Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
1146 SOMOGYI fiVA Yálsztójog és nyelvrendelet — ez lesz az elkövetkező évek koalícióalkotó és kormánybuktató jelszava. E kérdésekben minden kormánynak és minden pártnak állást kell foglalnia. Ezek megoldásában keres valamennyi kormány orvosságot a parlament kezdődő funkcionális zavaraira: de ha sikerül egy reformot keresztülerőszakolnia, akkor az oppozíció buktatja meg, ha terve meghiúsul, úgy saját parlamenti pártjai. Nem célunk, hogy nyomon kövessük a parlament végnélküli vitáit, elemezzük a Házba érkező számtalan törvényjavaslatot, — nem a választójogi reformok megszületésének történetét akarjuk megírni, hanem, hogy a régi egyensúlyi állapot megbomlása, a parlament működési zavarai hogyan késztetik a kormányokat valamifajta válsztójogi reform kezdeményezésére, s hogy e törekvések hogyan fokozzák a már meglevő működési zavarokat. A viták legfeljebb annyiban érdekelnek bennünket, amennyiben ennek megvilágítását szolgálják. A régi kuriális szisztéma védelme teremthet olyan paradox helyzetet, hogy Hohenwart, Plener s a lengyel feudális arisztokrácia közös kormányt alakít, s hogy míg Plener, nem is indokolatlanul, a polgári erők meggyengítését s a feudális konzervativizmus erősítését látja a Taaffe-tervezetben, annak megbuktatására a feudális arisztokrácia pártjaival szövetkezik. S az események során nyilvánvalóvá válik az ilyenfajta koalíciók munkaképtelensége s tarthatatlansága. 1893. november 11-én Windischgrätz koalíciós kormánya lép hivatalba azzal a feladattal, hogy az akuttá váló választójogi problémát megoldja.65 1894 tavaszára készül el a reformterv alapjaival, s február 26-án ismerteti a koalíciós pártok vezetőivel. Egy negyvenhárom tagú „általános" kúria létesülne, amelyben hat havi egyhelyben lakáson kívül műveltségi és vagyoni cenzus érvényesülne.66 A reform megvitatása során a koalíciós partnerek között a legnagyobb ellentétek keletkeznek. A lengyelek túlméretezettnek ítélik, Hohenwarth pedig olyan önálló javaslattal lép fel, amely nemcsak a kuriális szisztéma legszigorúbb konzerválását eredményezné, de bizonyos fokig visszatérést az 1873 előtti közvetett Reichsrat választásra.67 Egyévi huzavona után, amikor a képviselőház előtt már megszámlálhatatlan javaslat hever, a választójogi bizottság végre odáig jut, hogy alaptervezetét a parlament elé terjesztheti. Az oppozíció elégedetlen. A részletes javaslat kidolgozására sürgősségi indítványt tesz, a munkálatokra négyhetes határidőt szabva. Amikor a képviselőház ezt elveti, obstrukcióba kezd, s megakadályozza a soronlevő költségvetési tárgyalások folytatását. A kormány tarthatatlan helyzetbe kerül, annál is inkább, mert a minisztertanácsi tárgyalásokon a kormányon belüli ellentétek egyre leplezetlenebbül mutatkoznak meg. Az új törvényjavaslat hiába kísérli meg a különböző tervezetek összeegyezte-86 Kolmer : i. in. V. köt. 355 — 356. 1. 66 A választójog feltétele vagy felsőgimnáziumi végzettség, vagy két évi betegpénztári tagság, vagy két évi adófizetés. Az új kúriában is elkülönítik egymástól a városi és vidéki választókat, s a vidéki választók számára csak ott vezetik be a közvetlen választást, ahol a tartományi törvények előírják. 67 Hohenwart tervezete а П1. és IV. kúria cenzusát ugyan leszállítaná, de a képviselők 2/3-át a Landtagok választanák, s csak 1/3-át közvetlenül ún. „népválasztással". Hohenwart tervezete olyan felháborodást vált ki, hogy néhány hónap múlva kénytelen visszavonni azt. Kolmer: i. m. V. köt. 493—496., 501. 1. Vö. Albert Schäffle: Aus meinem Leben. Berhn. 1905. I.. köt. 97 — 98. 1.
