Századok – 1965

Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131

AZ 1Ő96. ÉVI VÁLASZTÓJOGI IIKFOKM AUSZTKIÁBAN 1149 A sorra felmerülő kormányjavaslatok a képviseleti rendszer társadalmi és nemzeti ellentmondásainak levezetését, a különöző oldalakról jelentkező igények kielégítését kísérlik meg olyan mértékben, hogy a parlament mechanizmusa használható legyen, hogy a reform teremtette parlamentben létrejöjjön az átalakult politikai erőviszonyok új egyensúlya. Igen jellemző, hogy a reformmű végrehajtására, a választójog kiterjesztésére Hohenwart, Taaffe s Badeni kormánya vállalkozik, tehát a konzervatív-klerikális koalíciós csoportok minisztériumai. Ennek okára, az osztráknémet polgárság szűkkeblűségére, demokratizmusa rendkívül korlátolt voltára korábban már rámutattunk. A német polgárság a schmerlingi alkotmányban látta a liberalizmus, a maga társadalmi és nemzeti uralma legfőbb biztosítékát. Az „alkotmányhűség" a német liberális polgárság politikai állásfoglalása és pártprogramja. A schmerlingi alkotmány meghaladása (bármilyen indítékból történjék is), számára a régen konzervativizmussá merevedett századközepi liberalizmus elvetését jelenti, a maga uralmi hadállásainak fenyegetését. Szólottunk arról is, hogy a társadalmi és nemzeti ellentétek sajátos alakulása, a demokratikus erők gyengesége, a klerikalizmus nagy súlya következtében a konzervatív klerikális pártok nagy tömegbefolyással rendelkeznek, „tömegpárttá válnak", s így a szélesebbkörű választójog számukra használható politikai fegyver. Az a tény azonban, hogy a konzervatív-feudális Hohenwart — Taaffe—Badeni vonal a reformmunkálatok vezetője és végrehajtója,meghatározza a születő reform jellegét. Az 1896. évi 168. és 169. tc. módosítja az 1873. évi 40—41, és az 1882. évi 142. tc.-t,8

1

s választójogot ad minden 24. életévét betöltött, fél éve egyhelyben lakó osztrák állampolgárnak. Az „általános" választójogot az állampolgárok az V. ún. általános kúriában gyakorolhatják, ahová a Reichsratban képviselt királyságok ós országok választópolgárai összesen 72 képviselőt delegálnak. Az új törvény megőrizve az „érdekképviseletté" modernizált feudális rendi képviseleti formát, az általános választójogelvi érvényre juttatásával új pluralitást vezet be, rendkívüli aránytalanságot az egyes kúriák mandátumainak erejében; és semmit sem változtat a választókörzetek régi beosztásán, az ún. schmerlingi választási geometrián. A reform kétségtelen eredménye, hogy a választójogúak száma 1,890.335-ről 5,018.217-re emelkedik, azaz a 24 éven felüli férfilakosság 88,1%-a kap választójogot.8

2

Badeni biztosította minisztertársait, hogy az általános választójog hatását ellensúlyozni fogja a kurialitás fenntartásával, s valóban, az V. kúria bevezetése megsokszorozza a régi szisztémában is érvényesült pluralitást (I. tábl.). I. táblázat A kúria A kúria egy képviselőjére jutó választópolgárok száma I 64 II 21 III 3 341 IV 11 555 V 69 697 81

RGBl. 1890. 168—169. tc. A 168. tc. az V. kúria mandátumait is városiakra és vidékiekre osztja, s azokon a területeken, ahol a IV. kúria képviselőit még közvetett