Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1202 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; alakítását ígérték abban a reményben, hogy az elszakadási törekvéseket ilyen módon gyöngíthetik és meghiúsíthatják. A német és az osztrák uralkodó körök e manőverei és a „mérsékelt szocialisták" Monarchiát mentő segítőkészsége ellenére mind a német, mind az osztrák munkásmozgalomban feltartózhatatlanul erősödött a forradalmi erők harca a monarchista rendszer megdöntéséért. Ilyen volt a helyzet, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusra ült össze. * A Szociáldemokrata Párt 1918. október 13-ára összehívott rendkívüli kongresszusa volt hivatott meghatározni, hogy a párt a forradalom előestéjén milyen közvetlen harci célokat tűzzön a munkásosztály és az egész nép elé, hogyan készüljön a feladatok megoldására. A kongresszus napirendjére tűzött kérdés: a béke és Magyarország jövője. A kongresszus előestéjén, október 8-án, a szociáldemokrata párt kiáltványt bocsátott ki, amelynek követeléseit budapesti és vidéki gyűléseken ismertették és elfogadtatták. A kiáltványban foglalt akcióprogram az „összes demokratikus osztályok", valamennyi nemzetiség küldötteiből alakítandó új kormányt és új országgyűlési választásokat követel, általános, egyenlő és titkos szavazás útján. Követeli, hogy az új kormány nyilvánítsa ki békekötési készségét, mégpedig „az orosz proletárforradalom és Wilson elvei alapján", biztosítsa a demokratikus szabadságjogokat s egyben az országban élő „valamennyi nemzetnek azt a jogot, hogy anyanyelvét szabadon és korlátlanul használhassa", adják a földet „azok kezére, akik megművelik", és szocializálják „az egyéni vezetés alól" kinőtt üzemeket. Sürgeti a nyolcórás munkaidő törvényes bevezetésének előkészítését, a szociálpolitika fejlesztését, a hazatért katonák, az elbocsátott munkások, a rokkantak, özvegyek és árvák kártalanítását. Közigazgatási reformot, új adópolitikát követel. A kiáltvány nem a kormányzat forradalmi megdöntésére és nem forradalmi néphatalom teremtésére hív fel, hanem azt követeli, hogy a király nevezzen ki új kormányt. A nemzeti egyenjogúság kérdését az anyanyelv szabad használatára korlátozza. A földreformot illetően nyitva hagyja a kérdést, hogy a nagybirtok mekkora részét vegyék igénybe, a parasztok fizessenek-e megváltást, a földesurak kapjanak-e kártérítést. Az államforma megváltoztatását nem veti fel, s mellőzi a munkástanácsok létesítésének követelését is. A kongresszuson Kunfi Zsigmond volt az előadó, aki már korábban fellépett a német szövetséggel való szakításért. A pártvezetőség azon tagjai köztük Garami —, akik korábban leginkább kiálltak a német szövetség mellett, a kongresszuson hallgatnak. Az előtérbe lépő Kunfi beszámolójában hangsúlyozza, hogy az egész politikai rendszer pusztulóban van, a dualista rendszer megbukott. Megállapítja, hogy Magyarorszgának „független és önálló államképpen kell föllépnie", amely Ausztriával sem áll szorosabb kapcsolatban, mint más államokkal. Elutasítja a perszonáluniót, s az államforma eldöntését a „jövendő alkotmányozó gyűlésre" kívánja bízni. Foglalkozik a kiáltvány egyes pontjaival, beszél „a tulajdonviszonyok szociális átalakulásának" szükségességéről is, de ezt csak távoli célként említi, amelynek elérése „hosszú évekig, talán évtizedekig elhúzódó" osztályharc eredménye lehet.