Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
1.138 SOMOGYI ÉVA nemzetiségű Monarchia megoldatlan problémáival, különös élességgel hozzák felszínre a társadalmi problémákat; s eredményezik részben a munkásmozgalom rohamos megerősödését, részben a konzervatív indítású kispolgári és földbirtokos-arisztokrata mozgalmak és ideológiák megjelenését. Társadalmi reformer csoportok alakulnak, nem a liberális párt valamifajta, valójában sohasem létezett demokratikus-radikális szárnyából, hanem konzervatív-katolikus indítással. Ismeretes az osztrák-német liberalizmus szűkkeblűsége, demokratizmusának korlátolt volta, valamint az ..Egység és Szabadság" nagy dilemmája a német hegemónia (a centralizált német vezetésű állam) és a demokratizmus összeegveztethetetlensége. A liberálisok teremtette parlamenti rendszer sohasem tette szükségessé valamifajta „tömegpolitika" folytatását. A liberális párt tömegeit legalább annyira az I. kúriabeli nagybirtok mintalll. kúria jómódú polgársága adta, a tömegkapcsolatok igénye és lehetősége a katolikus konzervatív pártok politikai gyakorlata lett. S ezt nemcsak bizonyos szervezési lehetőségek (az egyház közvetítő szerepe a tömegek felé) vagv politikai hagyományok okozták, — paradox módon, születése pillanatától a liberális párt volt az arisztokratikusabb, s a katolikus konzervatív párt lett a „káplánokratia" pártja —, hanem hogy az imperializmus jelentkező gazdasági-társadalmi problémáinak bírálatára a feudális nagybirtokosok, magasrangú egyházi méltóságok vezette konzervatív pártnak (Hohenwart-Klub) sokkal inkább lehetősége volt, mint bármilyen liberális csoportnak; természetesen a konzervatív, feudális vagy kispolgári antikapitalizmus talajáról. Azok az eszmék, amik „keresztény szocializmus" néven foglalhatók össze, egy Vogelsang vagy Alois Liechtenstein elméleti megfogalmazásában válnak publikussá, a katolikus-konzervatív pártból kivált, önálló szociálisreformer csoportok tolmácsolásában.28 Vogelsang társadalmi „tanai", amelyek később Lueger keresztényszocialista pártjának szinte hivatalos ideológiáját képezik (a párt különböző programjaiban még a vogelsangi frazeológiát is átveszi), egy új keresztény állam megalapítására vonatkoznak. Az új társadalomnak osztályok helyett „hivatásrendekből" (Berufsstand) kell állnia. Minden hivatásrend a vállalkozó és a munkás szolidáris korporációja, ellentéteit a korporáción belül önállóan oldja meg, s kifelé közösen képviseli rendje érdekeit. Vogelsang három csoportot különböztet meg: a par asztok, a kisiparosok és a nagyiparosok rendjét. A társadalom ilyen tagozódása egy erőteljes keresztény neveléssel biztosíték az osztályharc ellen. Az „új keresztény szociális állam" feladata a kisegzisztenciák védelme. Különleges állami törvényekkel gondoskodnia kell a paraszti birtok védelméről, megakadályoznia elaprózását, a nagybirtokhoz kapcsolását. Állami hitelben s egyéb segítségben kell részesíteni, hiszen legfőbb érdek a társadalom e legkonzervatívabb s legmegbízhatóbb elemeinek védelme. Hasonlóan az új állam feladata a kisipar támogatása, a közvetlen fogyasztási cikkek kisipari termelésének pártolása, megfelelő adórendszerrel, pénzüzletek állami szabályozásával stb.29 28 Vogelsang publikált és kéziratos hagyatékából gyűjteményes kötetet adott ki 1894-ben Wiurd Klopp : Die sozialen Lehren des Freiherrn Karl von Vogelsang. Grundzüge einer christlichen Gesellschafts- und Volkswirtschaftslehre. St. Pölten. 1894. Újabban ismerteti-elemzi Vogelsang nézeteit Heinrich Schnee : Lueger. Leben und Wirken eines grossen Sozial- und Kommunalpolitikers. Berlin. 1960. 42 — 46. 1. 29 Klopp : i. m. 343—356, 403 — 424, 429 — 440, 444-469. 1. Vö. a Keresztényszocialista Párt 1891-es programjával. Kiadja Friedrich Funder: Aufbruch zur christlichen Sozialreform. Wien. 1953. 67—70. 1.
