Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
98 JEMNITZ JÁNOS nem érdeke a háborúba való besodródás egyik oldalon sem, s eló're semlegességet követelt a kormánytól. A hatalmi, nemzeti érdekek alapján körvonalazott pacifizmus mellett hitet tett a proletárakciók szükségessége mellett is.117 Július 27-én Morgari, Treves és Turati kezdeményezésére a parlamenti frakció és a pártvezetőség közös ülést tartott, amelyen az Avanti szerkesztőbizottsága is képviseltette magát. A közös nyilatkozatban tiltakoztak az ellen, hogy Ausztria oldalán besodródjanak a háborúba. Valamennyi néppel szemben szolidaritásukat fejtették ki, s abszolút semlegességre törekedtek. Nagy reményeket fűztek a brüsszeli Internacionálé megmozdulásához, hogy ennek révén a proletariátus a békés megoldást előmozdíthatja. Egyúttal követelték az olasz parlament egybehívását.118 Az olasz pártvezetőség és titkárság O. Morgarit és A. Balabanovat jelölte az olasz párt képviseletére a brüsszeli találkozóra. A francia brüsszeli delegáció hangulatára a már idézett kiáltványon kívül Jaurès július 29-i cikke vet fényt. Ebben Jaurès már az osztrák hadüzenet tényével foglalkozik. A hadüzenetért Bécset teszi felelőssé, és nagy megértést mutat Szerbia iránt. A háborút semmi sem indokolja, ezért is igyekszik visszatartani Oroszországot a beavatkozástól, s Nagy-Britannia közvetítő szerepét szeretné alátámasztani. Bízik abban is, hogy Bécs háborús akciói elakadnak, a militarista, diplomata, klerikális agresszorok képtelenek lesznek saját terveik megvalósítására. Valamivel élesebben fejezi ki gyanúját Berlin felelősségéről, de továbbra is reménykedik a nagy békemegmozdulásokban, amelyek a kormányokra befolyást gyakorolhatnának.119 Jaurès cikkeivel és a francia párt nyilatkozataival szemben mindinkább elkülönült a nacionalista szárnyon G. Hervé alakja. Július 29-én több cikkben fejti ki álláspontját a kialakult nemzetközi helyzetről. Megállapítja, hogy a francia közvélemény egyöntetűen Bécset rója meg a háborús agresszió miatt, s Hervé itt jóval túlmegy Jaurès-n. Hervé Szerbia védelmében már megengedné az orosz intervenciót is, azzal a feltétellel, hogy Pétervár nem követelné meg Franciaország bekapcsolódását a háborúba.120 Másik, s elvileg talán még fontosabb írásában Hervé az általános sztrájk és felkelés ellen foglal állást. Nem azért, mintha a kormány megtorlásától tartana. Ezt többszörösen aláhúzza, s hivatkozik arra, hányszor vállalta nézeteiért a börtönbüntetést. Ezúttal sem gyávaságból beszél, hanem meggyőződésből. Tisztában van ugyanis azzal, hogy a felkelést és általános sztrájkot Franciaországban most nem tudják megvalósítani. S ha Franciaországban nem képesek rá, akkor Németországban és a Monarchiában sem. Ezt tudja a szocialista párt, s a CGT is. S éppen ezért ezek részéről hiányolja a bátorságot és a bölcsességet, hogy nem merik a tanulságokat merészen levonni és fennhangon meghirdetni. Meg kell mondani, hogy az említett erők nem fogják megbénítani a kormány mozgósítási terveit, s akkor egyszerre sokkalta jobban számításba veszik őket itthon, mint a béke oltalmazóit. A blöffölő politikát úgysem becsüli sokra, s teljesen értelmetlennek tartja egy olyan kormánnyal szemben, amelynek célkitűzéseiről a szocialisták-szindikalisták is elismerik, „hogy kormányunk ugyanúgy a békét akarja mint mi".121 G. Hervé július 29-én a francia ismert 117 Avanti, 1914. jul. 26. — C. Grünberg: i. m. 218 — 219. 1. 118 C. Grünberg: i. m. 219. 1. 119 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 390-391. 1. 120 G. Hervé: La patrie en danger. 21 — 22. 1. 121 Uo. 23. 1.
