Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
1148 SOMOGYI fiVA A keresztényszocialista Liechtenstein véleménye szerint7 4 a népet a kormányjavaslat nem fogja kielégíteni, bár az kétségtelen bizonyítéka a kormány komoly reformszándékának. „A kormányjavaslat egy rövid lépés, amit hamarosan másiknak kell követnie, gyors tempóban, s valószínűleg kényszerítve erre." Lueger75 a választási szabadság védelmének törvényes biztosításáért lép fel, pillanatnyilag elfogadva a kormányjavaslatot. A német néppárt nevében Steinwender79 örömmel üdvözli a javaslatot: ez az, amiért a párt évek óta harcol. A reformjavaslat jobboldali ellenzékének fő erejét a német és lengyel konzervatívok adják. Mindkét párt a Landtagokat akarja fokozottabb szerephez juttatni; a német konzervatív Falkenheyn továbbra is a „hivatásrendek" képviseletét javasolja.77 A lengyel R. v. Jedrzejowicz az általános választójogot veszedelmes gondolatnak, s a kuriális rendszer töretlen fenntartását a birodalom legfőbb érdekének ítéli.78 Az 1893-as állásponthoz hasonlóan a német liberálisok azt vallják, hogy a munkáskamarák felállításával kell az érdekképviselet eszméjét továbbfejleszteni és modernizálni, s nem az általános választójog útján. Egyes képviselőik, bár a kormány tervezetével veszélyeztetve látják a számszerű német többséget, elismerik a reform szükségességét.79 A reformtervezet általános vitája 1896. április 23-án ér véget. Ekkor tartanak szavazást a kisebbségi javaslatról (az általános választójogról), amit a parlament 173 : 61 arányban elvet. Ezután a speciális vitán a reform módosításáért folyik a küzdelem: az V. kúria mandátum-számának felemeléséért4 , azért, hogy a IV. kúriában vezessék be a közvetlen választást, s hogy a mandátumokat a nemzetek közt igazságosabban osszák fel; e követelésekből azonban semmi sem valósul meg. Május 7-én a képviselőház Badeni eredeti javaslatát 234 : 19 arányban elfogadja, s június 14-én a császár szentesíti az új törvényt.80 4. Az osztrák parlament az 1896. évi választójogi reform után A választójogi reform igénye Ausztriában sohasem egyszerűen polgári demokratikus követelés volt, sohasem egyértelműen a választójog demokratizálásának igénye, hanem azon ellentmondások levezetésének, időleges megoldásának kísérlete is, amelyek az alkotmányban kifejezésre jutottak. 71 S. P.A. XI. Session 22,647 — 653. 1. (febr. 20.). 75 S. P. A. XI. Session 22,672-677. 1. (febr. 20.). 76 S. P. A. XI. Session 22,659 — 660. 1. (febr. 20.). 77 S. P.A. XI. Session 22,645—647. 1. (febr. 20.). 78 S. P. A. XI. Session 22,653. 1. (febr. 20.). 79 Dr. Russés Dr. Menger felszólalása S. P. A. XI. Session 24, 227 — 235 1. (ápr. 20.) és 24,317 — 327. 1. (ápr. 22). 80 Kolmer i. m. VI. köt. 167 —168, 172. 1. Az általános választójogra szavaznak a német radikálisok, a német néppárt egy része, az ifjúesehek, szlovének és horvátok egy része. 1896 áprilisában, a reform szentesítése előtt ülésezik a szociáldemokrata párt 5. kongresszusa. A párt hivatalos vezetése úgy beszél a reformról, hogy az lényegében már érinthetetlen. Adler referátumában a következőket mondja: „Az emberek azt mondhatják a reformról, amit akarnak, a tény mégis az, hogy a legközelebbi választásoknál 3 600 000 eddig jogtalan ember választócódulát, s ezzel egy kis és korlátozott jogot kap. Mi pedig hatalomhoz jutunk a reform által, a nép elé léphetünk, és azt mondhatjuk: hogy választójogot kaptatok, ez a mi érdemünk, hogy az olyan rossz, másnak a bűne. Ha jobbat akartok, velünk kell jönnötök." A párton belül sokan bírálják a vezetőséget, hogy opportunus volt a Badeni-reformmal szemben. (Brägel : i. m. IV. köt. 298 — 300. 1.).
