöni békéért és a feudalizmus lerombolásáért, és azért, hogy a Magyarországon élő összes nemzetek proletariátusa vegye át az ország sorsának intézését". Lehetségesnek tekinti az együttműködést „a burzsoázia demokratikus elemeivel", ha azok vállalják az előterjesztett programot. E program tartalmazza a béke azonnali megkötését, az egyesülési, gyülekezési és sajtószabadságot, az általános titkos választójogoz, a főrendiház eltörlését, a közigazgatás reformját a népi szervek közvetlen ellenőrzésével; kimondja, hogy a nemzetek szabadon döntsenek sorsuk felett. Követeli a papi. hitbizományi és minden olyan birtok felosztását, amelyet a tulajdonos nem képes családjával megművelni", továbbá földműves termelőszövetkezetek létesítését állami segítséggel; követeli az ipari üzemek, s „elsősorban a nehézipar, a bányászat, az élelem-, ruha- és építőanyaggyártó üzemek szocializálását", s a munkások és alkalmazottak hatékony részvételét a termelés vezetésében; követeli a bankok és hitelintézetek államosítását is. A programjavaslat további pontjai a háborús terheknek elsősorban a nagy vagyonok igénybevétele által való rendezését, az élelmezés és ruhaellátás megszervezését, a lakásínség enyhítését kívánják, a nyolcórás munkanap törvénybe iktatását, a hazatérő katonák és a munkások tisztességes megélhetésének biztosítását, a rokkantak, özvegyek és árvák kártalanítását. A programjavaslat megállapítja, hogy a munkásság számára itt a cselekvés órája a monarchista kormányzati rendszer megdöntésére. A demokratikus átalakulás követeléseit, a földbirtokos osztály kisajátítását, tehát a'demokratikus forradalom feladatainak megoldását állítja előtérbe, és túl is megv ezen. Az oroszországi szocialista forradalom tapasztalatait felhasznalva, az ipari es banktőke kisajátítását, a szocialista forradalom alapvető feladatainak megoldását is célul tűzi ki. E forradalmi program kifejezi a baloldali szocialisták fejlődését és önálló cselekvési készségük növekedését.