Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
1132 SOMOGYI ÉVA 1 nagybirtokok tulajdonosai a IV. kúriába szorulnak. A nemesi birtokosok választási adó-cenzusa igen alacsony, 50 — 250 forint közt ingadozik. Az eltérésben nemcsak a nemzeti szempontok érvényesülését kell keresnünk (az alpesi tartományokban ui. általában 100, a cseh tartományokban pedig 250 forint az adócenzus), hanem a birtokviszony figyelembevételét: az igazi nagybirtok hazája Cseh-, Morvaország és Szilézia. A kamarák a kereskedelmi és ipari tőke gazdasági és politikai érdekképviseleti szervei. Kamarai tagokká olyan teljesjogú osztrák állampolgárok választhatók, akiknek önálló kereskedésük, üzemük vagy bányájuk van, s az előírt jövedelemadót fizetik; ez a nagykereskedők és nagyiparosok esetében legalább 100 forint, a többi kategória számára a kereskedelmi minisztérium a kamarákkal egyetértésben olymódon állapítja meg az adóminimumot, hogy az ne haladja meg az e kategóriák számára meghatározott, a Landtag választásánál előírt cenzust.6 A kereskedelmi és iparkamara tagjai azután kamarákként egyegy képviselőt delegálnak. A választás tehát közvetett. A lakosságnak aránylag szélesebb rétegei a városi és községi kúriákban jutnak választójoghoz. A városok és a nagyobb községek lakóit adófizetésük nagysága szerint rangsorba állítva három választási testületbe osztják. Az első testületbe a rangsor élén álló legnagyobb adófizetők tartoznak, akik együttesen a város vagy község összadójának harmadát fizetik. A második testületbe a rangsorban következő lényegesen nagyobb számú polgár tartozik, akik az összadó második harmadát fizetik. Választójoggal a IV. kúriában csak az első két testületbe tartozók rendelkeznek. A nagyvárosokban bizonyos, általában 10 forintos adófizetés mellett a III. testületbe tartozók is választójogúak. (Ez a rendszer7 nem egyszerűen az adófizetők 1/3-ának, hanem jelentős többségének a választójogból való kizárását jelenti. Ennek a rendszernek a következménye, hogy egyes nagyvárosokban, különösen Bécsben, az I. választótestület cenzusa rendkívül magas (1866-ban például 490 forint), 8 s így az legalább annyira a nagyburzsoázia képviselőtestülete lesz, mint a II. kúria. A kisebb településeken az adófizetőket adófizetésük nagysága szerint sorrendbe állítva, az adófizetők első kétharmada kapja meg a választójogot.9 Mindezeken a megkötéseken túl a IV. kúriában közvetett választást vezetnek be; az adócenzussal alaposan megrostált lakosság 500-as csoportokban elektorokat választ, s a képviselőket az elektorok szavazatai alapján küldik a parlamentbe. A birodalmi törvény pontosan meghatározza, hogy az egyes tartományok és kúriák hány képviselőt delegálnak a központi parlamentbe.10 Ez a szisztéma messzemenő kedvezményeket biztosít a földbirtokos, főként a nemesi földbirtokos elemeknek, bár a kuriális rendszer, az egyes társadalmi rétegek hitbizomány jellegű képviselete a polgári erők arányát is garantálja. A mandátumok felosztása a kúriák közt rendkívüli aránytalanságokat eredményez. Míg az I. kúria egy képviselőjét átlagban 19, а 1П. és IV. kúriáét 614, ill. 1133 szavazó választja; azaz egy nagybirtokos szavazata harmincszor annyit ér, mint egy városi, hatvanszor 6 ROBI. 1868. 85. tc. 7 „System der Steuerdrittelung". 8 Strakosch-Orassmann : i. m. 24. 1. "„System der Censitdrittelung". 10 Az 1861-es szűkebb Reichsrat képviselőháza mandátumainak megoszlása. (Szűkebb Reichsrat az osztrák tartományok parlamentje a Magyar Korona Országai nélkül.)
