Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 97 intézkedő államtitkárt, majd a tájékoztató után egy Szerbiával szimpatizáló nyilatkozatot tettek közzé.11 1 A szerbek iránti rokonszenv érzékeltetése mellett azonban óvtak az orosz beavatkozástól, amely csak kiszélesíthetné a válságot, és a német imperializmus kezére játszhatna, anélkül, hogy Szerbiát megoltalmazhatnák. Ugyanakkor a franciáknál jelentkezett a befelé forduló pacifizmus is. A parlamenti frakció nyilatkozatában ez állt: „Franciaország, amely negyven év óta alávetette Elzász-lotaringiai követeléseit a béke magasabb érdekeinek, nem hagyja magát olyan konfliktusba belehajszolni, amelynek Szerbia lenne a tétje." Hangsúlyozták, hogy Franciaországgal csak maguk a franciák rendelkezhetnek, s nem ismernek el semmiféle titkos szerződést kényszerítő erejűnek. Majd végezetül mégegyszer aláhúzták, hogy a francia nép békét akar. A nyilatkozatot az egész frakció, mind Jaurès, mind. Guesde hívei aláírták.112 A CGT ugyanaznap egy másik kiáltványt adott ki. Ebben figyelmezteti a munkásságot internacionalista kötelességére. A szakszervezetek támogatják a békét előmozdító kormányok erőfeszítéseit, s ismétlődően aláhúzzák, hogy a népeknek nem érdeke a háború, s csak a dolgozók háríthatják azt el.113 Másnapra a CGT gyűlést hívott egybe, de ezt utolsó pillanatban a kormány betiltotta, arra hivatkozván, hogy az ilyen akciók akadályoznák a mozgósítás végrehajtását.11 4 Másnap már megjelent a CGT erőteljes tiltakozása a betiltás ellen. A Bataille Syndicaliste utalt a francia kormány béketörekvéseire, s azután megkérdezte, hogy akkor miért nem engedik a francia dolgozók békeóhaját felszínre törni, hiszen ez csak erőt adhatna annak. A Bataille Syndicaliste ebben ellentmondást lát, ami „okot szolgáltat, hogy megkétszerezzük éberségünket. A nemzetközi béke utolsó lehetősége a munkásosztály kezében van."115 A július 30-i felhívás hangja azonban újra megbicsaklik, s a francia szindikalisták hirtelen azt olvashatták lapjukban, hogy végső soron a munkásság fog ítéletet mondani a bűnösök felett „a mészárlás előtt, alatt vagy után". Mindebből ugyanúgy mint az osztrák korábbi és a német egyidejű bizonytalanságból azt vehet jük ki, hogy a CGT vezetősége ekkor már nem hitt a megelőző akció lehetőségében (erre utalnak G. Hervé egykorú, már idézett írásai is) és az igazságszolgáltatást mindinkább a posteriori képzelte el. Mindez azonban a francia CGT vezető köreiből ugyanúgy nem szivárgott ki, talán ugyanúgy nem dőlt el még végérvényesen, — sőt talán az egyes vezetők maguk is ingadoztak — mint a német szociáldemokrata pártban. A Bataille Syndicaliste továbbra közli az egyes szakszervezetek mozgósító felhívásait és tiltakozásait a július 29-iki nagygyűlés betiltása ellen. Sőt G. Yvetot, a CGT főtitkárhelyettese Guerres Impossibles címen ír cikket, amelyben a szocialisták régóta ismert nagy elijesztő figyelmeztető érvéhez folyamodik: vigyázzanak az uralkodó körök, mert a háború okvetlen forradalomra fog vezetni.116 Az olasz párt a júliusvégi napokban hangsúlyozottan háborúellenes álláspontot foglalt el. Július 26-án a Avanti leszegezte, hogy Olaszországnak 111 G. Grünberg: i. m. 141 — 142. 1. — l'Humanité, 1914. júl. 29. 112 C. Grünberg: i. m. 142. 1. 113 Uo. 143. 1. Vö. La Bataille Syndicaliste, júl. 29. 114 G. Grünberg : i. m. 144. 1. 115 La Bataille Syndicaliste, 1914. júl. 30. Vö. С. Grünberg: i. m. 144. 1. 116 La Bataille Syndicaliste, 1914. jul. 31. 7 Századok 1905/1-2
