Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1112 ANTALL -JÓZSEF törvénytelensége és hiányossága. Helyre kell állítani a miniszteriális rendszert és a megyei önkormányzatot, noha a megyék korszerű átszervezése 1848-ban elmaradt. E nélkül nincs kiegyezés ! „Nincs akarat oly erős, nincs lángész oly hatalmas, nincs államtudomány oly mély, mely a birodalmat a szabadság útján erőssé tehetné, ha előbb az alkotmányos szabadság hazánkban, s a birodalom másik felében nem biztosíttatik." A Politikai Hetilap fennállása idején két nagy esemény zajlott le. Belpolitikában az országgyűlés összehívása és tevékenysége, külpolitikában pedig a Birodalom és Magyarország sorsát meghatározó porosz—osztrák háború kirobbanása. Eötvös 1866 márciusában írott naplójegyzeteiben8 7 alapos vizsgálat alá vette a fennálló helyzetet. Véleménye szerint Ausztria meggyengülése elkerülhetetlen, önmagálban összeomlana, azonban az európai nagyhatalmaknak, elsősorban Hl. Napóleonnak ez nem érdeke. Minden megrázkódtatás forradalmi helyzetet idézhet elő Európában, ezt viszont minden kormány el akarja kerülni. A továbbiakban azt vizsgálja, hogy az események alakulása mennyiben kedvező, illetve kedvezőtlen Magyarország számára. Előnyösnek tartja, hogy Ausztria meggyengülésével Magyarország a Birodalom „fejévé vált". A dinasztia saját éidekében csak az ország erősítésére és felemelésére törekedhet és a megmaradt német elem csak úgy „biztosíthatja magát a sláv elnyomás ellen, hogy a magyarral szövetkezik". Elemzése kiterjedt a kedvezőtlen körülményekre is. Veszélyesnek ítélte az Osztrák Birodalom esetleges kártalanítását a Balkánon.8 8 A szoros érintkezés fokozni fogja a nemzetiségek elégedetlenségét határainkon belül. Ez könnyen arra vezethet, hogy Erdély „az oláh elemnek túlnyomósága s azon hatalom mellett, melyet a nemzetiségi eszme napjainkban gyakorol, minden valószínűség szerint a Dunai fejedelemségek tartományához fog csatlakozni". Hasonló hatással lehet az ország területi integritására egy „nagy horvát tartománynak megalapítása". Meggyőződése, hogy a balkáni népek még nem értek meg modern, szabadelvű állam megteremtésére. „Nincs semmi előítéletem sem az oláh, sem a déli sláv népek ellen s a mívelődésre ép oly képeseknek tartom azokat, mint saját fajunkat, de hogy a török járom, mely alatt e népek századokig görnyedtek, nem volt azon iskola, mely őket a politikai szabadságra nevelheté, az előttem kétségtelen." A vészterhes, de reményekkel kecsegtető nemzetközi helyzet teljesen a külpolitikai kérdések irányába terelte Eötvös érdeklődését, annál inkább, hiszen 1859 óta ezek függvényének tekintette a kiegyezés lehetőségét. Felszólította a Politikai Hetilap bécsi tudósítóját, Falkot, hogy cikkeiben foglalkozzék a német kérdéssel, azok befolyásával a magyar ügyre. „Nagyon jónak tartanám, ha egy, vagy több bécsi német lapban kiemeltetnék az, hogy az események nézeteimet igazolják s hogy én voltam az első, ki már 1861-ben, sőt előbb a német kérdés megoldásának szükségét láttam . . . Ennek felemlítése a bécsi lapokban erősíti az én helyzetemet itt."89 A Politikai Hetilapban Falk, Eötvös és firenzei tudósítója, az emigráns Pulszky tárgyalta a külpoli-87 Eötvös: Naplójegyzetek. 156 — 163. 1. 88 Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy Eötvös már a Politikai Hetilap vezércikkei szá.nára készült vázlatáoan a hanyatló Török Birodalom rovására történő balkáni terjeszkedésben jelölte mag Ausztria „hatalmi állásának" egyik alapját. Uo. 97. 1. — Bár Eötvös, sőt Andrássy is el akarta kerülni Szerbiával az összeütközést, mégis idáig nyúlik vissza az első világháborúba torkolló végzetes Balkánpolitika gyökere. 89 Eötvös: Levelek. 158 — 159. 1.
