Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1190 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; tervek szolgálásával nem odázza el a háború gyors befejezését". A felhívás ugyanakkor sürgeti a választójogi reformot és a közélelmezés megjavítását. A békéért folyó kormányellenes akciót az általános politikai tömegsztrájkot „megnyugtató" kormányígéret sürgetésével kívánja nyugodtabb mederbe terelni. A szociáldemokrata párt január 20-án Budapesten a városligeti Iparcsarnoknál nagygyűlést rendezett. Itt ismét százezres tömeg tüntetett az orosz forradalom mellett , tiltakozott a központi hatalmak hódító törekvései ellen, vihai'osan követelte a szovjet kormány által javasolt demokratikus békét. A pártvezetőség képviselői e gyűlésen is a kormány „megnyugtató" ígéretét sürgették, mégpedig a sztrájk befejezése céljából. A gyűlés után Garbai vezetésével küldöttség kereste fel Wekerle miniszterelnököt, aki képmutatóan kijelentette, hogy „a béke a mi részünkről nem fog hódítási szándékokon meghiúsulni". A bécsi és a budapesti kormánykörök úgy tüntették fel a lengyel területek megszerzésére irányuló törekvésüket, mintha a lengyel nép „szabad akaratának" biztosításával kívánnák az osztrák császárt a lengyel trónra ültetni. Wekerle ígéretet tett a választójogi reform gyors megvalósítására is. A pártvezetőség még aznap, január 20-án délután összehívta a szakszervezeti bizalmiakat és a magyar, valamint az osztrák miniszterelnök és a közös külügyminiszter ígéreteire hivatkozva, a munka felvételére szólította fel őket. A sztrájk lefújását magyarázó pártvezetőségi felhívás kijelenti: „A külügyminiszter, az osztrák és a magyar kormány nyilatkozatai rendkívül nagy szolgálatot tesznek a béke ügyének." A területrablók igazi törekvéseinek leleplezése helyett tehát ezek ködösítésében nyújtott messzemenő segítséget a kormánynak. Ugyanakkor nagy győzelemnek nyilvánította a miniszterelnök választójogi ígéretét. A kormány hamis ígéreteinek „nagy győzelem "-ként való feltüntetése bizalmatlanságot, elégedetlenséget és felháborodást váltott ki. A szakszervezeti, s az ezt követő pártbizalmi értekezleten csak nagy ellenállással szemben sikerült keresztülvinni a pártvezetőség javaslatát ; a résztvevők több mint egyharmada a sztrájk lefújása ellen szavazott. A baloldal megszervezte a vasas székházban a budapesti gyárak és szakmák ellenzéki bizalmiainak külön értekezletét, amely mélységes elkeseredettséggel ítélte el a pártvezetőséget, és a sztrájk folytatása mellett foglalt állást. Az ellenzéki bizalmiak tanácskozása és elhatározása a szocialista baloldal szerveződésének és politikai fellépésének igen fontos eseménye. Január 21-én számos budapesti és vidéki üzemben a pártvezetőség felhívása ellenére sem vették fel a munkát. Mivel azonban a felhívás a harcolók sorait megbontotta, a sztrájk ekkor már csak részleges volt, egyre gyengült és néhány nap múlva megszűnt. A párt vezetőséggel szemben viszont oly nagyfokú bizalmatlanság és felháborodás nyilvánult meg, hogy lemondani kényszerült. Ezért rendkívüli pártkongresszust hívott össze, hogy megrendült helyzetét megerősítse. A lemondásról szóló közleményében rágalmazta az ellenzéket, és a szakszervezetekben kampányt szervezett ellene, hogy megalkuvó politikájának mindenképpen érvényt szerezzen. A januári munkásmegmozdulások idején a rendőrség hajszát indított a Forradalmi Szocialisták illegális szervezete ellen. Január 14-től 20-ig letartóztatták a szervezkedés több tagját, köztük Sugár Tivadart, Duczynska Ilonát, Kelen Józsefet, valamint Jusztusz Vladimírt. Jusztusz bolsevik emigráns volt,